ʏᴏᴜ ʜᴀᴠᴇɴ'ᴛ ᴇᴠᴇɴ sᴇᴇɴ ᴍʏ ʙᴀᴅ sɪᴅᴇ ʏᴇᴛ |ᴊɪᴋᴏᴏᴋ| ✓

I won't hurt you anymore

Jungkook

Istenem, mi a francot műveltem már megint? Erre már tényleg nincsen semmi mentségem. Fel sem fogtam az előbb mit teszek, csak akkor jutott el tudatomig, hogy konkrétan megerőszakoltam a szerelmemet, mikor kijöttem az iskolából.

Rájöttem, hogy szerelmes vagyok Jiminbe, de most már örökre elvesztettem. Istenem mekkora idióta vagyok! És még mindennek el is hordtam, persze semmit sem gondoltam komolyan. Sem ribanc, sem pedig kurva. Ő az én gyönyörű szerelmem, akit én most nagyon bántottam. Meg is érteném, ha ezután nem fogadna vissza.

Sírva állok fel a földről, ahova idő közben lerogytam, majd leporolva koszos gatyámat Yoongi háza felé indulok. Tudom, hogy neki most mindent elmondhatok. Már csak azt remélem, hogy Jimin nem kereste fel Bettynát, hiszen amilyen pletykás az a lány már tuti mindegyikőjük tud róla.

Odaérek be is nyitok, mivel sosem szoktam kopogni, majd egyből megérzek egy csattanó kezet az arcomon. Meglepődve nézek hyungomra, akire sosem volt jellemző, hogy kezet emelt volna rám.

Szemei szikrákat szórnak én pedig úgy érzem mindennek vége. Ha ő is mérges rám, akkor számomra vége.

- Mit keresel itt? - kérdezi hűvösen.

- Hyung... – rogyok le a földre, majd sírni kezdek.

- Ne hyungozz itt nekem kölyök! Hogy képzelted ezt mi? Hogy mersz ezután egyáltalán idejönni? Menj el, Jimin nem akar látni. – guggol le elém, de engem csakis az érdekel, hogy itt van Jimin.

Egyből felállok, hogy Jimin keresésére induljak és bocsánatot kérjek, de Yoongi ismét visszalök a földre.

Ekkor megjelenik a másik két személy is, én pedig még jobban sírni kezdek, mikor meglátom a gyönyörűségem arcát. Hiába sírta szét a fejét nekem még mindig a legszebb.

- Jimihiihin. – zokogok fel, majd felé nyúlok, mire ő ijedten hátrál és újra sírni kezd. Ennyi kész vége... fél tőlem! Retteg tőlem és ezt olyan nehéz elfogadni!

- Menj innen, de kurva gyorsan. Nem látod, hogy fél tőled? – kiabál le Betty, majd átöleli a remegő fiút.

- Nem akarok! Beszélni szeretnék vele! – nyúlok megint felé, de Yoongi visszaránt és behúz nekem egyet. Meglepődve kapok orromhoz, ami azt hiszem most eltörött.

Yoongi nem erősebb, mint én, de kifejezetten erőset üt.

- Utoljára mondjuk el Jungkook! Takarodj már a büdös picsába! – ordít rám haverom, én pedig könnyeimmel küszködve futok ki ajtajukon.

Már tényleg mindenki utál és a legnagyobb baj az, hogy jogosan. Mindenki bizalmát eljátszottam az elmúlt időben és kezdem úgy érezni, hogy nem marad semmim és senkim.

Visszamenőleg az időben bárcsak megtudtam volna ölni azt a pasit, aki kiskoromban megerőszakolt. Mert igen, ez történt. De hát ki a fene gondolta volna, hogy a kilenc éves Jungkook elkavarodik a szüleitől az állatkertben és egy pedofil fasz találja meg, aki meg is erőszakolja?

Ezért vagyok ilyen elbaszott. Ha ez nem történik meg lehet, hogy boldog párkapcsolatban élhetnék Jiminnel? Kitudja, csak azt tudom, hogy meg kell javulnom és vissza kell szereznem Jimin bizalmát. Ha kell akkor minden nap eljárok orvoshoz, de már én sem bírom elviselni a saját magam által okozott fájdalmakat.

Letörlöm könnyeimet, majd elhatározom, hogy erősnek kell maradnom. Nem szabad egyből letámadnom Jimint, mert annak semmiképp sem lesz jó vége. Mi lenne, ha vennék neki virágot? Csokit nem szokott enni és egyébként is kényes az alakjára, ami amúgy tökéletes, de nem baj.

Betérek egy virágboltba, majd kérek pár szál szegfűt. Olyat választok, aminek kék a széle, hisz az Jimin kedvenc színe.

Ezeket össze is köttetem egy csokorba, majd egy kártyát is kérek hozzá. Erre majd otthon ráírok valami szöveget, de még nem tudom mit. Valami nagyon jót kell kitalálnom, amivel biztosra megyek, hogy nem fog tőlem félni. Azt tervezem, hogy a szobájában helyezem el, még mielőtt hazajön. Jobb, ha egy ideig nem jövök a közelébe. Talán a barátaimat is kerülnöm kéne igaz?

***

Késő este van és éppen Jimin résnyire nyitott ajtaja előtt leskelődök, hogy lássam a reakcióját. A csokrot amint hazaértem el is helyeztem az ágyán egy cetlivel, amire azt írtam, hogy nem foglak többet bántani. Remélem be is fogom tartani. Magamtól biztosan nem, de ebben fog segíteni a doktornőm.

Kíváncsian figyelem Jimint, ahogy átöltözik. Sajnos háttal áll az ajtónak, de így legalább kerek fenekét megfigyelhetem. Istenem, de belemarkolnék. De sajnos nem lehet, most nem ezért vagyok itt.

Ekkor tűnik fel neki a virág is, amit kíváncsian vesz kezébe, majd elolvasva a papírt egy nevetés és egy káromkodás után nemes egyszerűséggel kivágja a kukába. Itt érzem azt, hogy vége! Tényleg elvesztettem a bizalmát, bár nem mintha eddig bízott volna bennem. Talán csak reménykedtem benne. Esküszöm csak egyszer tudjam visszakapni, utána soha többet kezet sem emelek rá!

Szomorúan ballagok vissza a szobámba, elkönyvelve sikertelen tervnek. De egyébként azt sem tudom, hogy mit vártam... jogosan utál és azon sem lepődnék meg, ha ezek után elköltözne vagy meg sem bocsátana.

Elterülök az ágyamon, majd erősen szemezni kezdek a szekrényem tetején elhelyezkedő piás üveggel. Még egy kicsi unicum van benne, az arra pont elég, hogy berúgjak. Elvégre alig ettem ma és a sok sírás miatt is elég szarul vagyok, szóval pont tökéletes.

Szívnék egy kis füvet is, ha lenne, de mivel nincs ezért ez sajnos most kimarad a buliból. Hallok még egy bejárati ajtó csapódást is, szóval vagy Jimin ment el vagy a szüleink jöttek meg. Ha Jimin ment el akkor remélem nagyon vigyáz magára odakinn. Legszívesebben elkísérném, de ezt nem tehetem meg. Egyrészt azért mert fél tőlem és gyűlöl, másrészt azért, mert részeg vagyok és így többet ártok, mint amennyi hasznom van. Tényleg a szüleink! Nekik talán el kéne mondanom? Ha ezt nem is, de a pszichológusos dologba be kéne avatnom őket nem? Elvégre ők a felnőttek, ők viselik gondunkat, joguk van tudni róla.

Megiszom még a maradék alkoholt, majd büfögök egyet és úgy döntök meglátogatom a mosdót, mert eléggé kéne már. Szarul is vagyok, meg a húgyhólyagom is hamarosan szétszakad, ezt pedig nem engedhetem.

Végül a wc felé térdelve kiadok mindent magamból, ezzel együtt könnyeim is elerednek, ahogy visszagondolok a mai napra és úgy az egész életemre. Legszívesebben meghalnék, de erősnek kell lennem. Erősnek kell lennem Jiminért!

Úgy érzem lassabban kéne részeket hoznom, mert túl összecsapottak. Valamint esküszöm, mintha nem érnék soha ennek a könyvnek a végére és még van egy csomó elvarratlan szál is, pedig már ideje lenne befejeznem. Na mindegy, majd alakul🙄

🤍insta: yoonra1a🤍