Atwood Titka (✔️)

☬16.☬

Jojo:
Ennyi minden után visszatérni a munkához, annyi kedvem volt, mint mondjuk elmenni golfozni a világos oldaliakkal. De legalább nem a konyhára voltunk beosztva, hanem a bárhoz, ami a bazi nagy ablakok miatt, rálátást ad a medencékre. Ennek a pozitív oldala az, hogy szemmel tudom tartani Summert. Na nem mintha valami őrült zaklató lennék vagy azt hinném, hogy kárt akar tenni magában, de határozottan nincs jól, úgyhogy jobb, ha látom, hogy mit csinál, mielőtt valami baj lenne. Viszont a rossz oldala is az, hogy rálátok Summerre. Jelenleg...kifejezetten átkozom az eget, amiért rálátok. Hogy miért? A válasz roppant egyszerű. Mert Ansel épp most megy oda hozzá, hogy valamiről beszéljenek. Gondolom a randijukról, amitől bennem csak még feljebb megy a pumpa, mégsem tudom levenni róla a szemem. És most mégcsak Matt sincs itt, hogy kiszakítson a transzból, amibe az őket való bámulás által kerültem, mert kiment a megérkezett jég szállítmányért a koktélokhoz.
-Egy szűz Cuba Librét kérek.
Hallom a hangot, de egyszerűen képtelen vagyok felfogni a szavak jelentését. De, mégha fel is fognám, akkor sem tudnék megmozdulni, ugyanis nem tudom levenni a szemem Summerről és Anselről.
-Hahó-kezd el legyezni előttem az illető-, Jojo, egy szűz Cuba Librét szeretnék.
Amikor a vendég az arcomba csettint, magamhoz térek és felkapom a fejem.
-Mi van már?
-Mi van?-Vonja fel a szemöldökét Winter.-Vagy háromszor köszöntem és kétszer mondtam el, hogy mit szeretnék, de mégcsak rám sem hederítettél. Mégis mit bámulsz ott k...-elharapja a mondatot, ahogy meglátja az ő egyik barátját és Summert kint.-Áh, értem-fordul vissza felém.-Nem hittem, hogy komolyan elhívja majd randizni. Folyamatosan dumált róla, de Ansel hiú, plusz Bardenék folyton cseszegetik vele, hogy Summer sötét oldali és így azt hittem, hogy feladja és...
-Mit mondtál, mit is kérsz?-Szakítom félbe, mielőtt robbanni tudnék.
Winter értetlenül pislog rám eleinte. Nincs a szemében semmilyen rosszindulat és a hangjából sem hallatszott ki ilyesmi. Mintha tényleg csak el akart volna beszélgetni.
-Téged komolyan zavar az, hogy elhívta randira-kezdi az arcom fürkészni.
-Inkább megzsarolta-vágom rá.-Szóval mit kértél?
-Egy szűz Cuba Librét-feleli még mindig döbbent arckifejezéssel.-Mi az, hogy megzsarolta?-Fordul vissza Anselék felé.-Mégis mivel tudta volna Ansel megzsarolni Summer Gr...-elharapja a mondatot, majd az ajkaihoz kap, mint akinek leesett a dolog, aztán visszanéz rám.-Van valami köze ennek ahhoz, hogy Ansel hirtelen és váratlanul visszavonta a feljelentést ellened?-Akasztja össze a tekintetünk.
-Ahhoz van köze, hogy a haverod egy fasz-felelem, miközben elkezdem csinálni a koktélját a számunkra itt hagyott könyvből, amiben benne van az elkészítése.
-Miért vállaltad magadra az egészet?-Lop el egy ropit a pultról, s elkezdi azt rágcsálni.-Mármint...azt tudtam, hogy hülye vagy, na de, hogy ennyire.
-Nem tudom, hogy miről beszélsz-vonom meg a vállam, mire oldalra biccenti a fejét.
-Dehogynem tudod-néz rám komolyan.-Kizárt, hogy egyedül csináltad. Vagyis, azt tudom, hogy te hajtottál be velük a golf pálya tavába és még el is hinném, hogy te karcoltad meg a kocsit is, ha Ansel nem mesélte volna el, hogy mi történt köztetek első nap.
-Akkor azt is elmesélte, hogy taperolta Summert? Ez sosem tetszik nekem, tudod? Szóval miért van az, hogy te vagy az egyetlen, aki azt hiszi, hogy nem én voltam? Hm? Miért nem hiszed el, hogy...tudod-remeg meg egy kicsit a hangom, de azonnal össze is szedem magam és megint megrántom a vállam-, az apám fia vagyok.
-Talán az ő vére folyik benned, de szerintem több vagy nála-válaszolja, s ezzel engem annyira meglep, hogy válaszolni sem tudok.
Sőt, egy kicsit hátrálok is tőle.
-Talán rosszul gondolod.
-Vagy talán te nem hiszel magadban-fordul meg, hogy a hátát meg tudja támasztani a pulton, de visszanéz rám a válla fölött.
-Az is lehet, hogy te hiszel túl sokat. Különben is, mióta vagy te ennyire kedves velünk?-Kérdezem, de ő úgy tesz, mintha nem is hallaná.
-Miért nem mondod el neki, hogy mit érzel iránta?-Néz vissza megint Summerre, de nem válaszolok.
Egyszerűen nem tudok. Winter Allennel határozottan nem kellene ilyenekről beszélgetnem. Nem csak azért, mert világos oldali, hanem mert Summerék utálják és, mert eddig rohadtul nem a kedvességéről volt híres. Bár az is tény, hogy ő kifejezetten sosem ártott nekünk. Persze, olykor picsa volt, de igazából nem bántott minket, sőt, volt olyan alkalom, hogy ő próbálta leállítani a barom barátait.
Amikor hosszú percekig nem kap választ, ismét összeakasztja a tekintetét velem.
-Vagy attól félsz, hogy ő is olyan lesz neked, mint én voltam?
-Azért eközött, meg aközött, hogy az egyik bulin részegen lesmároltál, nagy különbség van.
Igen, egyszer előfordult ilyen. De az biztos, hogy Summer messze áll ettől a szinttől.
-Igazad van-bólint komolyan, s visszafordul felém-, a szemeddel akkor is azonnal őt kerested, miután eltoltál magadtól. Mintha a reakcióját akarnád látni. Egyébként-biccenti egy pillanatra oldalra a fejét-, bocs azért a csókért. Sokat ittam és rossz társasághoz tévedtem.
-Én is ezt mondanám-vigyorodom el-, azért annyira nem volt rossz. De ugye tudod, hogy részegen a legőszintébbek az emberek?
-Nem vagyok oda érted, ha éppen erre célzol-rázza meg a fejét.
-Nem is-teszem elé a koktélt, de elhúzom, amikor el akarja venni.-Még nincs benne jég-magyarázom a kérdő pillantását látva.
-Értem-bólint összepréselt ajkakkal.-Akkor pontosan mire is céloztál?
-Hadd vezessek fel neked egy elméletet, Winter Allen-lengetem meg a mutatóujjam, amivel mosolyt varázsolok az arcára.
Nahát! Ez a lány tud mosolyogni is.
-Csupa fül vagyok, Mr. Whittier.
-Szerintem a ti kis baráti társaságotok csak látszólag olyan, mint egy olajozott szerkezet. Ezért van az, hogy most tök egyedül álldogálsz itt és élvezed a csodálatos társaságom és nem velük lógsz kint-intek a napozó ágyak felé, ahol Arya hátát épp a másik két idióta keni be napolajjal.-Egy aprócska homokszem totális káoszt tud okozni benne és te menekülsz ez elől a káosz elől. Éppen ezért jöttél oda hozzánk aznap este. A csók márcsak hab volt a tortán, de igazából előlük menekültél, nem csak eltévedtél. Ez az én elméletem.
-Nos-lop el még egy ropit-, ki tudja? Talán mind a ketten ráéreztünk a dologra. Te erre, én pedig arra, hogy a ti esetetekben az alma igencsak messze esett a fájától.
-Talán-suttogom grimaszolva.
-Tudod, nem is vagy te olyan vészes gye...
-Hercegnő-jelenik meg Matt, a kezében egyensúlyozva a jeges dobozzal-, most el kellene kérnem a személyid, ugye tudod?-Figyeli Wintert vigyorogva, s leteszi a belső pultra a hatalmas dobozt.
-Alkoholmenteset iszom-vágja rá Winter-, és ne játszd a jó gyereket, Matthew. A hírneved már túlzottan megelőzött a köreinkben.
-Bizonyára ezért élvezed annyira a társaságom, hogy valahogy minden nap az én asztalomnál ebédelsz és reggelizel-támaszkodik a pultra Matt, s közelebb hajol Winterhöz.
A lány negédesen elmosolyodik, s finoman megpaskolja a legjobb barátom arcát, miközben én jeget teszek a koktéljába.
-Álmaidban-suttogja neki vissza, s egy pillanatra közelebb hajol hozzá.
-Oh, nem drága, a te álmaidban-harap az alsó ajkába Matt.-Mi van, a testőreid megengedték, hogy egyedül gyere ide? Nem túl veszélyes?-Biccenti oldalra a fejét.-Elvégre mi vagyunk a csúnya sötét oldaliak, akik csak rosszat tudnak tenni, ti pedig az örök tiszta szentek. Te is így gondolod, nem?
-Talán igen-vonja fel az egyik szemöldökét Winter-, talán csak bizonyos emberekre értem ezt-néz végig Matten, majd elveszi a koktélját.
-Azt mondják, hogy mindenki magából indul ki, Winter-kontrázik azonnal a fiú.-Lehet, hogy el kellene gondolkoznod ezen.
Winter nem mond semmit, csak ellép a pulttól, s távolabbról rácsapja a pénzt.
-A visszajárót tartsd meg-néz a szemembe, majd elindul kifelé.-Matt, te meg cseszd meg-néz vissza rá, aztán meg sem várva a válaszát, eltűnik az ajtó mögött.
Nem tudom, hogy ez most azért volt, mert Matt megbántotta vagy csak le akarta zárni a beszélgetésüket, de azon kapom magam, hogy egy részem egy kicsit bánja, hogy kiment. Egész jól elbeszélgettünk, ami azért elég meglepő. És a másik meglepő dolog az, hogy tudta, hogy nem egyedül csináltam azt, ami miatt lecsuktak és, hogy úgy gondolja, hogy nem hasonlítok az apámra. Ezt nem sűrűn hallom. Persze Summer rendszeresen elmondja ezt nekem, de mástól nem igazán hallottam ezt. Nos...világos oldalitól biztosan nem.
-Segítesz bepakolni a jeget vagy még egy darabig nézed, ahogy Winter riszálja magát? Vagy inkább Summert bámulod már megint? Most komolyan, öreg, mi van köztetek?
Erre a kérdésre azonnal felkapom a fejem.
-Ezt meg hogy érted?
-Eddig is vágtam, hogy fontos neked, de az anseles dolog óta még jobban megváltoztatok. Nehogy azt hidd, hogy nem tűnt fel, ahogy finoman megérinted, amikor azt gondolod, hogy senki nem látja. Összejöttetek vagy mi?
Na ez most meglepett. Határozottan nem így akartam elmondani neki azt, hogy mi történt köztünk, de úgy néz ki, hogy muszáj leszek. Ezután a mélyebbnek számító beszélgetés után Winterrel, valahogy képtelen vagyok hazudni neki. Lehet, hogy a múltkori lelkizésünk is belejátszik a mólón, de egyszerűen csak kijön belőlem az igazság:
-Csókolóztunk-felelem a szemébe nézve.-Ennyi van köztünk.
Félek, hogy ki fog borulni, mert szinte biztos vagyok benne, hogy ő is lecsapna Summerre, ha kapna valami jelet, de ehelyett csak megveregeti a vállam és azt kérdezi:
-Visszacsókolt?
Annyira megdöbbenek, hogy csak egy bólintásra futja tőlem.
-Akkor meg ne hagyd, hogy ez az istenverte jel elvesszen. Lemondok a javadra-kacsint rám, s nekem ettől hatalmas szikla esik le a szívemről.