Atwood Titka (✔️)

☬33.☬

Jojo:
Ahogy lépdelek a ház felé és igyekszem a lehető legkevesebb feltűnést kelteni, kiszúrom, hogy az egyik fenti ablaknál valami mozog. Csak a perifériámból látom, agy akkor esik le, hogy Summer az, amikor egy fánál megbújva megállok és felnézek. Gőzöm sincs, hogy mit csinál, de feltételezem, hogy nem viccből tesz, amit tesz, úgyhogy habozás nélkül lépek oda az ereszcsatornához, hogy feljussak rajta a tetőre a lányhoz. A fém nyikorog a lábam alatt, de idehallom, ahogy Arya és Zane veszekednek, szóval remélem, hogy a szóváltásuk elnyomja számukra a hangot.
-Told haza a képed, Zane, mert apáék betegre aggódják magukat és minden rajtam csattan emiatt!-emeli meg jobban a hangját a világos oldali lány, mire a bátyja ijesztő nevetést hallat.
-Ja, gondolom, mennyire. Felteszem, főleg anya aggódik. Vagyis a te anyád-vágja hozzá, engem pedig egy pillanatra elönt a bűntudat, hogy bevontam Aryát ebbe az egészbe, de igyekszem ezt kizárni, ahogy felérek Summerhöz.
Ahogy meglát, először lemerevedik, mint aki nem hisz a szemének, de aztán látványosan megkönnyebbül és a szemei megtelnek könnyekkel. 
Nem tudom, hogy mit tettek vele, de ha kicsit is bántották, akkor biztos, hogy nem hagyom annyiban a dolgot.
Fellépek a tetőre és megpróbálom kinyitni az ablakot, viszont az egyáltalán nem mozdul és bent Summer meg is rázza a fejét, majd rálehel az üvegre és egyesével elkezd betűket leírni.
L-E-Z-Á-R-T-Á-K.
Érzem, hogy megfeszül az állkapcsom.
Eddig bíztam benne, hogy Zion tényleg nem bántaná a saját lányát, de ahogy figyelem Summert, egyre halványul a bizakodásom. És az sem segít, hogy valószínűleg ő zárta le az ablakot, majd kettesben hagyta Summert Zane-ékkel, akik lelkiismeret nélkül meglőtték Scarlettet, ránk is fegyvert fogtak és úgy egyáltalán a magánéletben is olyan stílusban beszélnek Summerről, amitől kinyílik a bicska a zsebemben. Utóbbival Zion is tisztában lenne, ha egy percig is Summer életének a része lett volna.
A mutatóujjam feltartva jelzem Summernek, hogy mindjárt kijuttatom, majd kiszedem a zsebemből a Walkie-Talkie-t, hogy riasszam-nem hiszem el, hogy ide jutottunk-Anselt. Mielőtt még lenyomom a gombot, hogy halljon, veszek egy mély levegőt, hogy összeszedjem magam. Bármikor máskor inkább harapnám le a saját nyelvem, minthogy segítséget kérjek tőle, de jelenleg, amikor Summerről van szó, nem szalasztok el semmilyen lehetőséget, még azt sem, hogy egy akkora seggfej húzzon ki a szarból, mint amekkora Ansel is.
-Ansel, hallasz engem?-szólok bele a kütyübe és látom, hogy ahogy Summer leolvassa a fiú nevét a számról, teljesen összezavarodik.
Biztos, hogy nem lesz boldog, amiért bevontam a két világos oldalit, de azt hiszem, hogy ez a jövendőbeli énem problémája, ráérek majd később kimagyarázni magam a dühös Summer előtt.
-Itt vagyok-válaszol a fiú.-Megvan Summer? Jól van?
-Megvan, megtaláltam-felelem folyamatosan a lányt figyelve.-Nem tudom, hogy teljesen jól van-e, mert nem tudok bejutni hozzá, de egyelőre nem látok rajta semmilyen külső nyomot, ami arra utalna, hogy bántották. Viszont kellene a segítséged.
Ansel habozás nélkül válaszol:
-Mi kéne?
Nem tudom, mennyire tetszik, hogy így érdeklődik és ragaszkodik Summerhöz, de jelen pillanatban ő az egyetlen esélyem, így félreteszem a kellemetlen nyomást a mellkasomban.
-Summer ablaka le lett zárva. Be akarom törni, de kéne egy kis zaj, hogy ne hallják az üveg törését. Zane-t lefoglalja Arya, viszont Wyndam bent van és nem hiányzik, hogy észrevegye, hogy szó szerint betörök ide. Menni fog a dolog?
-Bízd rám, csak hozd ki onnan őt-érkezik a válasz, miközben én kibújok a felsőmből, hogy a kezem köré tudjam tekerni a vágások elkerülése érdekében.
Mielőtt még megkérdezhetném, hogy mi a terve, hogyan igyekszik zajt csapni, hangos zene harsan fel és egy autó motorjának a zúgása. Olyan, mintha autóversenyen lennék és erre ösztönösen felkapom a fejem. A perifériámból látom, hogy Summer is a hang irányába pillant, de valószínűleg nekem előbb esik le, hogy ez Ansel elterelése, ugyanis amikor visszafordulok az ablakhoz, ő még mindig értetlenül áll. 
Gyorsan jelzem neki, hogy lépjen hátrébb és amint eleget tesz a kérésemnek, a bekötött kezemmel lesújtok az ablakra. Szerencsére nem vastag az üveg, így nem töröm el az ujjaim és a felsőm is megóv annyira, hogy nem leszek tiszta vágás. 
Ahelyett, hogy megvárnám, hogy a házban lévők hallották-e a törést, vagy nekiállnék azt hallgatni, hogy Ansel mit kiabál Aryának, ahogy leparkol a ház előtt, a maradék üveget is betöröm, hogy őt se vágja meg semmi, majd Summerre nézek.
-Ki tudsz mászni? Nem tettek semmi olyat, amitől...
Nem tudom befejezni, mert Summer azonnal kimászik az ablakon, majd a karjaimba bújik. Érzem, ahogy remeg a teste és a következő pillanatban valami nedves is elkezd folyni a mellkasomon.
Finoman eltolom magamtól, hogy a lássam az arcát.
-Mit tettek veled?-fürkészem bármilyen sérülés után kutatva és érzem, hogy minden izmom megfeszül.
Summer csak pár pillanatot hagy magának megtörten, de aztán megrázza a fejét és megtörli a szemeit.
-Majd később elmondom, most tűnjünk el innen-jelenti ki és elindul az eresz felé, de mintha a mozgása nem lenne olyan biztos.
-Le tudsz menni?
-Ha kell, leugrom, csak hadd szabaduljak ettől a háztól-néz rám a válla fölött, de még mindig nem tűnik túl magabiztosnak.
Nem tudom, mit tettek vele, de biztos, hogy nem nyugszom, amíg ki nem derítem. Viszont tudom, hogy most nem ennek van itt az ideje. Lassan bólintok, majd letekerve a felsőt a kezemről, az ereszhez lépek.
-Én megyek előre. Ha esel, elkaplak-nézek rá ellenkezést nem tűrőn, de nem is úgy néz ki, mint aki nagyon vitatkozni akarna, helyette most ő az, aki bólint, én pedig ahogy megkapom a néma engedélyét, lemászom, hogy segítsek neki biztonságban lejutni.
Elég bizonytalanul ugyan, de lejut az ereszcsatornán, viszont amint a lába a talajt éri, a térdei megrogynak. Ösztönönösen elkapok, mielőtt a földre esne és reflex szerűen ölelem magamhoz.
-Megvagy?-nézek le rá.-Mit csináltak veled, S?
-Megvagyok, csak kérlek, tűnjünk el innen-néz rá olyan könyörgő tekintettel, hogy összeszorul a torkom és a mellkasom is tőle, a szívem pedig erősen megfacsarodik.
-Jól van, menjünk!-fogom meg a kezét, majd elindulok a barátaink irányába, ügyelve, hogy Zane még csak véletlenül se szúrjon ki minket.
Ahogy átérünk az út túloldalára, ahol még mindig hallani Arya és Zane veszekedését, majd Ansel kiáltását, ahogy kéri a lányt, hogy most már menjenek, Summer értetlenül rám néz.
-Mit keresnek itt Anselék?
-Előbb érjünk el a furgonhoz, ahol már biztonságot, ott majd ráér, hogy leharapd a fejem-felelem, de a Walkie-Talkie-t a számhoz emelem, hogy szóljak a fiúnak, hogy kint vagyunk.-Mindjárt a furgonnál vagyunk, kösz a segítséget. A megbeszéltek szerint, találkozunk a rendőrségen.
-Summer jól van?-érkezik azonnal a kérdés, amitől Summer még inkább összezavarodik.
-Még nem tudom-szakad ki belőlem egy sóhaj, s finoman megszorítom a lány kezét.
-Tűnjetek el innen, mindjárt követünk mi is-válaszolja Ansel, s hallom, hogy ő is felsóhajt.
-Jojo, mi ez az...
Summer nem tudja befejezni, mert kivágódik a furgon ajtaja és Coco azonnal magához öleli.
-Kérlek, mondd, hogy nem bántottak-szorítja látványosan, de Summer nem úgy néz ki, mint aki bánná, sőt, amikor elhajolnak egymástól, látom, hogy megint könnyes a szeme.
-Nem bántottak-feleli halkan, de nagyot nyel.
-Akkor mik azok a foltok a karodon?-kérdezi Matt a lány karját figyelve, s a teste befeszül.
Eddig nem vettem észre, de most, ahogy lenézek, én is látom. Olyan, mintha kéznyomok lennének.
-Semmik-takarja el őket azonnal, de aztán inkább úgy dönt, hogy beszáll a járműbe és bekuporodik hátra.-Menjünk innen, mielőtt feltűnik nekik, hogy eltűntem. Nincs sok időnk, amit vesztegethetnénk-közli, de egyikünk sem mozdul, mert mindannyian őt figyeljük.
-Summer-szólal meg óvatosan Biff-mi történt veled, amíg külön voltunk?
Summer lesüti a szemeit, majd nagyot nyel, mielőtt újra ránk nézne.
-Tényleg nem bántottak-feleli-szerintem nem is mertek volna apa miatt. Igazat mondott a bátyám-teszi hozzá az értetlen tekintetünket látva.-Tényleg a szüleink és Zane-ék állnak az egész mögött-süti le a szemeit.-Amikor számonkértem apát, belerakott valamit a teámba, altatót, nyugtatót, nem tudom és...-nyel nagyot, majd erőszakosan megtörli a szemeit.-Bezárt a szobámba, amikor magamhoz tértem, hallottam, hogy Zane-ékkel veszekszik a történtekről. Scarlett miatt, miattam, ez egész helyzet miatt. Apa nem volt túl boldog. Anyukáddal elmentek elintézni valamit-néz lassan vissza rám.-Ki akarják hozni a tojást még ma és meglépni azzal, a fiúkkal, veled és velem-remeg meg a hangja.-Amikor apa magamra hagyott Zane-ékkel, azt mondta, hogy hamarosan te is velünk leszel-törli le az arcáról a könnycseppet, majd vesz egy nagy levegőt, hogy összeszedje magát.-Úgyhogy nincs sok időnk, előttük kell elhoznunk a tojást és... és szólnunk kell a zsaruknak és...
-Summer-szól közbe Winter és folyamatosan a lányt fürkészi-ha nem bántottak, akkor mik azok a nyomok a karodon?
-Megpróbáltam kijutni, de elkaptak és csak jobban megszorítottak, mint kellett volna, de tényleg semmi nem történt ezen kívül. Viszont büszke lehetsz rám-néz ismét a szemembe, majd a zsebébe nyúl és odadob nekem egy nyakláncot.-A képek szerint, amiket találtunk, megvan a kulcs-jelenti ki.-Amikor Zane elkapott a szökési kísérletemnél, le tudtam szedni a nyakáról. Úgyhogy most már indlhatunk?-néz végig rajtunk, én pedig továbbadom a láncot, mert jelenleg az érdekel a legkevésbé.
Bemászom Summer mellé, majd magamhoz ölelem őt és próbálom szavak nélkül is megnyugtatni, miközben biccentek Sonnynak.
-Menjünk innen-teszem hozzá határozottan.-Anselékkel az őrsöt beszéltük meg.
Senki nem szól semmit és nem is vitatkoznak , vagy faggatják tovább Summert, hanem tényleg elindulunk.
-Jojo-néz fel rám Summer, de egy másodpercre sem válik el tőlem-mit keresett itt Ansel és Arya?
-Arya sejtett valamit a bátyjával kapcsolatban. Tudta, hogy valami nincs rendben és amíg vártunk az őrsön, ők is megjelentek. Hirtelen azt hittem, hogy ők is benne voltak. Akkor már több, mint egy órája sehol nem voltál, én meg aggódtam és dühös voltam magamra, hogy hagytalak egyedül menni és mindenféle rémkép jelent meg előttem. Számonkértem őket, de elég gyorsan kiderült, hogy semmi közük nincs ehhez. Végül megígértem Aryának, hogy elmondom, hogy mi van a bátyjával, ha segítenek kimenteni téged-vallom be.-Tudom, hogy gázos a szitu és egyeztetnem kellett volna a többiekkel, de csak az lebegett a szemem előtt, hogy téged biztonságban tudjalak és...
Nem tudom befejezni, mert Summer egy finom csókot nyom a számra.
-Azt hittem, hogy ki fogsz akadni, ha elmondom-nézek a szemébe, ahogy elhajol tőlem.
-Majd talán holnap kiakadok, de most csak szeretném, ha vége lenne ennek az egésznek. Kérlek, ölelj még magadhoz, amíg oda nem érünk az őrsre-vékonyodik el a hangja, ahogy megint könnyek szöknek a szemébe, nekem viszont nem kell kétszer mondania ezt.
-Summer!
-Hm?-dünnyög a mellkasomba, miközben a karomba kapaszkodva bújik hozzám.
Szeretném elmondani neki, hogy mennyire aggódtam érte és milyen szinten féltem, hogy baja esik. Tudatni akarom vele, hogy az, hogy most a karjaimban van, a világ egyik legjobb érzése, de hogy érzem, hogy még mindig mennyire remeg és hallom a hangján, hogy milyen megviselt, úgy érzem, hogy nem ez a megfelelő alkalom erre.
-Örülök, hogy megint itt vagy velünk-felelem végül inkább ezt és még jobban magamhoz szorítom.
-Igen-suttogja az arcát a mellkasomba fúrva.-Én is örülök.