Atwood Titka (✔️)

☬2.☬

Summer:
-Oké, szóval van két darab szekrényünk hatunknak-kezdem kipakolni a ruháimat, amiket magammal hoztam a nyárra.-Három-három elosztás legyen, vagy lányok és fiúk?-Nézek végig rajtuk, mire Matt és Jojo összenéznek.
-Véletlenül sem szeretném letörni a hirtelen támadt lelkesedésed, de kétlem, hogy annyi cuccunk lenne, hogy nagyon osztozkodni kellene-néz a szemembe a legjobb barátom, s a szavaitól a szám automatikusan elhúzom.
Igaza van sajnos.
Nincs túl sok ruhánk, ahogy ételünk sem lenne, ha nem lenne adott a személyzet ellátása, amiért itt dolgozunk.
-Akkor egészen nyugodtan lehetnek a fiúk egy szekrényben és mi a másikban-vigyorodik el Coco, miközben ő is a táskájához lép, hogy kipakoljon.
-Bár azt is ilyen egyszerűen el lehetne intézni, hogy ki kivel alszik-jegyzi meg Sonny, amivel kiérdemli a másik három fiú szigorú pillantásait.
-Ha a két lány együtt aludna, akkor minden meg lenne oldva-jegyzi meg Biff, amitől Jojo és Matt rávezetik a gyilkos pillantásukat.
-Ha a két lány együtt aludna, akkor esély sem lenne Summerrel aludni-túr a hajába Matt, amivel kicsal egy kacajt Cocóból.
-Ha mi aludnánk együtt, akkor ránk csorgatnátok a nyálatokat és olyat is látnátok, ami nem történik. Nem lépnétek túl ezen a témán? Majd alakul, hogy hogyan alszotok.
-Nem tudom, de ha folytatják, akkor bekuporodom a lábatokhoz-ingatom meg a fejem, s a három fiú egyszerre nyitja a száját, hogy reagáljanak, de mielőtt ez megtörténne, kopognak az ajtón.
Berakom a kezemben lévő felsőmet a szekrénybe, majd a bejárathoz megyek, hogy kinyissam azt. Amikor viszont kinyitom azt, szembe találom magam Winterrel.
Na már csak ő hiányzott.
Winter Allan a tulaj lányának a legjobb barátnője. Innentől pedig gondolom nem kell kifejtenem, hogy a világos oldalról jön. Nem vagyok olyan nagyon erőszakos-kivétel, ha muszáj-, de ezt a lányt gondolkozás nélkül tépném meg legszívesebben.
-Felség, micsoda meglepetés-kiált Winternek vigyorogva Matt.-Már te is hajlandó vagy beállni dolgozni?
-Szeretnéd, ha pukedliznénk?-Csendül fel Jojo hangja is, amivel mosolyt csal az ajkaimra.
-Kapjátok be-mutat be nekik, de a két fiú megint szinkronban válaszol:
-Álmaidban.
-Maximum a rémálmaimban-villant keserű mosolyt.
-Ezekszerint álmodozol rólunk, micsoda megtiszteltetés-fekszik el az ágyon Jojo, de mielőtt erre Winter reagálhatna, beléfojtom a szót.
-Mit akarsz?-Nézek a kezében lévő ruhás zsákokra.
-Áthoztam a szezon nyitó bankett menetrendjét-nyom a kezembe egy mappát.-És a ruháitokat-akasztja rám a zsákot.-A szokásos lesz. Nektek egy órával előbb ott kell lennetek és majd italt szolgáltok fel, meg amit kérnek. Remélem, hogy menni fog majd és tudtok normálisan viselkedni-biccenti oldalra a fejét és végigmér.
A szemeiből árad a megvetés, amitől nekem a szabad kezem ökölbe szorul, de aztán erőt veszek magamon és kinyújtom az ujjaim.
-Nekünk menni fog, de vajon a te haverjaidnak is? Mi visszük nekik az italt majd, szóval remélem, hogy nem lesznek kellemetlenségek.
-Ha balhét csináltok, akkor...
Mielőtt befejezhetné, rácsapom az ajtót.
-Jesszus, de utálom-motyogom, miközben visszamegyek az ágyainkhoz.-Mi ne csináljunk balhét, de az tökre rendben van, ha Ansel balhézik, vagy taperol.
-Már megint hozzád ért?-Néz rám Sonny idegesen, de tudom, hogy ez az idegesség nem nekem szól.
-Csak a szokásos-vonok vállat, s leterítem a zacskót az egyik ágyra.
-Ja, és megint nem lett megengedve, hogy beverjem a képét-szólal meg Jojo, miközben mellém lép és lehúzza a cipzárját a ruhákat rejtő műanyagnak.
-Mekkora szemét vagyok, hogy nem hagyom, hogy kirúgjanak-nézek fel rá, mire ő elhúzza a száját.
-Tudod, hogy nem így értettem.
-Ja-motyogom, majd kiemelem az első ruhát.-Ez Coco, a tied-adom át neki a pincér ruháját.-Sonny-osztogatom tovább, miután kivettem az enyémet is.-Biff, Matt és Jojo.
-Ez még mindig ocsmány-méregeti a ruháját a szőke.-Úgy fogok kinézni, mint egy pingvin.
-Vagy talán éppen ellenkezőleg, kicsit jobban, mint máskor-cukkolom, s ő azonnal rám kapja a tekintetét.
-Mit mondtál?-Pislog nagyokat, de a mosolyát képtelen elrejteni, sőt a szemei huncut csillogása csak még jobban leleplezi.
-Csak azt, hogy talán nem pingvinre hasonlítasz majd, hanem férfias leszel kivételesen.
-Adok három másodpercet, hogy fuss-lép közelebb, én pedig tudom, hogy mire készül, szóval nem is habozom.
Azonnal kirohanok a szállásunkról és igyekszem a lehető legmesszebb futni attól, de nem túl közel menni a tóhoz sem. Azonban három másodperccel később Jojo utánam rohan-bár szerintem nem adta meg a három másodpercet-és a hosszú lábainak köszönhetően, pillanatokon belül utol is ér. S amint elég közel kerül hozzám, felkap, hogy ne tudjak elfutni és csikizni kezd.
-Ne-visítok fel nevetve.-Jojo, hagyd abba, elég volt.
-Sajnálom, nem értem a nevetésedtől-válaszolja, s bár mögöttem áll, szinte látom, ahogy vigyorog.
-Tudod jól, hogy mit mondtam-kápólozom kétségbeesetten-, tegyél le.
-Kérj bocsánatot, ugyanis én mindig jól nézek ki.
-Addig nem tudok, amíg csikizel-próbálok kibújni a karjai közül, s a sok nevetéstől egyre jobban kapkodom a levegőt.-És egoista vagy-teszem hozzá, bár tény, hogy a csajok nem ellenkeznek, amikor beveti magát.
A turist lányok még annyira sem.
-Csak akkor hagyom abba, ha esküszöl, hogy bocsánatot kérsz.
-Esküszöm, csak hagyd abba-ígérem, mire végre letesz és hagyja, hogy kifújjam magam.-Még mindig egoista vagy, de bocs.
Jojo oldalra biccenti a fejét és az arcom kezdi fürkészni, aztán megvonja a vállát.
-Nekem ez nem tűnt túl őszintének-lép ismét hozzám, de elkapom a kezeit és bedobom az egyetlen lapom, amivel talán leállíthatom.
-Ha megint megcsikizel, biztosan nem alszom veled-hadarom el, mire Jojo lemerevedik, s szigorúan rám mutat.
-Ilyet nem játszunk.
-Most mondtam-vonom meg ezúttal én a vállam és az épület falának dőlök.-És tudod, hogy, ha azt mondom, akkor az úgy is lesz.
-Oké-emeli fel a kezeit, aztán mellém dől a falnak.-Nem csikizek-teszi hozzá, aztán rám néz.-Hagyhattad volna, hogy beverjem Ansel képét-vált komolyra, én pedig összeakasztom a tekintetem az övével.-Nem bánhat így veled.
-Dehogy hagyhattam volna-rázom meg a fejem, majd ellököm magam a faltól és összeborzolom a haját.
-S-biccenti oldalra a fejét, de én belé fojtom a szót, ahogy elé lépek.
-Nem kerülhetsz bajba már most. Így is veszélyes a mai nap-pillantok a hátsó udva felé, ahol már fent vannak a díszek az esti bankett miatt.-Van egy olyan érzésem, hogy baj lesz az este-húzom el a szám, aztán visszanézek rá.-Nem szabad, hogy minden találkozáskor hagyjuk, hogy ők felidegesítsenek minket. Hideg fejjel kell gondolkoznunk, mert különben megszívjuk. Ezt nagyon jól tudjuk, nem egyszer tapasztaltuk. Ők irányítanak, mi számukra csak csótányok vagyunk.
-Lehet-nyel egy nagyot meg nem szakítva a szemkontaktust.-De tudod, hogy sosem volt erősségem a hideg fejjel gondolkozás-mosolyodik el halványan, amivel az én ajkaimat is felfelé görbíti.
-Igen, tudom. De ezért van nekünk Coco, Sonny és Biff.
-Meg te-jegyzi meg, majd az értetlen pillantásom látva folytatja.-Ha nem te szoltál volna rám, akkor nem álltam volna le. Ahogy Mattet sem állítottam volna le úgy, mint te.
-Az feltűnt-túrok a hajamba sóhajtva.-De ott voltam.
-Igen-feleli bólintva, aztán csak néz rám, egyenesen a szemembe, s az övéiben valami nagyon csillog.
Szóra nyitom a szám, hogy kicsit eltereljem a témát, de Coco hangja megcsapja a fülem.
-Még éltek? Túl nagy a csönd, megöltétek egymást?-Csendül fel a lépéseinek a hangja is, mire Jojo megköszörüli a torkát és ellöki magát a faltól.
-Igen, élünk-karolja át a vállam.-Elég is az érzelem kitörésekből. Jobb lesz, ha elkezdünk készülni-indulunk el vissza a kis házba, én pedig nem ellenkezem.
Jojóra amúgy sem jellemző a nagy érzelemnyilvánítás. Ez most felért egy komplett lelkizéssel kábé neki. Amikor beérünk Coco felkapja a saját ruháját és végignéz rajtunk:
-Mehetek elsőnek? Gyors leszek.
-Csak nyugodtan, lányoké az elsőbbség-bólint Sonny, majd rám néz.-Menj másodiknak.
-Köszi, de leszek az utsó, menjetek csak-rázom meg a fejem, majd elfekszem az ágyon.
-Jöhetsz velem és akkor előbb végzünk-öleli át hátulról Sonny-t Coco, de erre Matt azonnal felkapja a fejét.
-Az kizárt, nem akarunk élő pornót hallgatni.
-Így van, csak akkor falakodjatok, amikor mi nem vagyunk itt-húzza a fejére a baseball sapkáját Jojo, mire felhorkantok.
-Mintha valaha láttatok volna pornót. Az egyetlen pozitív tulajdonsága a sötét oldalnak, hogy az internet nem igazán működik, így ti nem tudtok a pornóitokról beszélni.
-Nem vagyunk mi állatok, Summer-néz rám Jojo-, előtted és Coco előtt nem beszélünk róla.
-Hát persze-nevetek fel a fejemet rázva.
-A lényeg-tér vissza az eredeti témához Matt-, hogy csak akkor zuhanyozzatok együtt, ha nem vagyunk itt, kérlek.
-Hát jó-sóhajt fel Coco a szemeit forgatva-, akkor megyek. S, ha nem bírsz el a fiúkkal, csak szólj.
-Tudod, hogy nem kell félteni.
-Tudom, inkább ők féljenek-megy a fürdőbe, aztán bezárkózik.
-Egyébként, amíg te és Jojo fogócskát játszottatok-néz rám Biff-, kitaláltam, hogy hogy aludjunk.
-Nem engedjük el ezt a témát, igaz?-Dörzsölöm meg az arcom, s amint megint látok, szembe találom magam három hevesen fejet rázó fiúval.
-Tudod jól, hogy nem fogják-ül mellém Sonny nevetve.
-Jó, mi a terved, Biff?-Nézek a fiú szemébe.
-Minden nap váltjuk egymást-húzza ki magát büszkén.
-És mennyivel is vagyunk most előrébb, mint húsz perccel ezelőtt?-Vonja össze a szemöldökét Jojo.
-Legalább már azon nincs vita, hogy mennyi időnként váltjuk egymást-túrok a hajamba sóhajtva.-Majd este sorsot húzok egy kalapból.
A három fiú felkapja a fejét, majd egyszerre vágja rá:
-Én írom a neveket.
Tudom, hogy mire megy ki a kis játékuk, szóval azonnal rázni kezdem a fejem.
-Majd én megírom őket. És erről nem nyitok vitát-teszem hozzá, amikor látom, hogy szóra nyitják a szájukat, mire ők sóhajtva zuhannak az ágyukra.