ʏᴏᴜ ʜᴀᴠᴇɴ'ᴛ ᴇᴠᴇɴ sᴇᴇɴ ᴍʏ ʙᴀᴅ sɪᴅᴇ ʏᴇᴛ |ᴊɪᴋᴏᴏᴋ| ✓

It's a Joke

Ma valamiért boldogan megyek hazafele, mert ma Jungkook nem volt suliban. Ennek amiatt nem örülök, hogy nem láthattam, de legalább nem piszkáltak se a haverjai, se ő. Furcsa, mert ha Jungkook nem mondja nekik, vagy nincs velük akkor hozzám se érnek.

Kicsit izgulok, mert most fog kiderülni ki lesz a mostoha tesóm. Remélem jó fej lesz és nem lesznek gondok vele.

- Megjöttem! – jelentem be halkan, majd cipőmet és kabátomat levéve veszem az irányt a nappali felé, ahonnan hangos nevetéseket hallok, de a látvány ami ott fogad, arra egyáltalán nem vagyok felkészülve. Ne, ne, ne! Mit keres ő itt?

- Szia kicsim! – áll fel anya, majd Jihoon is követi, hogy kezet fogjunk.

- Jimin, ő itt a fiam. – húzza fel vállánál fogva a fiát, aki eddig a kanapén telefonozott. Tudhattam volna, hogy legalább rokonok, hiszen annyira hasonlítanak.

Rám néz, majd gonoszul elvigyorodik, amire nagyot nyelek. Ez valami kibaszott rossz vicc?

- Jeon Jungkook. – nyújtja felém tenyerét, hogy el tudjuk játszani, hogy most találkozunk először. Belemenve játékába kezemet nyújtom felé és én is bemutatkozok neki.

- Ülj le egy kicsit Jimin Jungkook mellé, beszélni akarunk veletek. – int Jungkook apukája a kanapén terpeszkedő fia felé. Eszem ágában sincs mellé ülni, így a kanapé másik végébe húzódok. Fél szemmel rápillantok a fiúra és látom, azt a kurva mosolyt az arcán amit nagyon lepofoznék onnan.

- Figyeljetek! Tudjuk, hogy most ismertétek meg egymást, de eldöntöttük anyátokkal, hogy mostantól együtt fogunk élni négyesben. Jungkook, fiam mi költözünk, szóval úgy készülj, hogy a hétvégén cuccolunk át ide, mert megvették a régi házunkat. – mondja az apja, mire Jungkook egy grimasszal az arcán bólint. Same, same... jobb, ha inkább nem mondok semmit, mert úgy sincs beleszólásom és amúgy is számítottam rá, hogy összeköltöznek egyszer anyáék, mert már másfél éve együtt vannak. Mondjuk azt sem értem miért húzták idáig, de mindegy nem az én dolgom. Én itt csak tűrök. Na, de arra nem voltam sosem felkészülve, hogy ez a faszfej a fia. Hogy lehet, hogy egy ilyen kedves férfinek ekkora pöcs gyereke van? Az a baj, hogy hiába mondok rá ilyet, a szívem úgyis hozzá húz.

- Öhm... anya? Kicsit rosszul vagyok, azt hiszem felmegyek a szobámba. Majd szóljatok ha kaja.– fordulok anya felé, aki bólint.

Amilyen gyorsasággal tudok felsprintelek a rejtekembe és bevágom magam mögött az ajtót. Ilyen nincs, ez nem lehet. Még mindig reménykedek, hogy csak álmodok. Nem hiszem el, hogy ő az. Mostmár itthon is rejtegetnem kell magam? Itthon sem lehetek önmagam? Szemeimbe könnyek gyűlnek, de erőszakosan letörlöm őket. Nem szabad sírnom, most az egyszer erősnek kell lennem. Nem lesz semmi baj, felhívom Taet és Bettynát és majd ők megnyugtatnak.

Igyekszem lenyugodni és közben indítok hívást a barátaimmal.

- Na mizu bébi? – veszi fel azonnal Betty. Hatalmasat sóhajtok, szenvedő fejet vágva.

- Húha... eléggé szar dolog történhetett, ha ennyire sóhajtozol! – szól bele a telefonba Taehyung is.

- Ő az új öcsém. – gondolok a nálam pár hónappal fiatalabbra.

- Ki? – kérdezik egyszerre.

- Jungkook.

- Hogy mi van? Na jó, akkor mostantól többet járok át hozzátok, mert kíváncsi vagyok kinek a pöcsét kell levágnom! – mondja Betty mérgesen.

- Szerintem gyere annyiszor ahányszor eddig. Anya amúgy sem bírja elviselni, ha itt vagy. – röhögök fel, mire a másik kettő vonalban lévő személy is így tesz.

- Akkor csak azért is. Tudod mennyire szeretem idegesíteni az embereket akik nem bírnak engem. És arra a faszra is kíváncsi vagyok, hogy tényleg annyira jól néz-e ki, mint ahogy meséled mindig vagy csak a pofája ilyen kurva nagy. – kacag fel a lány.

- Hidd el tényleg jól néz ki, de belülről annyira romlott is. – szól közbe Tae.

- Ugyan már tuti, hogy még a leggyengébb drog vagy fű is többet ér nála, de azért mi se vagyunk különbek. – vág közbe Bettyna. - De figyelj Chim! Muszáj lesz önmagad adnod, hiszen otthon vagy. Előbb-utóbb úgy is ki fog derülni, hiszen múltkor mondtad, hogy valószínű, hogy össze költözik anyukád és a kanja. Nyilván ti se maradtok ki. – folytatja mondandóját.

- Igen, azt mondtam, hogy valószínű, de mostmár több mint ezer százalék. – világosítom fel őket.

- Jó, úgy is tudtuk eddig is, hogy ez lesz a vége. A lényeg, hogy mostantól többször megyünk át Taeval, amúgy is keveset talizunk mostanában hármasban. – ezzel amúgy annyira nem értek egyet, mert kétnaponta hármasban vagyunk.

Végül elköszönök tőlük, mert elkészült a vacsora és muszáj lemennem újra abba a pokolba. Segítek megteríteni, utána pedig mindenki asztalhoz ül. Én Jungkook mellé, anya meg Jihoon mellé. A kaja én és Jungkook részéről csendben telik, anya és Jihoon pedig néha-néha minket is belevonnak a beszélgetésbe több, kevesebb sikerrel.

- Jimin. – szólít meg anya, mire rám kapja a másik kettő is a tekintetét.

- Mondjad. – motyogom fel sem nézve tányéromról.

- Bettyna mikor jön legközelebb? – kérdezi hirtelen.

Ez a kérdése őszintén meglep. Nem hittem volna, hogy hallom még a barátnőm nevét az ő szájából valaha. Igen, régebben kiskoromban imádta a lányt, de amióta rossz útra tért nagyon nem szívleli. Azért meg főleg nem, mert szerinte engem is belerángatott. Annyira igazából nem is kellett rángatni, mentem én magamtól is, csak a kezdő löket kellett amolyan bátorításként.

- Miért? – kérdezem kis idő múlva.

- Csak. Nem ártana beszélni! Hat szemközt! – mondja ellenvetést nem tűrő hangon.

- Hétvégén, egyébként. Majd szólok neki. – mondom anyára nézve, mire bólint.

***

A pénteki nap nagyon gyorsan eltelik hála isten. Ez betudható annak is, hogy péntekenként valamiért csak öt órám van, így már fél egykor szabadulhatok,  de én ennek csak örülök.

Ma csak háromszor kötöttek belém Jungkookék, és kicsit most is megvertek, de nem annyira, mint szoktak. Gondolom, hogy mostantól anyáék ne lássák meg vagy nem tudom igazából leszarom a lényeg, hogy nem lettek annyira csúnya sebeim, mert volt már olyan is, hogy vért köhögtem fel. Akkor valamiért nagyon kihúztam a gyufát, de azóta se jöttem rá, hogy mit vétettem ellenük úgy alapból.

Holnap lesz a nagy nap, vagyis akkor költözik hozzánk Jungkook és az apja. Jihoon elmondása szerint azért választották, hogy ők költöznek, mert a mi lakásunk lényegesen közelebb van a munkahelyhez és a sulihoz is, mint az övék. Nagy térbeli különbség nincsen, talán annyi, hogy nekünk kétszintes a házunk, de a felső részen csak az én szobám van és egy olyan ami eddig üres volt. Ezt csak raktárként használtuk eddig, vagy mikor esetleg Betty átjön ott tekerünk. Le sem tudtuk volna tagadni, hogy mit volt szokásunk ott csinálni, ezért már igazából tegnap óta füstölőzök és szellőztetek ott, hogy ne legyen fű szag. Bármennyire nehéz eset Jungkook és nem tudom elviselni, azért mégse jöjjön büdösbe. Utálnom kéne, de én nem vagyok olyan, mint ő, hanem lehet, hogy sokkal rosszabb vagyok.