BEFEJEZETT
Két lelkileg instabil fiatal srác története, mellékszerepben egy drogfüggő, összetört szívű lánnyal.
Lehetséges egy embert addig taszítani, hogy fiatalon káros szerekbe meneküljön? De vajon ezek segítenek vagy pedig még mélyebbre taszítan...
Az utóbbi időben eléggé megváltozott az életem. Furcsa ezt kimondani, de ez Jungkooknak köszönhető, bár voltaképpen vele már két hónapja a nullán vagyunk. De szó szerint. Nem beszélünk, alig látjuk egymást, mindkettőnk be van fordulva a saját világába.
Továbbá is pszichológushoz járok és igazából már egész jól vagyok, ezáltal ma volt az utolsó kezelésem. Nagyon megszerettem szóval kicsit azért hiányozni fog. Az orvosommal átbeszéltünk olyan dolgokat, amiket eddig elfojtottam magamban. Mindenre találtunk megoldást és segített feldolgozni a múltat. Viszont Mrs. Cha azt mondta, hogy néha írjak neki facebookon vagy menjek be hozzá kicsit beszélgetni. Szintén megemlítette, hogy Jungkook állapotáról is tájékoztassam, mivel neki komolyabb bajai vannak azért, mint nekem.
Mikor ezt először meghallottam teljesen fel voltam háborodva, hogy mi az, hogy én voltam végig az áldozat mégis ő sérült jobban.
Aztán nem sokkal azután rájöttem, hogy igaza volt orvosomnak. Jungkook nem hiába ment pszichiáterhez, hiszen komolyabb betegsége van. Aggódok érte és még mindig szeretem. Nem merek beszélni vele, mert félek, hogy mérges lesz vagy esetleg nem kíváncsi rám, ezért a szüleimtől kérek folytonos beszámolót.
Anya azt mondta Jungkook is egyre jobban van és mostanában többet mosolyog és kicsivel nyitottabb is aminek kifejezetten örülök. Csak azt sajnálom, hogy nem láthatom.
A mai nap Bettyvel elmegyünk megünnepelni azt, hogy végre minden rendben az életünkben. Ő is összejött Yoongival, most van pénze is és a drogokhoz is csak ritkán nyúl. Hála a menta hajúnak. Annyira büszke vagyok most. Nem csak Bettyre, hanem Jungkookra is. Annyira erősek mind a ketten, hogy el sem tudják képzelni. Sokat szenvedtek mégis mindig kitartottak.
Szerintem én is erős vagyok! Engem is sok rossz dolog ért, voltam már agyonverve, bedrogozva, megfordultam már a rendőrségen is, törtek össze rengetegszer, meg is erőszakoltak, kinevettek, kihasználtak, de még mindig itt vagyok. Nem mondom, hogy teljesen boldog vagyok, de már nemsokára tényleg azt érzem, hogy minden rendben lesz. Erős vagyok és semmi sem állhat már az utamba. Ki fogok állni magamért és a szeretteimért, mindig ki fogok tartani, akármennyire próbálnak majd eltaposni.
***
A házunk felé közeledve volt barátomat látom meg az erkélyünkön cigizni. Hetek óta nem láttam kimozdulni. Muszáj vagyok kicsit megfigyelni, hála isten még elég távol vagyok tőle, de mivel van kontaktlencsém, így messzire is jól látok.
Teste fekete ruhákba van bújtatva, haja kicsit kócos, ezt még messziről is látom. Közelebb érve veszem észre, hogy szemei ki vannak sírva, biztos megint egy mélypontja volt szegénykémnek. Történjék bármi, a szerelemnek nem lehet parancsolni és ebből adódóan én még mindig örülten szeretem ezt a hülyét.
Elszakítom tőle a szemkontaktust, majd besasszézok a házba, majd köszönök anyáéknak is. Idő közben vele is javult a kapcsolatom, így kicsit több kedvvel járok haza.
Bemegyek a konyhába és elő veszek egy tányért, amire rárakom a kézműves fánkot, amit Jungkooknak vettem a városban lévő, újonnan nyílt fánkozóból. Szeretnék újra közel kerülni hozzá és kicsit jobb kedvre deríteni.
Bekopog a szobaajtaján, majd várok engedélyére, hogy bemehessek.
Kicsit összerezzenek ingerült hangjára, de megemberelve magam benyitok és belépek birodalmába.
- Mit akarsz? – kérdezi halkan, nagy szemeivel hunyorítva pislogva. Eléggé szarul néz ki szegény, tuti a gyógyszerek miatt, mert ha jól emlékszem valamikor ilyenkor kell bevenni őket.
- Megtudni jól vagy-e. – mosolyodok el, majd leülök ágya szélére, a fánkot letéve feje mellé. Orra kicsit megmozdul, ahogy szaglászni kezdi a fánkot én pedig igyekszem nem felnevetni aranyosságán.
- Nem. – kezd el szipogni, majd fejére is húzza a takaróját. Nem habozok, egyből befekszek mellé és jó szorosan magamhoz ölelem, mire megdermed karjaim között, de aztán gyorsan el is lazul, majd megfordul és szorosan vissza ölel. Egymásba gabalyodva fekszünk az ágyon, feje a mellkasomba van nyomva, így most olyan, mintha én lennék az erősebb fél. Nos ez talán igaz is, mivel lelkileg lehet, hogy én vagyok erősebb.
- Ne haragudj! Kérlek ne haragudj! – zokogja, more simogatni kezdem fejét, hogy minél előbb megnyugtassam.
- Nem haragszok! Már rég nem! Azonnal megbocsátottam mindent, amikor megtudtam, hogy beteg vagy. – suttogom hajába, majd nyomok bele pár puszit is.
- Annyira megbántam. Nem akartam! – szipogja, de én azonnal elcsitítom.
- Mondtam, hogy nem vagy hibás. Beteg vagy, nem te irányítottad a cselekedeteidet. Már nem fáj, jól vagyok. Az a legfontosabb, hogy te érezd most jól magad, ezen kívül semmi más nem érdekel.
Felnéz rám, majd kicsit elhajol tőlem. Elmosolyodok rajta, mire az ő arcára is egy kicsi görbület kerül.
Felé hajolok, mire Jungkook is közelebb jön és az állam alá nyúl. Egész közel kerül egymáshoz az arcunk, majd lepillant számra, én pedig övére.
Kinyújtom nyelvemet egy kicsit és megnyalom alsó ajkát, engedélyt adva arra, hogy megcsókoljon. Kapva az alkalmon egyből számra tapad, lágyan és érzékien csókolva. Most ez más, mint az eddigiek. Nyelvét sem veti be látszik, hogy nem akar durvulni. Derekamra markol, majd maga felé emel, így most derekán foglalok helyet, szorosan átkarolva nyakát.
Pólójához nyúlok, majd feljebb húzom egy kicsit, ő pedig le is kapja magáról a sötét anyagot.
Egyből elszakadok tőle és megszemlélem hasát, de szomorúan látom, hogy fogyott. Ez így nem lesz jó, valamit tennem kell!
- Edd meg a fánkot! – mutatok a tányérra és kiszállok öléből.
- Mi? – nyúl derekam után, hogy visszahúzzon magára, de nem engedem neki.
- Sokat fogytál, szóval edd meg! Addig nem fekszek le veled! – teszem karba kezeim szigorúan nézve rá.
Látva arcát kicsit megijesztetten, ezért elteszem komoly arcom és egy kisebb mosolyt varázsolok arcomra. Még mindig félve nyúl az édességhez, majd szemeit rajtam tartva harap bele, de egyből lehunyja szemeit, mikor megérzi ízét.
- El is felejtettem, mikor ettem utoljára ilyen jókat. – mondja halkan, miután befejezte a falatozást.
Elmosolyodok kijelentésén, majd lekapom magamról pólómat és visszaülök ölébe. Nyakát átkarolom, kezei pedig seggemre csúsznak, amit a csók közben meg is markol. Még egy kicsit gyengéden kényeztetjük egymást, majd nem sokkal később átadjuk magunkat a megszokott és oly' imádott durvaságnak.
Augusztus 4.én kresszvizsga🤪i hope megéri majd a sok szenvedés!
Hogy tetszett?
Hamarosan érkezik az új könyvem is, amint ezt befejezem. Kirakom addig ide a leírását🤪🤍
Rất tiếc! Hình ảnh này không tuân theo hướng dẫn nội dung. Để tiếp tục đăng tải, vui lòng xóa hoặc tải lên một hình ảnh khác.
