Atwood Titka (✔️)

☬26.☬

Summer:
-Ez így ki fogja bírni?-kérdezi Coco, miközben Matt megköti a kötél egyik végét a bejárat egy vas fogantyújába.-Nem fog szétjönni, ha mi bent rángatjuk?
Látom a szemén, hogy még mindig nincs oda teljesen az ötletért, de esze ágában sincs egyedül beengedni engem. Pedig tényleg nem várom el egyikőjüktől sem, hogy bejöjjenek. Sőt! Ami azt illeti, én is sokkal nyugodtabb lennék, ha nem sodornám veszélybe a barátaim és ők kint maradnának, de van egy olyan érzésem, hogy egyikük sem hagyná, hogy egyedül menjek be.
-Három csomót kötöttem rá-válaszolja Matt-, ha az megnyugtat, akkor kötök rá egy negyediket is, de papíron, ha csak nem vágja el valaki, akkor ez a kötél már így marad.
-Faberge, bunker rendszer, nyaklánc-suttogja maga elé a szavakat Winter, mint aki kutat valamit, aztán a szemei elkerekednek.-Várjatok! Ti a Roosevelt-legenda után akartok menni?
Mindannyian felkapjuk a fejünket és egyenesen a világos oldali lányra nézünk. Hosszas percekig csak csendben meredünk rá, ő pedig ránk, végül én töröm meg a csendet:
-Válaszokat akarunk a kérdéseinkre. A Faberge-tojás csak plusz nyeremény. Scarlettet majdnem megölték amiatt a nyaklánc miatt, tudni akarom, hogy miért.
-Ugye tudjátok, hogy eddig aki nagy nehezen bejutott oda, az nem jutott ki?
-Hallottuk hírét-biccent Jojo komolyan.
-És azt is tudjátok, hogy hogyan haltak meg, akik benn ragadtak?
-Te tudod?-kérdez vissza Biff, felvonva a szemöldökét, miközben Matt köt még egy csomót a kötélre, hogy Coco nyugodtabb legyen.
Winter bólint egyet, majd a bejárat felé int.
-A bunker azon szobájában, amelyikben a tojás van, ha a kulcs nélkül próbálják kinyitni, akkor egy rejtett pöcök elmozdul és láncreakciót vált ki, ami beengedi a tó vizét. Akik ezzel próbálkoztak, megfulladtak bent.
-Vagyis, ha be is jut valaki, akkor a nyakába ömlik több liternyi víz?-teszi fel a következő kérdést Sonny.
-Nem egészen-rázza a fejét a világos oldali lány hevesen.-Elméletben úgy tervezték, hogy több menekülési lehetőség is legyen benne, ha lejutna egy ellenséges ember a bunkerbe. Miután a víz elér egy bizonyos szintet, amikor már biztos, hogy az adott személy megfulladt, egy csapóajtó elvezeti a vizet, mintha mi sem történt volna. A tojásnak nem esik baja, mert bár elméletben abban a szobában van, valójában egy zárt, titkos ajtó mögött rejtették el. A nyakláncon rajta van egy rejtett üzenetben, hogy hol van az ajtó, de akkor is rá kell jönni, hogy hogyan lehet kinyitni azt. És tudnotok kell, hogy ha valóban megszerezték azt a láncot, akkor valószínűleg ismerik a bunker felépítését és rendszerét. Lent több szobát is el lehet árasztani vízzel kézi itányítással, csak a tojás szobája az, ami automatikusan víz alá kerül, ha megzavarják a rendjét. Vagyis egyik szoba és folyosó sem biztonságos.
Próbálom megemészteni a hallottakat. Ezek után még annyira sem akarom, hogy a barátaim lemenjenek oda.
-Te honnan tudsz ennyit a bunkerről és a legendáról?-vonom fel a szemöldököm, mélyen Winter szemébe nézve.
A hangomban nincs támadás és remélem, hogy nem is hiszi azt, hogy van, mert eszemben sincs azok után nekiesni, hogy békejobbot nyújtottam, csak tudni szeretném, hogy honnan vannak az ismeretei és mennyire megbízhatóak azok.
-Ebből írtam év végén a beadandómat törire. Én tényleg-néz Jojóra, s látom, hogy a szája sarka felfelé görbül.
-Itt vagy és segítesz nekünk, vagy nem?-kacsint rá a fiú, mire Winter megforgatja a szemét.
-Rengeteget olvastam ezzel kapcsolatban az utóbbi hónapokban-néz vissza rám.-Nem is értem, hogy hogyan nem jöttem rá hamarabb, hogy mire készültök és mit is kerestek pontosan-ingatja a fejét a hajába túrva.-Mielőtt azt hinnétek, nem fogok visszafordulni, de tudnotok kell, hogy mire vállalkozunk. Ha meg is találjuk a bunker egyik bejáratát, akkor is óvatosnak kell lennünk és átgondolni a lépéseinket. Elhiszem, hogy válaszokat akartok, de nem kell belehalnunk.
Erős kettősség van bennem. Az egyik felem majdnem rászól Winterre, hogy ne beszéljen úgy, mintha a csapat tagja lenne, de ráharapok a nyelvemre, mert megígértem, hogy adok neki egy esélyt és ha ígérek valamit, akkor azt meg is tartom. Ráadásul tény, hogy nélküle nem lennénk most itt, baromi sokat segített nekünk, ezek után nem is lenne fair elküldeni, még ha az érzéseim még mindig nem a legpozitívabbak az irányába. De az is tény, hogy valamennyit javultak a gyűlölethez képest. És itt jön a kettősség, mert a másik felem meg nagyon hálás neki. És legszívesebben kikötné ide a barátait, hogy véletlenül se tudjanak bemenni a barlangba, hogy megkeressük a bunkert, mert nem bírnám el, ha valamelyikük megint megsérülne, de én haladni akarok és ha én lemegyek, nem fognak magamra hagyni.
-Még mindig le akartok menni?-kérdezi Winter, amikor percekig nem kap választ.
-Előbb kellene egy terv-szólal meg Biff az állát dörzsölgetve és látom a szemén, hogy már gondolkozik egyen.
-Milyen terv?-kapja fel a fejét Jojo.-Meg kell keresnünk egyáltalán a bunkert. Nem kell bemennünk oda már most, de legalább egy bejáratot találnunk kell. Ehhez nem kell terv. Lemegyünk, nem szakadunk el egymástól, fogjuk a kötelet, megtaláljuk, aztán lerakunk oda valami jelzést és kijövünk. Nem egy nap alatt kell megváltani a világot.
-Terv nélkül belecsapni ebbe őrültség lenne-tárja szét a karjait Biff-, Winter most mondta, hogy mennyire veszélyes.
-Az a veszélyes, ha feszegetjük az ajtókat, de addig nem fogunk eljutni. Csak egy bejárat kell.
-És mégis honnan tudjuk, hogy megtaláltuk a bejáratot?
-Egyszerű-vonja meg a vállát a szőke fiú-, olyan mint egy tengeralattjáró teteje.
-Honnan tudod?-néz fel rá Coco és a tekintete egyértelműen bizonytalanságot mutat.
-Apám szereti a katonai filmeket-ránt megint vállat-, amikor épp van áram, akkor nulla-huszonnégyben katonai, tengerészeti, kiképzős és dokumentumfilmeket néz, azok tele vannak bunkerekkel és tengeralattjárókkal is. Tök hasonló a kettő. Tudom, hogy mit kell keresnünk-jelenti ki határozottan, de sem Coco, sem Biff nem tűnik úgy, mint akit meggyőzött.
-Ti maradjatok kint-szólok közbe, mielőtt Biff megint vitatkozni kezdene.
-Mi van?-kerekednek el Coco szemei.-Az ki van zárva!
-Azt mondtátok, hogy kell egy terv és látom rajtatok, hogy marhára nem tetszik nektek ez az egész. Jobb is, ha van, aki kint marad, hogy ha bent baj lenne, akkor tudjon jönni és, vagy segítséget hívni. Én biztos, hogy bemegyek, Coco, Biff, maradjatok kint-fogom meg a kezüket és mélyen a szemükbe nézek.-Nem lesz semmi baj, de nem akarom, hogy olyanba menjetek bele, amit nem akartok. Váljunk ketté. Ti kint maradtok, az sem baj, ha egyedül megyek be és mind itt m...
-Az kizárt!-vágja rá Jojo, Matt és Sonny egyszerre.-Nem mész be egyedül-rázza meg a fejét Jojo, amikor felnézek rá.-Az kizárt, bemegyek veled.
-Én egészen kiismertem már a térképeket-szólal meg Winter-, én is megyek.
-Kell valaki, aki figyel arra, hogy Jojo ne csináljon hülyeséget-veregeti meg a hátát Sonny, mire a szőkr bemutat neki-, rám is számítsatok.
Látom Matten, hogy nem tetszik neki, hogy ő kint kellene maradnia, de ahogy Cocóra és Biffre néz, tudja, hogy szükségük van rá.
-Én itt kint felügyelem majd a dolgokat és vigyázok Cocóékra-biccent végül.-Nagyon vigyázzatok bent.
-Ti is itt kint-bólintok halovány mosollyal.
-Használjátok az adó-vevőt, ha baj van vagy kell valami-adja oda az egyiket Biff.
-Úgy lesz.
-Folyamatosan jelentsetek majd-kér Coco, mire szorosan megölelem.
-Minden rendben lesz, ne aggódj-suttogom neki, aztán felveszem a fejlámpát és a kötélhez megyek.
A többiek is követik a példám. Sonny még ad egy puszit a barátnőjének, aztán ő is csatlakozik hozzánk.
-Vezess minket-érintem meg Winter vállát, aki legelől áll, a térképekkel a kezében.
-Drukkoljunk, hogy nem építették át és nem szakadt be bizonyos helyeken az alagútrendszer-vesz nagy levegőt, aztán elindul befelé a sötétbe.
Mindannyian követjük őt. A szívem a torkomban dobog és nyomás szorongatja a mellkasom. Nem tudom, hogy látszik-e rajtam, de Jojo előre nyúl és megfogja a kezem, majd finoman megszorítja azt. Felkapom a fejem a fiú irányába, mire Jojo küld felém egy halvány, biztató mosolyt. Biccentek felé, s miután én is szorítok egyet a kezén visszafordulok Winter felé. Ahogy haladunk, a kötelet folyamatosan fogjuk és húzzuk magunkkal, hogy ki is találjunk innen és a fejünkön a lámpák világítanak, de egyre sötétebb lesz és egyre nyomasztóbb. El sem tudom képzelni, hogy a bányászok hogyan bírtak napokig lent lenni. Tudom, hogy sok választásuk nem volt, de akkor is elképzelhetetlen számomra.
-Ha minden igaz, akkor valahol itt kellene lennie egy lejáróna...
-Vigyázz!-kapom el Winter karját és visszarántom, mieőtt egyenesen a hatalmas lyukba sétálna.
A lány ösztönösen belém kapaszkodik és az ijedtségtől hevesen zihálni kezd.
-Bassza meg!-mered a lyuk irányába.-Köszönöm.
-Bejöttél velünk... mi pedig vigyázunk egymásra-vonom meg a vállam.-Megvagy?
-Persze, minden rendben.
-Akkor azt hiszem, hogy megvan, amit keresünk-lép mellénk Jojo, lenézve, majd vissza ránk.-Biztosan megvagy?
-Igen, jól vagyok. Summer, jövök neked eggyel.
Csak legyintek egyet, majd én is a lyuk felé pillantok.
-Oda kellene lemennünk?
-Elvileg a bunker ott lesz lent-biccent.
-Hát... akkor-megyek a lefelé vezető létrához-, azt hiszem, hogy lent találkozunk.
-Várj!-kapja el a karom Sonny.-Mi van, ha elöregedett a létra és leszakad, amint rálépünk?
-Akkor is meg kell próbálnunk, nem?
-Kössétek rám a kötelet-szólal meg Jojo váratlanul.-Ha eltörik a létra, akkor is lesz, ami megtart a lezuhanással szemben. Csak fogjátok, hogy valami rendesen tartson.
-Jojo...
-Bízz bennem!-szakít félbe finoman.-Tudod, hogy nem rázol csak úgy le-ad puszit a homlokomra mosolyogva.