Atwood Titka (✔️)

☬11.☬

Summer:
A vízimentő helyemen ülve figyelem a terepet, miközben próbálom megemészteni mindazt, ami az elmúlt időszakban történt.
Lelőtték a lányt, akire nővéremként tekintek.
Ránk is pisztolyt fogtak.
Jojo magára vállalt valamit, amit nem követett el, így lecsukták.
Visszamentem a bátyámhoz pénzért, hogy segítsek Jojón.
Ma este még táncolnom kell, hogy visszafizessem a pénzt a bátyámnak.
Kiderült, hogy nem volt véletlen a lövöldözés és az előtte lévő áramszünet.
Randim lesz Ansellel, hogy ejtse a Jojo ellen felhozott vádakat.
Hajnalban őszinteségi roham tört ránk és mindent kitálaltunk, amit eddig nem tudtunk a másikról.
A legjobb fiú barátom megcsókolt és éreztem ettől valamit.
Ja és kiderült-hála Biffnek-, hogy a főnökünk okozta az áramszünetet. Na nem Philips. Hanem az igazi nagy főnök. Az az ember, aki gyakorlatilag a városunkat uralja. Arya Miller apja. A férfi, aki nem is olyan régen segített Jojóéknak, hogy a fia ne verje meg őket. Az ember, akit mindenki baromi rendesnek és segítőkésznek tart.
-Valami rohadtul nem stimmel ebben-motyogom magam elé, miközben próbálok nem teljesen kibukni.
Túl sok minden történt néhány nap alatt, pedig a munka ellenére reméltem, hogy a nyáron pihenhetünk az utolsó gimis évünk előtt. Idén lesz az utolsó évünk és utána fogalmunk sincs, hogy mit hoz a jövő. Emiatt is harcot vívok magamban, mivel nem tudom eldönteni, hogy meneküljek-e innen, mindent hátra hagyva, vagy az itteni egyetemre járjak majd. Anyagilag valószínűleg az utóbbi jönne jól, viszont szívem szerint elmenekülnék ebből a városból és azzal együtt a rengeteg negatív emlék elől is.
Mintha csak a gondolataimban olvasna és szeretne rávenni arra, hogy maradjak, felbukkan Jojo. Egy koktélt egyensúlyoz a tálcáján, miközben halad az egyik napozóágy felé. Valamiért képtelen vagyok levenni róla a szemem. Egyszerűen a puszta sétálásával mosolyt csal az ajkaimra. Nem tudom, hogy hogyan csinálja, de csak figyelem a szőke tincseit és ebben a labilis hangulatomban is érzem, hogy az ajkaim felfelé görbülnek.
Jojo odaadja a lánynak a koktélját, majd felém pillant.
Lehet, hogy érezte, hogy nézem?
A szája sarka elindil felfelé, majd int nekem. Visszaintek, aztán gyorsan elkapom a tekintetem, mert érzem, hogy az arcom égni kezd. Nagyon meg kéne beszélnünk azt a csókot, hogy mi volt, mert ez így nem jó. Fogalmam sincs, hogy hogyan kéne hozzáállnom és...
Egy földre eső fém tálca és a vízbe csobbanás hangja kiszakít a gondolataimból, majd egy kiáltás hívja magára a figyelmem:
-Segítség!
Ez Jojo.
Azonnal felkapom a fejem és kiszúrom a vízben, ahol fuldoklik. Vagyis inkább csak úgy csinál, mint aki fuldoklik. Tudom, hogy csak eljátsza, mivel a tóban együtt szoktunk fürdeni és köztudott, hogy ő kiválóan tud úszni.
-Begörcsölt a lábam, segíts...
Elmerül és folyamatosan kapálózik, mint aki tényleg küzd azért, hogy a víz felszínén maradjon. A számat elhagyja egy kacaj, majd felpattanok és beugrom a vízbe. Olyan gyorsan odaúszom hozzá, amennyire csak tudok, s hátulról átölelve elkezdem a part felé húzni. Természetesen kutya baja sincs.
-Azt hittem már sosem húzol ki-vigyorodik el, amikor a medence azon részéhez érünk, ahol leér a lábunk, s felém fordul.-Eléggé úgy néztél ki, mint aki unatkozik ott fent.
-Komolyan képes voltál beugrani a vízbe, csakhogy izgalmasabbá tedd a napom?-Vonom fel a szemöldököm és az arcomra már megint kiül az a hülye mosoly.
-Nem-rázza meg a fejét ártatlanul pislogva.-Megbotlottam és beestem.
Pontosan tudom, hogy mit jelent ez: úgy tett, mint aki megbotlott és beesett a vízbe, majd eljátszotta, hogy begörcsölt a lába és fuldoklik, csakhogy kimentsem.
-Jaj, te szegény-biggyesztem le az alsó ajkam.-Most vizes lett a csini kis egyenruhád.
-Gyakrabban kéne feltörölni a medence körül és akkor az emberek nem csúsznának meg rajta, hogy beessenek a vízbe-rázza a fejét rosszallón.
-Az előbb még azt mondtad, hogy megbotlottál-biccentem oldalra a fejem, s a szemeim összeszűkölnek.
-Megbotlottam, aztán megcsúsztam és így estem a vízbe-vágja rá, amivel újabb kacajt csal ki belőlem.
-Hát persze, mindjárt gondoltam, hogy ezzel sem tudlak megfogni. Miért jöttél valójában most ide, Jojo?-Kezdem fürkészni az arcát.
-Reggel olyan gyorsan leléptél, miután Biff elmondta, hogy kié volt a kártya, amivel bejutottak a rendszerbe, hogy lekapcsolják az áramot, hogy látni akartam, hogy jól vagy-e.
Lesütöm a szemeimet és érzem, hogy elpirulok. Nem tudom, hogy mit tett velem az a rohadt csók, de eddig soha életemben nem voltam ennyire zavarban a közelében. Mindig is tudtam kezelni őt és a poénjait, vagy a beszólásait anélkül, hogy zavarban lennék, de most teljesen másképp reagálok a szavaira.
A francba!
-El kellett jönnöm, hogy gondolkozzak. Meg összeakadtatok Wyndammel és Zane-nel és ez így sok volt a hajnali dolgok után.
-Min kellett gondolkoznod?-Dönti oldalra a fejét és ő is elkezd fürkészni engem.
-Egyszerűen nem logikus az, amit Biff mondott. Nem azt mondom, hogy Biff elrontott valamit, mert az szerintem teljességgel kizárt. Az ilyen dolgokban sosem hibázna, de ez akkor sem logikus-ismétlem a fejemet rázva.-Miért kapcsolná le az áramot, hogy utána fekete csuklyában betörjön a saját talált tárgyak osztályára és elhibázzon egy rablást, ami miatt lelőjje a saját alkalmazottját.
Jojo finoman az állam alá nyúl és magára irányítja a tekintetem.
-Ez a te bajod-mosolyodik el halványan-, hogy túl sokat agyalsz és mindent logikusan akarsz látni. Van, amire nincs logikus magyarázat.
-Mert szerinted ez logikus?-Vonom fel a szemöldököm.
-Nem-ismeri el-, de attólmég az is tény, hogy túl sokat agyalsz.
-Érdekes, legutóbb is kiderült, hogy igazam van-vágok vissza, aztán hátrébb lépek.-Mindegy, csak kellett egy kis magány, hogy gondolkozzak, mert ez nem l...
-Nem logikus-szakít félbe, de aztán megint magára irányítja a tekintetem.-És a magánynak semmi köze ahhoz, hogy ma úgy kerülted a tekintetem reggeli közben, mintha én lennék a sátán?
-Hát te sem törekedtél arra, hogy közeledj felém-csúszik ki a számon, de azonnal meg is bánom.
Jojo szája megremeg, mintha a nevetést akarná visszafojtani, aztán ismét oldalra biccenti a fejét.
-Meg kellene beszélni azt a csókot. Ezért is jöttem-teszi hozzá mélyen a szemembe nézve.
Rabul ejt kék íriszeivel és ez nem tetszik. Még mindig nem tartom jó ötletnek a csókot, de közben másra sem tudok gondolni. Próbálok hallgatni a legjobb barátnőmre, de nem tudok túljutni azon, hogy ő meg a legjobb barátom.
Ez fura, nem?
-Hát...-harapok az alsó ajkamba-, megcsókoltál.
-Aztán pedig te engem-bólint, s finoman megsimítja az arcom.
-Sok lánnyal csókolóztál már és kötöttél ki velük az ágyadban. A jelenlegi helyzetben biztosan, hogy erről szeretnél beszélni? Hiszen ott van Scarlett, az a cetli, amit említettél, meg most az, hogy állítólag a főnökünk meglopta saját magát. Mégis inkább ezen rágódjunk? Biztos jó ötlet ez?
-Talán nem kéne-ért egyet bólintva, s bár én hoztam ezt fel, mintha csalódás futna át rajtam, azonban megint megszólal:-, de én mikor követtem a szabályokat?
Az ajkaira kiülő mosolytól azonnal eltűnik a csalódásom és megint a zavar kerül előtérbe.
A francba!
Ezt nem kellene. Nem lehetek folyton zavarban a közelében.
-Elmondtam Cocónak-csúszik ki a számon.
-Kiborult?-Vonja fel a szemöldökét, de huncut mosolya nem tűnik el.
-Éppen ellenkezőleg-rázom meg a fejem.-Bár azt hozzátette, hogy reméli, hogy nem csak egynek tartasz a háremedben. Mondjuk azt is hozzátette, hogy szerinte velem nem tennéd ezt.
-Nem is-ingatja meg a fejét.-Figyelj, tudom, hogy ez fura neked és nincs benne logika-cukkol-, de nincs nyomás, oké? Mi lenne, ha csak sodródnánk az árral?
-Vagyis?-Kérdezem előre félve a választól.
-Vagyis semmin nem változtatunk-simít ki egy tincset az arcomból.-Azon kívül, hogy több időt töltünk együtt. Még többet-hangsúlyozza ki.-Feltéve, ha benne vagy. Mert te is élvezted a csókot, nem?
A torkomban hatalmas gombóc nő a kérdésétől. Ahogy azt Cocónak is kifejtettem, még sosem volt olyan csókban részem, ami bármit is kiváltott volna belőlem. Legalábbis egészen addig nem, amíg Jojónak, a legjobb barátnomnak az ajkai nem találkoztak az enyémekkel.
Nagy levegőt kell vennem, hogy egy kicsit lenyugtassam a zakatoló szívem, aztán bólintok.
-Igen-nyögöm ki, amivel még szélesebbre varázsolom a mosolyát.
-Akkor nem hagyom elengedni ezt.
-Mióta vagy te ennyire érzelgős?
-Tele vagyok meglepetésekkel-vonja meg a vállát.
-De várj-játszom el, hogy lesokkolódom-, ez most komolyan azt jelenti, hogy még több időt kell veled töltenem?
-Ugye, hogy mekkora buli?-Kacsint rám.-Mondjuk kezdhetnéd most ezzel az ebédszünettel.
-És ezt most randinak hívjuk, vagy baráti ebédnek? Egyáltalán te mondtad bárkinek azt, ami a szobánkban történt?
-Nem-rázza meg a fejét.-Valahogy délelőtt azzal voltam elfoglalva, hogy ti hol maradtok már és vajon sikerült-e Biffnek bejutni a rendszerbe; meg, hogy szétverjem Wyndam barom fejét; aztán meg kicsit sokkolt, hogy az állítólag jófej főnökünk rejteget valamit előlünk. Ja és, hogy te mennyire kerülöd a tekintetem-gondolkozik el.-Ha nem jöttél volna rá, akkor ez egy kicsit sem tetszett.
-Nahát, nem gondoltam volna-vágok vissza azonnal.
Jojo nem reagál azonnal. Helyette elnéz a vállam fölött és végigpásztázza a medencét és annak környékét. Nem szoktam hozzá, hogy ennyire könnyen el tudom hallgattatni és ez megint csak fura. Bár nem bánom, hogy kettesben kell majd vele lennem a barátságunk egy új szintre emeléseként, nem tudom csakúgy megszoknom ezt. Nem is tudom, hogy valaha meg fogom-e ezt szokni. Azt sem, hogy mi lesz ennek a vége. Csak remélem, hogy nem rontja majd el a barátságunkat, ha esetleg nem jön össze az, ami talán igen.
-Este, miután elaludtak a többiek, vegyél fürdőruhát-néz végül vissza rám, majd ad egy puszit az arcomra.