ʏᴏᴜ ʜᴀᴠᴇɴ'ᴛ ᴇᴠᴇɴ sᴇᴇɴ ᴍʏ ʙᴀᴅ sɪᴅᴇ ʏᴇᴛ |ᴊɪᴋᴏᴏᴋ| ✓

You've seen my bad side Intro

~ 1 évvel később ~

- Jézusom el fogunk késni! – kiáltok fel, mikor Jungkook mellkasán fekve sunyiban a tévén lévő órára pillantok.

Morog egyet az alattam fekvő, majd kihúzódik belőlem és karjait szorosan körém fonva próbál magához láncolni, mikor fel akarok kelni öléből. Nem hiszem el, előbb még csak fél egy volt, most meg már lassan három óra. Ennyi időn keresztül dugtunk?

- Nyugi már na! A többiek megvárnak – motyogja nyakamba, majd bele is csókol, mire egy fokkal nyugodtabban hunyom le a szemeim, kezeimet belevezetve barátom puha hajába.

- Akkor is! Amióta együtt vagyunk folyamatosan elkésünk mindenhonnan – kelek fel róla, majd a szekrényéhez lépek, hogy felsőt válogassak magamnak a pulcsijai közül.

- Talán nem kellett volna letámadnod és akkor már rég úton lehetnénk – motyogja, mire felháborodottan fordulok felé. Az ágyon fekszik hassal, izmos karjai a feje alatt, szemei pedig csukva. Szemeim csak isszák a látványt, annyira jó.

- Mi az, hogy én voltam? – tér vissza az előbb egy pillanatra eltűnt felháborodásom.

- Mondom – rántja meg vállait, majd ülésbe küszködi magát az ágy közepén.

- Én csak fürdeni akartam tesóm! Te jöttél utánam – vágom csípőre kezeim, de nem tudom elkerülni tekintetemmel, hogy feje mennyire piros lett és kezeit ökölbe szorítja. Tudom miért csinálja, azért, mert letesóztam. Mindig ilyen, ha így hívom. Ördögien elvigyorodok, majd hozzá vágom az alsóját, ezután pedig egyből kilépek szobájából. Persze még vissza kiabálom, hogy van fél órája elkészülni, mire természetesen csak egy morgást kapok válaszul.

***

- Elmentünk anya! – kiabálok anyának a nappaliba, aki még annyit kérdez, hogy mikor jövünk, Jungkook válasza erre pedig a szokásos nem tudom.

- Most te vezetsz – dobom a slusszkulcsot Jungkooknak, mire felvont szemöldökkel néz rám.

- Miért pont én? – tárja szét karjait, alkaromra markolva.

- Mert nekem nincs kedvem – rántok vállat, majd beülök az anyós ülésre. Még hallom, hogy Jungkook elmotyog egy halk bazdmeget, mire nem vagyok rest vissza ordítani neki, hogy bassza meg ő.

- Utállak – nézek rá durcásan, mikor beszáll mellém a kocsiba.

- Én sokkal jobban utállak – forgat szemet, majd beindítja a kocsit és kikanyarodik a feljáróról.

Egyik kezét a hozzá közelebb lévő combomra csúsztatja és erősen bele markol, mire kezemet rákulcsolom övére. Ha mások hallanák az ilyen összeszólalásainkat mit mondanának? Biztos azt, hogy nem bírjuk egymást, pedig nálunk ez a szeretet nyelve.

Egy éve vagyunk együtt, talán kicsivel több is, de még mindig ugyanúgy tudjuk szívni egymás vérét, mint akkor amikor szexnél több nem volt köztünk. Persze amiket mondok neki én sosem gondolom komolyan, de Jungkook olyanokat tud szólni, hogy néha megsértődök, és jogosan. Legtöbbször ő is belátja, hogy túl messzire ment, és nem győz bocsánatot kérni, persze mindig megdorgálom miatta, hogy miért nem tud elsőnek gondolkodni.

Ezalatt az egy év alatt csak jobb lett a kapcsolatunk és a lelki állapotunk is. Pszichológushoz ugyanúgy járnunk kell, viszont a heti két alkalom helyett havi kétszer. Ez hatalmas előrelépés volt mindkettőnknek, sokkal több időnk lett egymásra is, na meg minden másra is. Sikeresen leérettségiztünk, Kook le tudta tenni a jogsit, és ráadásul minden meg lett neki elsőre, amiért nagyon büszke vagyok rá. A legjobb dolog, hogy tud cipelni mindenfele, mint azt most is teszi.