ʏᴏᴜ ʜᴀᴠᴇɴ'ᴛ ᴇᴠᴇɴ sᴇᴇɴ ᴍʏ ʙᴀᴅ sɪᴅᴇ ʏᴇᴛ |ᴊɪᴋᴏᴏᴋ| ✓

Oh, shit

Ebben az egy hónapban mióta együtt lakunk Jeonékkal nem történtek túlzottan érdekes dolgok. Azt leszámítva, hogy Jungkook fizikailag és lelkileg is tovább terrorizál és egyre mélyebbre lök azon kívül semmi érdekes tényleg. Úgy érzem napról napra egyre jobban összetör és egyre jobban félek tőle. A legrosszabb érzés az, mikor valami vagy valaki folyamatosan összetör belülről és úgy kell viselkedned, mint akit nem érdekel. Esküszöm kezdek kiszeretni belőle és azt a szeretetet, amit eddig éreztem iránta szépen lassan felváltja az utálat.

Mivel ma Jungkook a haverjaival van, így megkockáztatom, hogy áthívom Bettyt és Taehyungot kicsit, mert már régen csináltunk valami illegális dolgot és régen is voltunk hármasban. Esküszöm, hogy hiányzik! Azt is megkockáztatom, hogy én hívom át őket, mert Tae messze lakik, Betty lakása meg kisebb, mint a mienk és még a szomszédok is idegesítőek. Úgy sem lesz este itthon senki, mert anyáék elmentek valahova kettesben, Jungkook meg valami buliban van. Ezt onnan tudom, hogy múltkor valakivel telefonba beszélte meg, eléggé hangosan és a szobájából áthallatszódott. Ja igen, elég vékonyak a falak, szóval minden áthallatszik a másik szobájába. TÉNYLEG MINDEN!

Egyébként most jó kedvem van, mert magamat adhatom teljes mértékben. Mivel még mindig itthoni cuccban vagyok ezért gyorsan felveszek egy fekete bőrnadrágot és egy szintén fekete rövid ujjút ami kicsit feszül a felsőtestemre, de mégse annyira. Már senki sincs itthon, szóval a fürdőbe sétálok és levéve a polcról a micellás vizem – amit egyébként arctisztítónak és sminklemosónak használok – egy vattakorong segítségével letörlöm az egész karomról az alapozót. Nagyban készülődök és keresem a telefonom, mikor meghallom, hogy csengetnek. Kicsit félek, hogy esetleg a drágalátós öcsém jött vissza valamiért, de ez a feltevésem hamisnak ígérkezik, mikor az előszobából meghallom Seokjin, az unokatesóm kiabálását.

- Szia Chim! – ölel meg mosolyogva a jó rég látott személy. Mosolyogva karolok bele nyakába. Annyira hiányzott már, mert egyetem miatt ritkán találkozunk, de most úgy látszik meglepett.

- Hát te? – mosolygok szélesen annyira örülök.

- Eljöttelek meglátogatni, meg megismerni az új kisöcséd és az apukáját. – mondja, mire kínosan elmosolyodok.

- Hát épp rosszkor jöttél, mert most mentek el mindketten és az a helyzet, hogy én is elugrok itthonról, de kábé egy óra és itt leszek, csak elmegyek Bettyért.

- Jézus, azt a lányt is de rég láttam! – sóhajt fel és leül a kanapéra.

- Hát igen... nem mostanában találkoztatok. Na figyelj, el kell mennem, de hamarosan jövünk. Megyek dohiba is kell valami? – kérdezem meg, mert tudom, hogy vizsgaidőszak közben és végén elég sokat tömőzik és most tudtommal az van neki a kampuszon.

- Egy kis snüssz jól esne. Majd kifizetem, ha visszajöttél.

- A legerősebbet ugye? – kérdezem, mire bólint. Még gyorsan elmondom neki, hogy, ha éhes vagy szomjas nyugodtan szolgálja ki magát, én meg a cipőmbe belelépve futok a buszra, mert mindjárt lekésem.

Nagyjából fél óra út után ki is érek a külvárosba és leszállok a buszról. Útközben betérek a dohányboltba és veszek két doboz cigit magamnak, egy doboz mentolos snüsszöt Jinnek aztán gyorsan fizetek és megyek is Bettyna lakása felé.

Fura egy kicsit, hogy még egyszer sem hívott, pedig mindig szokott útközben, hogy megkérdezze, hogy merre vagyok, de most ez nem történt meg. Kicsit rossz előérzetem van.

Beérve a lépcsőházba felsétálok a másodikra és be is nyitok, de erre a fogadtatásra egyáltalán nem számítottam.

A húga, Cynthia szalad felém könnyes szemekkel. Mi a fasz? Ő miért van itt?

- Oppa! De jó, hogy jöttél! – ölel át derekamnál, mert csak odáig ér fel, de én eltolom magamtól.

- Te mit keresel itt szívem? Hol a nővéred? Mi a baj? – guggolok le, hogy egy vonalba legyünk. Szipog egyet, majd a nappali felé mutat, mire felállok és oda is sietek.

- Istenem! – kapom szám elé a kezem.

- Sajnálom Jiminie Oppa! Próbáltalak volna hívni, de nem találtam a Betty telefonját! – mondja kétségbeesetten, de én csak leintem.

- Figyelj! Itt az én telefonom, kérlek hívj egy taxit! Hívd fel Jint is, hogy készítse elő a kanapét és egy tálat, ha rosszabb lesz a helyzet. – nyújtom át neki, ő pedig bólint és elszalad telefonálni. Tudom, hogy elintézi egyedül is, mert ő nagyon okos, nem úgy, mint a nővére, aki itt fekszik a földön könnyes szemekkel, kiütve, míg a kisasztalon egy injekciós tű és egy félig megivott vodka hever.

- Betty! – pofozgatom szép arcát, mire kicsit kinyitja szemeit.

- Te ki a fene vagy? És miért három van belőled? – emeli fel a fejét a lány, de azonnal oda is kap, mert gondolom szédül.

- Jimin vagyok, de gondolom most azt se tudok az ki a farkam. Hamarosan jobban leszel! – válaszolom neki.

- Jól vagyok... – motyogja, mire felkapom a vizet.

- Na ne basszál fel, látom kurva jól vagy. Szedd össze magad, hozok vizet és próbálj meg felállni, mert itt a taxi és megyünk hozzánk. – mondom neki szigorúan, de szerintem fel sem fogja mit beszélek. Nagyon mérges vagyok most, el sem hiszi mennyire. Nem hiszem el, hogy hogy lehet valaki ennyire felelőtlen, hogy a tíz éves kishúga jelenlétében lövi be magát. Ráadásul az még mindig kérdéses, hogy ő mit keres itt.

Mivel megjött időközben a taxi, így derekát átkarolva kirángatom az ajtón és azt bekulcsolom magunk után. A legkisebb előre szalad, hogy lediktálja a címet a sofőrnek, én pedig beültetem barátnőmet a kocsiba. Még gyorsan elmondom a sofőrnek, hogy siessen amennyire tud, ő pedig beletapos a gázba, mert látja, hogy nincs minden rendben.

- Mennyi lesz? – kérdezem, mikor kiszállunk a ház előtt, ahol ott áll egy másik autó. Haza jöttek volna anyáék? Na fantasztikus...

- Hagyd csak fiam, így is van most ennél nagyobb problémád. – legyint mosolyogva, mire hálásan pillantok rá. Megköszönöm a fuvart, majd barátnőmet kisegítve a járműből indulunk meg a bejárati felé. Hozzáteszem idefele Bettyna majdnem karambolt okozott, mert kinyitotta a kocsiajtót, hogy ki akar szállni miközben mozgásban volt a jármű. Jobban mondva ki is szállt és kiesett az úttestre, annyi a jó, hogy már ilyenkor éjfél tájékán alig vannak az utakon. Természetesen ezután jól lebasztam, de úgysem ért semmit, mert nincs magánál.

Ez az eset után persze megkértem a sofőrt, hogy használja a gyerek zárat. Valamint ez a ribanc, egész végig ordítozott, hogy el akarjuk őt rabolni és, hogy hívjuk a rendőröket. Persze nem tudtuk neki elmagyarázni, hogy csak egy kurva drog hatása alatt van.

Óvatosan benyitok a bejáratin, hogy ne legyünk hangosak, mert hátha valaki Jinen kívül itt van még. Nevetéseket hallok és hangos zenét. Mi a fene?

Beljebb támolygunk a nappaliba, mire a nevetés abba marad és minden ott tartózkodó kigúvadt szemekkel és tátott szájjal néz rám. A fotelban ott ül Jin, aki eddig Namjoonnal beszélgetett, a kanapén Yoongi és Hoseok terpeszkedik, a konyhából meg éppen a mostoha öcsém tér vissza egy pohárral a kezében, amit el is ejt egyből mikor meglát. Ne, ezt nem hiszem el! Nem úgy volt nem lesznek itt? Bassza meg, lebuktam!

Ezt a részt egy extra hosszúra szerettem volna, de közbe rájöttem, hogy nem hagylak titeket izgulni eleget, mert olyan gyorsan lelövöm az eseményeket és ezzel a résszel is ez lett volna, ezért ketté szedtem egy-egy rövidebb részre. Ne haragudjatok rám🥺nem annyira vagyok megelégedve ezzel a résszel, pedig már több hete kész van, de utólag mindig javítok rajta, mert sehogy se jó. A címét is már egy csomószor átírtam, de ez se az igazi😐Ez van a másik felével is, szóval kérek róla véleményt tőletek🥰🥰 teóriákra is kíváncsi lennék, hogy mi fog történni ezután, hogy reagálnak majd Jiminiere?😆