Atwood Titka (✔️)

☬12.☬

Summer:
-Elviszünk titeket a bárig és onnan megyünk tovább a cetlis címre-néz rám Sonny, mire biccentek egyet.
Sonny hangja ugyan határozott, de a szemében egyértelműen aggodalmat látok. Sőt, talán egy kis félelem is látszik a zöld szemeiben. Egy kicsit még habozik, de aztán meg is osztja velem az aggodalmát:
-Nem akarom, hogy visszamenj oda-rázza meg a fejét.-Nem akarom, hogy bajod essen.
-Tudom kezelni a bátyámat, nem lesz baj és amúgysem leszek egyedül-pillantok az épp a kocsiba beszálló fiú felé.-Matt is ott lesz velem.
-Tisztában vagyok vele-húzza el a száját-és nem benne nem bízom, de akkor is aggódom.
Lábujjhegyre állok és nyomok egy puszit az arcára. Sonny olyan, mintha a bátyám lenne. Mindig is jobban aggódott értem, mint egy sima barát, de egyértelműen nem úgy, ahogy egy pasi szokott a barátnőjéért. Egyszerűen csak ő lett a fogadott bátyám és én a húga, anélkül, hogy ezt hangosan is kimondtuk volna, vagy lett volna hivatalos örökbe fogadás.
-Vagány lány vagyok, Sonny, nem lesz baj, Mattel megoldjuk-biztosítom.-Indítsd be a kocsit, én még beszaladok egy kabátért. Este valószínűleg olyan gyorsan le akarok majd lépni onnan, amennyire csak tudok, így nem árt, ha lesz rajtam valami, ami tényleg takar is.
Ez a kijelentés nem segít szegénynek abban, hogy kevésbé aggódjon miattam, de esélyt sem adok neki, hogy megint vitatkozni kezdjen, mert mielőtt reagálhatnék, már be is megyek a szállásunkra. Gyorsan felkapom az említett ruhadarabot, majd már megyek is kifelé, de amikor bezárnám az ajtót, Jojo hangja elvonja a figyelmem.
-Be tudok lógni hozzád, ugye tudod?
Miután bezárom az ajtót, felnézek a kulcsról, egyenesen a kék szemébe és bólintok.
-Tudom-teszem hozzá elhúzva a szám.-Ezt nem is vitattam, de nem jöhetsz velem és ezt te is tudod. Matt ott lesz és figyel majd rám, aztán többet vissza sem nézek majd oda. Hacsak nem lesz megint vészhelyzet-nyelek nagyot.-És bármennyire is velem akarsz jönni, nem lehet. Ha a bátyám megtudja, hogy ott vagy, akkor neked annyi. Márpedig épp elég dolog történt veled az elmúlt napokban. Arról nem is beszélve, hogy te találtad a cetlit a címmel és nem ismerek senkit, aki jobban ismerné a város legeldugottabb zegét és zugát. Ha valaki, akkor te tudod, hogy pontosan hova vezet az a cím és ezért Sonnyéknak szüksége van rád.
-De neked is szükséged lenne-löki el magát a támaszától, s közelebb lép hozzám.
-Figyelj, megbeszéltük, hogy a szokásosnál is több időt töltünk egymással, hogy megnézzük hova vezet ez, mert a csók mind a kettőnkben megindított valamit, de nem helyezhetsz folyton a barátaink elé engem, érted?-Harapom be az alsó ajkam, hogy a számat ne hagyja el reszketeg sóhaj, de ezzel odacsalom a tekintetét.
-Talán megismételhetnénk azt a csókot-mosolyodik el pimaszul.-Csakhogy legyen valami, ami erőt ad erre a hideg éjszakára.
-Hideg?-Nevetek fel, s oldalra biccentem a fejem.-Jojo, trikó és rövidgatya van rajtad, nem fázol te. És amúgy meg tervezni akartál valamit ma estére, amihez fürdőruha kellett volna, szóval mind a ketten tudjuk, hogy nincs mit felmelegíteni rajta.
-Igaz, a meglepetés-húzza el a száját.-Tolnunk kell rajta egy estét.
-Azt hiszem, hogy ezt kibírjuk-borzolom össze a haját mosolyogva, majd lábujjhegyre állok és nyomok egy puszit az arcára.-Kérlek, hogy vigyázz magadra és ne csinálj hülyeséget.
-Hát-vigyorodik el, amikor elválok tőle, s kikapja a kulcsot a zárból-, a hülyeség a második nevem, így nem ígérek semmit.
-Tényleg?-Vonom fel a szemöldököm, miközben elindulok a kocsi felé.-Eddig azt mondtad, hogy a tökéletes a második neved.
-Az is-vágja rá, majd int, hogy szálljak be előbb az autó hátuljába.
-Mindjárt gondoltam-nevetek fel, s lekuporodok a sok kacat közé.
Ahogy Jojo is beszáll, a fejem a vállára hajtom és a lábaimat a jármű oldalának támasztom. Biff és Matt is hátul ülnek, velünk szemben, míg Sonny a kormány mögött foglal helyet, mellette pedig Coco az anyósülésen.
A jó kedvem abban a pillanatban elszáll, hogy a kocsi motorja felbőg. A gyomromban görcs keletkezik, a mellkasomat nyomás szorítja és a torkomban is gombóc nő. Rosszul vagyok a gondolattól, hogy vissza kell mennem arra a helyre, azok közé az emberek közé. És a tény, hogy az egyik barátom előtt kell ma a rúdon tekeregnem, rém megalázó. Tudom, hogy elmondtam nekik az életem sötét kis foltjait és titkaik, és szinte biztos vagyok abban, hogy ettől Matt nem néz rám másképp, de akkor is hányingerem van attól, hogy mindazt, ami ma este lesz, végig fogja nézni.
-Jojo-pillantok fel rá anélkül, hogy elemelném a fejem a válláról.
-Hm?-Néz le rám felvont szemöldökkel.
-Van nálad füves cigi?
A kocsiban az összes tekintet rám szegeződik hirtelen. Még Sonny is rám néz egy pillanatra a visszapillantóból, ahogy megjelenik a döbbent csend. Én Cocóval ellentétben nem szoktam becsatlakozni Matt és Jojo füves partijába, de mégcsak sima cigit sem szívtam soha, azonban most azt érzem, hogy határozottan jót tenne nekem egy joint. Kell valami, ami lelazít és jelen pillanatban ez az egyetlen megoldásom erre.
-Mindig van-feleli, de még mindig olyan döbbenten mered rám, mint az előbb.
-Akkor adsz?-Ülök fel, hogy szembe tudjak fordulni vele.
Jojo összenéz Mattel, mintha csak szemmel kommunikálnak. Nem tudom pontosan, hogy mit közvetítenek egymás felé, de valószínűleg valami olyasmi lehet, hogy már biztos, hogy megőrültem. Pedig nem, csak nem akarom tiszta fejjel végigcsinálni azt, amit tegnap este. Amikor megint a színpadra kellett állnom, úgy éreztem, mintha egy rémálomba csöppentem volna. Abból pedig van elég így is esténként, nem kell, hogy a való életem is az legyen.
Jojo visszavezeti rám kék íriszeit, majd megrázza a fejét.
-Az teljességgel kizárt-teszi hozzá komolyan.
-Miért is?-Vonom fel a szemöldököm.-Én nem lazulhatok le?
-Nem erről van szó-ingatja meg újra a fejét.-De oda nem mehetsz betépve. Szükség lesz arra, hogy résen legyél és úgy nem fog menni, ha előtte szívsz. Ha ne adja isten, valami crach beüt, akkor azonnal le kell lépnetek, ahhoz pedig magadnál kell, hogy legyél.
Szinte érzem, ahogy minden izmom megfeszül, miközben farkasszemet nézek Jojóval. A józanabbik énem tudja, hogy igaza van. Tisztában van azzal, hogy, ha beállva megyek ma oda, akkor meg is sérülhetek, vagy, ha baj van, akkor tényleg lemaradhatok róla és még nagyobb gázba keveredhetek, de a másik énem...az, amelyik fél visszamenni oda és utálja magát, amiért félelmet érez, nem akarja elfogadni az ész érveket. És sajnos-vagy nem-most az utóbbi az, amelyik erősebb. Gyorsan keresni kezdem a dobozt a zsebeiben, majd amikor kiszúrom a téglalap alakú formát, szinte rávetődöm. Benyúlok a nadrágja zsebébe, de mielőtt kivehetném onnan a cigaretta tartót, elkapja a kezeim és lefogja őket. Amint a tekintetünk megint összeakad, nekem a lélegzetem is megakad. Túl közel van hozzám és a barátaink előtt azért nem csókolnám meg. Nem kell a dráma, amíg nem tudjuk, hogy mi ez köztünk.
-Nagy levegő-parancsol rám, hozzáképest meglepő higgadtsággal és komolysággal.
-Jojo, szükségem van arra a rohadt cigire-morgom, de ismét nemleges választ kapok.
-Vegyél nagy levegőt-ismétli az utasítását.
Szóra nyitom a számat, de Coco megszólal, mielőtt én magam válaszolhatnék.
-Summer, tudod, hogy nem lehet. Bármikor máskor adnánk neked abból a cuccból, de most tényleg nem jó ötlet.
Átvezetem rá a tekintetem, s ahogy a barna szemeibe nézek, valami megtörik bennem. A vállaim előre esnek és a számat elhagyja egy reszketeg sóhaj.
-Igazatok van-motyogom.-Ne haragudjatok. Sonny, állj meg kérlek, kiszállok.
Ismét rám irányul az összes tekintet, de most a piros lámpának hála, még Sonny is rajtam tartja a szemeit.
-Ki van zárva-vágja rá szinkronban Jojóval és Mattel.
-Ki kell tisztítanom a fejem-vitatkozom, bár igazából sokkal jobban érzem magam most a többiek mellett.
Itt biztonságban vagyok. Legalábbis elméletben és nekem erre van szükségem most. Ugyanakkor ott van az is, hogy kiborultam és inkább nyúltam volna fűért, minthogy a józan eszemre hallgassak. Szükségem van a friss levegőre, hogy megint tisztán gondolkozzak.
-Akkor sem hagyunk most ilyen állapotban egyedül sétálni a kocsi mellett.
Segélykérőn pillantok Mattre, miközben lassan kihúzom a kezem Jojo meleg fogásából. Nem okozott fájdalmat az előbb, így most valahogy kifejezetten hiányzik, hogy lefogja a kezeimet.
Tényleg nagyon pánikolok.
-Össze kell szednem magam-nyelek hatalmasat, de a gombóc csak nem tűnik el onnan.
Viszont valamit azért csak elérek. Matt hatalmasat sóhajt és előre néz Sonnyra.
-Én is kiszállok vele. Amúgyis vele megyek.
-Mi van?-Kiált fel Jojo, s amikor ránézek, látom, hogy minden izma pattanásig feszült.
-Azért vannak tervek, hogy azokat kövessük-kezdi magyarázni Biff.-Nekünk az volt a tervünk, hogy elviszünk titeket oda és onnan megyünk a szerzett címre.
-Igen, Biff, az volt-hangsúlyozza ki Matt-a terv, de már nem az. Summer az előbb inkább szívott volna füvet, minthogy kövessük a tervet és teljesen sápadt. Friss levegőre van szüksége, úgyhogy a terv változik. Most mentek a címre, mi pedig megyünk gyalog-mondja határozottan, majd kinyitja az ajtót és kipattan a járműből, aztán engem is kisegít.
Amint megpróbálok kiegyenesedni, a térdeim összecsukódnak, annyira remegnek. Ha Matt nem tartana meg, akkor biztos, hogy a betonra esnék.
-Tartalak-karolja át a derekam.-Semmi baj, itt vagyok.
Magamon érzem Jojo tekintetét, amikor az autónak el kell hajtania. A tekintetét, ami tele van aggodalommal, de nem tudok ezzel foglalkozni most. Engem is zavar, de teljesen kétségbeestem és kerülget a sírás.