ʏᴏᴜ ʜᴀᴠᴇɴ'ᴛ ᴇᴠᴇɴ sᴇᴇɴ ᴍʏ ʙᴀᴅ sɪᴅᴇ ʏᴇᴛ |ᴊɪᴋᴏᴏᴋ| ✓

Tiny and weak

Jungkook

- Szóval, ha jól értem együtt vagytok Jiminnel. – fontolgatja Mrs. Cha, a pszichológusom a mondandómat, amit most vázoltam fel neki.

Bólintok egyet, hogy valahogy így van, mire ismét jegyzetelni kezd. Sosem értettem ezekhez, hogy nekik ezt miért is kell leírni. Orvosi titoktartás nem? Mi van, ha véletlenül valaki meglátja a papírokat és beleolvas? Akkor már azonnal nincsen titok.

- Szeretném, ha mostantól mikor találkozunk, komolyabbra fordítanánk a szót. Már nem csak ismerkedni fogunk egymással, hanem beleássuk magunkat a problémáidba, visszatekintünk a múltadba és így szépen lassan rájövünk, hogy mi a baj veled. – mosolyog rám, mire kelletlenül bólintok. Nem akarok visszagondolni rá.

- Kezdjük először is azzal, hogy milyen a kapcsolatod Jiminnel. – vág bele egyből, majd várakozva rám pillant, hogy mondjak el mindent.

Felsóhajtok, majd elkezdem felvázolni neki a közös múltunkat, amit nagyon szégyellek így utólag.

- Egy suliba járunk, évfolyamtársak vagyunk. Én már kilencediktől kezdve ide járok, ő később jött, de ezt gondolom tudja. – mondom az orvosnak, aki bólint.

- Akkoriban mikor újonnan jött nekem nagyon sok magánéleti problémám volt. Anyáék válása, akik naponta veszekedtek és kiabáltak, mindent rajtam vezettek le. Egyáltalán nem foglalkoztak velem, el voltak foglalva a civakodással. Elkanászodtam. Fájt, hogy nem törődnek velem és hihetetlen ideges voltam. Jimin pedig rosszkor volt rossz helyen. Véletlenül nekem jött a mosdóban, mikor én ki akartam menni, ő meg be akart jönni. Felkaptam a vizet és megütöttem. Onnantól meg nem volt megállás. Élveztem, hogy bánthatom. Ilyenkor először persze egyből megtudták a tanárok, tőlük pedig a szüleim, akik ezek után egyből foglalkoztak velem. Szerettem, mert úgy éreztem végre számítok nekik, annak ellenére, hogy csak leszidtak. Aztán anyáék elváltak végre, apa pedig megismerte Jimin anyukáját. Hozzájuk költöztünk. Eleinte nagyon nem bírtam, de mikor Jimin véletlen eset folytán megmutatta az igazi oldalát, rájöttem, hogy már nem akarom bántani. Viszont nem tudtam magamnak parancsolni sosem. Mikor visszaszólt, hozzáteszem jogosan, egyből eldurrant az agyam és nem tudtam megálljt parancsolni az indulataimnak. Olyan, mintha lenne még egy személyiségem, aki mindenkinek fájdalmat akar okozni. – hajtom le a fejemet.

- És most mi vezetett arra, hogy együtt vagytok? – kérdezi orvosom.

- Ez egy úgymond fogadás kettőnk között. Ő segíteni szeretne nekem, nekem meg szükségem van a segítségére. Nem vagyok szerelmes belé, de valami húz hozzá. – mondom.

- Tudatalatti. – mosolyodik el Mrs. Cha.

- Mi? – értetlenkedem.

- Tudat alatt tetszik neked, vagy lehet szereted is. Ezért akarsz tőle segítséget kapni kideríteni, hogy mi a baj veled. Hozzáteszem, lehet majd páros terápiákat is be kell vonnunk, hogy jobban megnyíljatok egymásnak. Ezek nagyon sokat tudnak segíteni főleg, ha egy pár vagytok. – mondja a nő, én meg bólogatok. Ez egy jó ötlet azt hiszem.

- Említetted, hogy most Jiminnel együtt veletek lakik még apukád és Jimin anyukája. Vele milyen a kapcsolatod? – tér át egy következő témára én pedig megvakarom tarkóm, mert erre én sem tudok biztos választ adni.

- Hát... nem tudom, mit gondolhat rólam. Vagyis nagyon kedves, meg minden, de olykor fura is. Sokszor ilyen közömbösen néz rám, meg néha mogorva is. De nem csak velem, hanem Jiminnel is. Szerintem kifejezetten nem bír engem. – szomorodom el.