ʏᴏᴜ ʜᴀᴠᴇɴ'ᴛ ᴇᴠᴇɴ sᴇᴇɴ ᴍʏ ʙᴀᴅ sɪᴅᴇ ʏᴇᴛ |ᴊɪᴋᴏᴏᴋ| ✓

I think I am crazy

Jungkook

Megint elbasztam mindent. Állandóan csak elrontok minden olyan dolgot, ami Jiminnel kapcsolatos. Állandóan csak megbántom! Nem tehetek róla, egyszerűen, mikor a közelében vagyok nem tudok nyugodt lenni.

Fogalmam sincs miért csinálom ezt. Pedig nem akarom bántani, mégis sikerül. Csak annyira ideges leszek a gondolatra, hogy lehet talál nálam jobbat, hogy hihetetlen agresszív és birtokló leszek vele szemben. Ezeket általában akkor abban a helyzetben sosem veszem észre, csak miután lezajlott. Most is akkor realizáltam, hogy megütöttem és elhordtam mindennek, mikor már kijöttem dühöngve a fürdőből. Rossz érzés volt hallgatni a sírását, ezért inkább a kabátomat felkapva leléptem itthonról.

Most már tuti elvettem a kedvét a bulitól. Gondolkodtam először, hogy követem a szórakozóhelyre, hogy szemmel tudjam tartani, de ezt inkább egyből hanyagoltam, mikor realizáltam, hogy így is elég betegesen viselkedek vele szemben. Ezen mihamarabb változtatnom kéne, de az a baj, hogy nem tudok egyedül. Ezért nem akartam elengedni a buliba se, mert féltem, hogy megszegi szabályt, még akkor is, ha jogos lenne. Mert igen, megérdemelném azt, hogy ezerszer keresztbe tegyen nekem.

Annyira felbasztam magam a saját viselkedésemen, hogy most épp úton vagyok egy haverom felé, akivel mostanában sokszor lefekszünk. Vele rendesen le tudom vezetni a feszültséget, míg Jimin mellet egyfolytában furcsa érzésem van és feszült vagyok. Mikor múltkor lefeküdtünk akkor csillapodott ez az érzés, de utána újból előjött. Tudni akarom, hogy mi ez az érzés.

Kicsit szarul érzem magam, hogy nem tartom magam az általam kikötött alkuhoz, de ugye amiről nem tud az nem fáj neki. Ezt is csak miatta csinálom, mert ismerve magam az ágyban is olyan durva lennék vele, hogy azt már nem bírná ki. Tényleg nem akarok neki rosszat, de egyszerűen a közelében előjön a birtokló és vadállat énem.

Meg szeretném beszélni Jiminnel a dolgokat minél előbb és, ha lehet egymilliárdszor bocsánatot kérnék tőle. Mégis tudom, hogy ezzel nem oldok meg semmit, mert mégiscsak durva dolgokat vágtam a fejéhez. Ezekre pedig nincs bocsánat. Nem szeretnék már vele egyfolytában veszekedni, azt szeretném, ha jóban lennénk és megütni sem szeretném. Talán az lenne a legjobb, ha távol maradok tőle.

Becsengetek haveromhoz, aki egyből ajtót is nyit én pedig be is lépek birodalmába, hogy hozzá tudjunk kezdeni a dolgokhoz és nem tökölni. Igaz most kurvára semmi kedvem megdugni, de Jimin miatt muszáj.

***

Egy fokkal nyugodtabban lépek ki a házából, majd egyenesen haza veszem az irányt. Gondolkodok hogy mondjam el Jiminnek, hogy mi zajlik le bennem és, hogy hogy kéne tőle bocsánatot kérnem. Nem mondok újat gondolom, ha azt mondom, hogy egyenesen rettegek. Fogalmam sincs, hogy mi lesz a reakciója, de garantálom, hogy semmi jó.

Útközben betérek még egy boltba is, hogy vegyek neki valami csokit, hátha így könnyebben fog menni az egész bájcsevely. A legtöbb embert csokival meg lehet venni, remélem Jimin is vevő lesz rá.

Hazaérve egyből a szobája felé veszem az irányt, hogy benyissak, de meglepődve realizálom, hogy kulcsra zárta. Kopogok párat, mert miután elmondtam neki, hogy beszélni akarok vele csak hozzábaszott valamit az ajtóhoz. Nos, megértem.

Akkor egy másik megoldás maradt. Átmegyek a saját szobámba, hogy kimenve az erkélyre átlépjek a saját birodalmába, a kitárt teraszajtón keresztül. Szegényke, erre szerintem nem gondolt. A helyiségben orrfacsaró bűz és fűszag terjeng, mire köhögök párat, majd kinyitok még egy ablakot és a klímát is bekapcsolom, hogy gyorsabban megszűnjenek a szagok.

- Hagyj békén... – hallok meg egy halk hangot az ágyon lévő takarókupac alól.

Közelebb lépkedek, majd kicsit lejjebb húzom az anyagot, mire reszketni kezd és elcsapja a kezem. Nem lepődök meg, hogy fél tőlem, meg gondolom az is rájátszik, hogy állatira be van tépve. Talán jobb lenne, ha későbbre halasztanám? Áh nem, mert attól még, hogy betépett, magánál van és emlékezni fog erre a beszélgetésre. Meg lehet így nyugodtabb is.

- Nem akarlak bántani. – húzom el kezem arcától, mikor ki akarok söpörni tág pupillái elől egy tincset, de szipogva takarójába burkolózik.

- De igen. Mindig bántasz. Nem értesz máshoz, csak ahhoz, hogy fájdalmat okozz. – nyöszörgi halkan. Igaza van, mindig csak fájdalmat okozok neki, de itt az ideje, hogy mindketten változtassunk, mert azért neki is lenne min.

- Nem önszántamból csinálom, csak olyan mintha nem lennék önmagam, ha a közeledben vagyok. Furcsa érzésem van veled szembe és hihetetlen féltékeny voltam az előbb is, mikor rájöttem, hogy a buliba sok helyes pasi és szép csaj lesz, akikhez te vonzódhatsz, mert hihetetlen gyönyörű vagy. Tényleg nem akartalak bántani és tudom, hogy erre nincs mentség se bocsánat, én mégis erre kérlek, hogy bocsáss meg és segíts megváltozni. – nézek kótyagos szemeibe és látom, hogy éppen próbálja felfogni a szavakat. Szinte hallom agytekervényeit forogni.

- Öhm... én... – hadovál össze-vissza, mire nekem a maradék életkedvem is elmegy. Komolyan, mire számítottam? Hogy pont rajtam fog segíteni, azon aki egész életében csak bántotta? Nem értem mi a faszt gondoltam az előbb, mikor ezt kimondtam.

- Mindegy, felejtsd el. A csoki a tied, remélem ízleni fog. – mutatok a becsomagolt bonbonra az ágya végében. - Ja és... az egyezségnek vége, felejtsük el azt ami volt közöttünk. – nézek döbbent szemeibe, majd kilépek az erkélyajtaján és visszasétálok a szobámba.

Elbasztam volna ennél is jobban, vagy csak jót csináltam magamnak? Fogalmam sincs, de kicsit könnyebb lett a lelkem, annak ellenére is, hogy tudom; úgy sem fog rajtam segíteni. Pedig igazán szeretnék normális lenni, nem pedig egy idegbeteg fasz. Apa is büszke lenne rám végre. Talán hallanám tőle először az életben azt, hogy "hé fiam, igazán büszke vagyok rád!"

Letörlöm kibuggyanó könnycseppjeimet a szememből, majd oldalra fordulva elfekszek az ágyamon és lehunyom szemeim. Akkora egy szar vagyok, nem csodálom, hogy mindenki utál. Én is utálok mindenkit!

- Jungkook! – hallok meg egy hangot az erkélyajtó felől, amit direkt nyitva hagytam, hátha utánam akar jönni, amihez mostanáig nem sok esélyt láttam.

Kíváncsian fordulok Jimin felé, mire belép a szobámba és egyenesen karjaimba veti magát, szorosan ölelve. Szorosan átkarolva vonom közelebb magamhoz és annak ellenére, hogy utálom, ha hozzám érnek az ő érintései kifejezetten jól esnek. Furcsa...

- Segíteni szeretnék neked! – suttogja mellkasomra én pedig végre azt érzem, hogy megjavulhatok. Fog velem sokat szenvedni, de végre azt érzem van innen kiút.

Végre elértünk oda is, hogy Jk változni akar. Megmondom őszintén nem akartam megváltoztatni a személyiségét, de annyian utáljátok szegényt, hogy kellett egy gyors átírás, hátha majd megszeretitek. XDD nem tudom ebből mi fog kisülni, de remélem meg tudom írni ezt a könyvet úgy, ahogy tervezem.

Amúgy nem tudom ki látta, ki nem, de lett instám (@ yoonra1a néven ott is) ha érdekel valakit kövessen💞