ʏᴏᴜ ʜᴀᴠᴇɴ'ᴛ ᴇᴠᴇɴ sᴇᴇɴ ᴍʏ ʙᴀᴅ sɪᴅᴇ ʏᴇᴛ |ᴊɪᴋᴏᴏᴋ| ✓

I wanna fuck with you

Jungkook

Túl unalmas volt a házibuli, ahova eredetileg indultunk, szóval eljövünk a srácokkal inkább hozzánk. Amúgy is nagy a házunk, ebből adódóan el fogunk férni kényelmesen, plusz nem jártak még nálunk, csak a régi házunkban.

Tudván, hogy Jimin úgy is itthon van, mert amilyen stréber úgysem megy sehova, nyitok be a házba ami szerencsémre nincs bezárva. Ám mindannyiunk ledermed, mikor egy full ismeretlen srácot látunk meg a kanapén ülni, kezében egy bögrével.

- Te ki a fasz vagy? – ébredek fel a kezdeti sokkból, amit az ismeretlen okozott.

- Áhh, sziasztok! Bocsánat, hogy ilyen hívatlanul ideállítok, Jimin unokabátyja vagyok. Kim Seokjin! – mutatkozik be kedvesen. Elmosolyodok és én is kezem nyújtom neki. Jó fejnek tűnik. Végül mindenki bemutatkozik, majd elkönyveljük magunkban, hogy kedves srác, letelepedünk – immár ötösben – a kanapéra.

- Jimin hol van? – vonom fel a szemöldököm, mert furcsa, hogy a rokona itt van, de ő pont nincs.

- Elment, de egy órán belül visszajön. – mondja Jin, de én ezt furcsállom. Tudja egyáltalán, hogy itt vannak a haverjaim is? Mondjuk úgy sem izgat kifejezetten, szerintem ahogy meglát minket feliszkol a szobájába.

Őszintén kicsit bűntudatom van a kedden vagy szerdán történt wc-s eset miatt, már nem is nagyon emlékszem melyik nap volt. Azt hiszem ezzel átléptem egy határt Jimin felé. Annyira keservesen sírt, pedig sosem szokott, még akkor is mindig csendben tűr mikor megverem vagy megveretem.

Nem is tudom már miért piszkálom, vagyis ez már több, mint egy egyszerű piszkálás ezt belátom. Csak abban az időben, mikor Jimin átjött a mi sulinkba, pont akkor váltak apáék és egyszerűen Jimin csak rosszkor volt rossz helyen, ezért lett ő a célpont. Kicsi volt és gyenge, aki sosem mert visszaszólni. Élveztem, hogy valakin kitölthetem az otthon szerzett stresszt és sajnos ez az érzés azóta se változott. Csak felerősödött, mint az állat. Mostmár szimplán csak örömet okoz, ha bánthatok másokat.

Ez különös... Jimin hihetetlen erős lelkileg. Vagy csak azt mutatja? Na mindegy, visszatérve lehet, hogy tényleg túl messzire mentem? Miután egész nap nem jött haza utána, hanem csak másnap, elkezdtem aggódni. Ahh, faszomat! Hülye vagyok mit aggódok? Úgy is kiheveri hamar a dolgokat, ezen is pikkpakk túl lesz, már ha egyáltalán megérintette valamennyire.

- Na és Jin... te melyik suliba jársz? – kérdezi Jimin unoka bátyjától Namjoon, aki eléggé éhesen méregeti Seokjint azóta, mióta megismerkedtünk vele.

- Ó, én már egyetemista vagyok. Most első éves. Egyébként jogot tanulok itt Seoulban. És ti? – kérdez vissza.

- Jiminnel járunk egy suliba. Hoseok és Yoongi az osztálytársai, én és Kook pedig évfolyam. – magyarázza Nam szélesen mosolyogva Jinre. Csak én vettem észre a szikrát kettőjük között vagy a másik kettőnek is feltűnt?

- Barátok vagytok?

Na basszus erre mi a faszt mondjak? Mondjam azt, hogy nem, de naponta verjük? Ja meg még itthon is terrorizálom?

- Háát... nem mondanám, nem beszéltünk még annyit, csak itthon mivel a tesója vagyok. – mondom összevont szemöldökkel, mire Jin bólint.

Ezután újra beszélgetésbe merülünk és közben el is kezdünk zenét hallgatni, hogy jobb kedvünk legyen. Végül elő is kerülnek a sörök és egyéb alkoholok, hogy jobban megjöjjön a hangulat. Kimegyek a konyhába egy kis vízért, mert úgy érzem, hogy most ha alkoholt iszok az nem oltja el a szomjam annyira, mint akarom.