ʏᴏᴜ ʜᴀᴠᴇɴ'ᴛ ᴇᴠᴇɴ sᴇᴇɴ ᴍʏ ʙᴀᴅ sɪᴅᴇ ʏᴇᴛ |ᴊɪᴋᴏᴏᴋ| ✓

Selfhate

Hatalmas fájdalmakkal küszködve megyek vissza a tanterembe, ahol az első órám lesz. Namjoon, megint jól elbánt velem. Mindig tőle kapom az ütéseket, a másik három általában csak nézi. Mikor belépek szokásosan senki sem vesz rólam tudomást. Szememmel keresek gyorsan egy üres padot és gyorsan leülök oda. Előpakolok, majd csendben várom a tanárt.

Heti három alkalommal két órában összevontan van az osztályom Jungkook osztályával és ez a mai nap is ilyen. Az előbb említett be is érkezik egy energiaitallal a kezében és levágódik hátra Yoongi és Hoseok közé, akik amúgy az osztálytársaim. Hangosan kezdenek röhögni valamin és amit én nagyon nem szeretek az az, ha valaki hangoskodik így elővéve fülesem bedugom hallószerveimbe.

Időközben bejön a tanár is, ezért gyorsan kiveszem a fülhallgatót a fülemből és én is felállok, hogy a többiekkel együtt köszöntsem a tanárt.

Végül rendben letelik az óra és mivel éhes vagyok ezért fogom magam és leballagok a büféhez, hogy vegyek magamnak egy kávét, mert mindjárt bealszok. Gyorsan sorra kerülök, így elvéve a kajámat vissza is futok a terembe, hogy ne kapjanak el Jungkookék. A többiek előtt sosem bánt senki. Igazából simán visszaütnék, de akkor elveszteném az imidzsem és azt nem akarom. Olyan embereknek akarom megmutatni az igazi oldalam akik megérdemlik, de itt olyan egy sincs csak Tae viszont ő most hiányzik.

Egyébként Tae tipikusan olyan srác, aki népszerű a suliban annyira, mint Jungkook és a társai, viszont senki sem érti miért barátkozik velem. Annyira ő sincs jóban senkivel, pont azért amit csinálnak velem, de Taehyunggal nyilván többen szóba állnak, mint jómagammal. Viszont ő sem érti, hogy minek ez a jelmez és miért nem fedem fel magam.

***

Viszonylag jó kedvel sétálok ki a suliból, mert ma csak egyszer vertek meg és szóltak be, még ugye reggel. Alig várom, hogy haza érjek és mehessek le kondiba. A házunkba van egy szoba a garázs mellett, ami ki van alakítva edzőteremnek. Anya közösen alakította ki Jinnel, az unokatesómmal. Ezt kaptam a tizennyolcadik születésnapomra tőlük, aminek nagyon örültem, mert előtte a saját pénzemből jártam edzőterembe – már, ha mentem – , de szerintem nagyon drága volt minden hónapban bérletet venni.

Kicsit izgulok a holnap miatt, mert jön anya új barátja és a gyereke hozzánk látogatóba. Elvileg mikor én hazaérek az iskolából, ők már nálunk lesznek szóval esélyem se lesz kicsit kicsípni magam, bár nem mintha nagyon ki akarnám. Jihoonnal már sokszor találkoztam, vele elég jóban is vagyok és bírom, de a fiával még nem volt alkalom. Mondjuk ennek örülök is egy kicsit, de hát sajnos ennek is eljön holnap az ideje. Majd suliban felkészülök rá valahogy. Az biztos, hogy szerintem a szobában fogok kuksolni egész végig.

Ahogy hazaérek a táskám felviszem a szobámba, ahol nemes egyszerűséggel lebaszom a padlóra. Jó lesz az ott, majd később összepakolok. Előveszek egy nedves törlőt, leveszem ingem és karomról lemosom az alapozót. Átöltözök egy melegítőbe és egy feszülős pólóba és lemegyek a konyhába, hogy valami ehetőt készítsek magamnak mielőtt lemegyek a pincébe edzeni. Választásom a salátára esik, mert az könnyű kaja és gyorsan meg tudom emészteni, így nem leszek rosszul edzés alatt. Ezt gyorsan belapátolom és utam máris a kedvenc helyem felé vezet.

Ma láb és fenék nap lesz, mert a felsőtestem tele van sebekkel és azok fájnak. Ezt a napot nagyon szeretem, jobban, mint a hasat és ide jóval könnyebb nekem izmot pakolni, mint a hasamra és a felsőtestemre.

Nagyjából másfél órát töltök el itt és azonnal megyek is, hogy lefürödjek egy kád jó meleg vízben. Levetem pólóm és megszemlélem a zúzódásaim. Szerintem nem meglepő, ha azt mondom, hogy nem vagyok boldog és nem is vagyok megelégedve magammal. Nem tetszik a testem, hiába vagyok viszonylag izmos és vékony. Hiába mászik rám sok csaj és pali bulikban, mert jól nézek ki, de engem csak egy ember érdekel, ő pedig Jungkook.

Utálom magam, hogy mindig egy hülye szerepbe bújok, mert félek felvállalni magam és félek beismerni, hogy bele vagyok zúgva abba az emberbe, aki miatt különböző szerekbe menekülök naponta.

Őszintén amikor ebbe a suliba jöttem és elkezdődtek a bántalmazások még féltem. Viszont mostmár egyáltalán nem. Mégis egy héten többször is betépek és drogozok, hogy elfelejtsek mindent ami velem történik. Sokszor gondolkodtam már rajta, hogy feladnám, mert fáradt vagyok. Mindenki kétszínű és álszent, senkit sem érdekel senki más, csak saját maga. Talán ezért sem segít nekem senki soha. Sosem voltam szeretve igazán, anyával is csak elviseljük egymást. Ahhoz képest, hogy Tae az egyik legjobb barátom ő sem állt ki értem soha Jungkook és a bandája ellen, de ezért nem haragszok rá, mert gondolom nem akar belekeveredni, sosem volt az a konfliktusos ember. Mindig kerüli őket én pedig minden belecsöppenek a közepébe Bettyvel együtt. Nem egyszer volt már az, hogy Tae vagy pedig Jin hyung húztak ki minket a bajból.

Betty miatt is aggódok, mostanában egyre többször drogozik és sokkal többet látom belőve, mint józanon. Nagyon féltem, hogy egyszer valami komolyabb baja lesz. Igaz mióta szakított az exével rengeteget erősödött lelkileg, de már többször is jött hozzám úgy, hogy nem volt magánál a szerek miatt. Nem akar orvoshoz menni, én meg nyilván nem akarom ráerőltetni, pedig tudom, hogy ez lenne a legjobb.

Gyűlölöm magam, mert nem tudok boldog lenni és hiába vannak barátaim, járok szórakozni, vannak jó jegyeim mégsem tudnak már ezek a dolgok boldoggá tenni. Régebben tök örültem mikor kimozdulhattam hétvégente, most pedig már ez is egy amolyan kényszer. Legalább elfelejteti velem a sulis napokat. Jungkook miatt is rengeteget szenvedek, a sok bántása, mert mikor szavakkal terrorizál az sokkal rosszabb, mintha megütnének. Inkább viselem el azt, minthogy az amúgy is gyenge lelki világom még jobban meggyötörjék. Amiatt is sokat sírok amikor az iskolában lányokkal vagy esetleg fiúkkal látom smárolni vagy ölelkezni. Tudom, hogy sosem leszek vele ilyen helyzetben, még talán akkor se, mikor majd egyszer esetleg meglátja milyen az igazi Park Jimin. Olyan sokszor elgondolkodtam rajta, hogy minek ez az egész és inkább mindent leszarva bemegyek suliba a rendes külsőmmel, de már annyira megszoktam, hogy ez amolyan rutinná vált. Kényelmesen érzem magam és biztonságban. Nem beszélek, csak ha nagyon muszáj így nem tudnak megtörni vagy újra becsapni, mint két évvel ezelőtt.

Kiszállok a zuhany alól, mert idő közben azzal is végeztem, majd a tükörbe nézek, de a látványra könnyek gyűlnek a szemembe amik szépen lassan folynak le arcomon. Testem tele van színes foltokkal és néhol horzsolásokkal amik be vannak pirosodva. Fejemet lehajtom, hogy ne kelljen ezt az idegroncsot bámulnom tovább a tükörben. Utálom magam, ennél többre is képes lehetnék. Megrázom a fejem, majd felveszem a pólóm és a szobámba menve befekszek az ágyamba. Behunyom a szemem reménykedve, hogy sikerül örökre elaludni.