ʏᴏᴜ ʜᴀᴠᴇɴ'ᴛ ᴇᴠᴇɴ sᴇᴇɴ ᴍʏ ʙᴀᴅ sɪᴅᴇ ʏᴇᴛ |ᴊɪᴋᴏᴏᴋ| ✓

Borderline

Jungkook

Amióta megerőszakoltam Jimint, azóta két hónap eltelt. Már semmi sem ugyanolyan. Teljesen magába fordult mindkettőnk. Én már nem nagyon mutatok érdeklődést a külvilág iránt, helyette egész nap a szobámban gubbasztok, kivéve mikor iskolában vagyok. Jimin viszont annál kevesebbet van otthon. Sokszor kimarad vagy éjjel jár haza, engem pedig idegesít, hogy lehet túl lépett rajtam és már más van a dologban.

Jó, ez erős túlzás szerintem, hogy túl lépett, viszont még mindig nagyon fél tőlem, amit nem csodálok. Egy ilyen traumát nem egyszerű feldolgozni, én már csak tudom, hisz én is átéltem. Igaz, hogy nem dugtam meg, de baszki szerelmes volt belém és együtt is voltunk. Az erőszaknál kevés undorítóbb dolog van, kivéve az, ha a saját párod teszi.

Nem voltam egy mintaember tudom jól, nálam ezer jobb lelkű és kedvesebb ember van, viszont már megjavultam.

Mrs. Cha továbbküldött pszichiáterhez aki megállapította, hogy borderlineos vagyok, valamint dühkitöréseim is vannak, bár ezekkel eddig is tisztában voltam. Eleinte nehéz volt feldolgozni, de mára muszáj volt megbékélnem vele. Végülis választásom nem nagyon volt. Igazándiból számítottam, hogy valami ilyesmi bajom van, hiszen a borderline személyiségzavarban szenvedők viselkedése szélsőséges és kiszámíthatatlan. Na én ilyen vagyok, ezt mindig is tudtam, de sosem hittem volna, hogy ilyesmi bajom van. Kaptam rá gyógyszereket is, amiket rendszeresen kell szednem, sőt még egy hétig a zárt osztályra is be kellett feküdnöm, annyira rosszul voltam lelkileg. Jó vagy nem jó, ez van. Meg akarok gyógyulni vagy, ha erre nincs is esély nem akarok több szenvedést Jiminnek.

Jó volt míg velem volt, mert éreztem, hogy szeret valaki mégha én nem is szerettem. Egy világi paraszt voltam vele mindig is, azt viszont nem viseltem el, ha ő volt az velem. Hihetetlen faszul viselkedtem vele és sajnos ezt már nem tudom visszafordítani. Pedig milyen jó lenne...

Mindent másképp csinálnék, hiszen Jimin a legjobbat érdemelné.

Azóta többször is próbáltam finoman közeledni felé, de nagyon félt tőlem. Ha már rápillantottam, akkor is ledermedt és akkor nem is említem azt, hogy múltkor véletlenül nekimentem, mikor jött ki a fürdőből.

Rengeteget változott azóta és rá sem ismerek. Sokat fogyott, konkrétan minden ruha lóg rajta, haja megnőtt, pupillái állandóan tágak és be vannak vérezve, gondolom megint a drogokba és fűbe menekült. Őszintén nem lepődök meg, én is ezt tettem volna.

Idő közben kibékültem Yoongival is, aminek rettentően örülök. Azt mondta, hogy mikor megtudta a betegségemet egyből átértékelődött benne minden és megpróbálta az én szememmel látni a világot. Át tudtunk beszélni mindent, egészen azokat is, amiket kiskoromból nem mertem senkinek elmondani. A doki azt mondta, hogy sokat segítene, ha egy embernek elmondanám akiben nagyon megbízok.

A választásom Yoongira esett és nagyon jó döntés volt. Idő közben sikerült megtudakolnom azt is, hogy Bettyna nagyon ki van rám akadva és képes lenne megölni – amit ki is nézek belőle –. Ez rossz érzés egyébként, mivel kezdtünk tök jóban lenni egymással, dehát megértem, hogy Jimin pártját fogja végülis itt ő szenvedett a legtöbbet és én vagyok a hibás.

Azt el is felejtettem említeni, hogy minden kiderült a családban. Apának saját magam vallottam be mindent és itt tényleg mindenre gondolok. Elmondtam neki, hogy a suliban hogy bántam Jiminnel és ennek mind a kiskori traumáim voltak az oka. Azokról is töviről hegyire beszámoltam neki tegnap, a pszichiáterem jelenlétében. Arról is tudomást szerzett apa, hogy mit csináltam a tudtukon kívül Jiminnel és másokkal. El is bőgtem magam közben, ami tudom kicsit sem férfias, de hát a férfiak nem sírhatnak?