ʏᴏᴜ ʜᴀᴠᴇɴ'ᴛ ᴇᴠᴇɴ sᴇᴇɴ ᴍʏ ʙᴀᴅ sɪᴅᴇ ʏᴇᴛ |ᴊɪᴋᴏᴏᴋ| ✓

I think you broke my heart again

Nagyon utálni fogtok most🥲💀

Hangosan zokogva csúszok le a szobám padlójára. El sem hiszem, hogy Jungkook megint így átvert. Azt hittem ő is szeret engem, azért viselkedik így, de végig csak egy álca volt. Komolyan csak ennyit érdemlek? Egész életemben csak annyit hibáztam, hogy egy toxikus kapcsolatba kerültem és drogoztam, mégis állandóan szenvedek. Úgy látszik Jungkook, megint összetörted a szívemet. Bár már az sem biztos, hogy egyben van még. Lehet már csak azokat a darabokat zúzod porrá. Mondd, most örülsz? Boldog vagy végre?

Miért nem lehetek végre boldog? Mindenkinek, mindenhol segíteni próbálok, nekem még sincs itt senki, ha baj van.

Könnyeim áztatta szemekkel keresek magamnak valami ruhát a szekrényem mélyéről, hogy elinduljak Wonhohoz. Nem szeretnék drogozni, mégis mindig ebbe menekülök, ha nagyon nem érzem jól magam. Mégis mikor süllyedtem le ennyire? Mégis hol romlott így el az életem? Pár éve még gondtalanul mosolyogtam, most meg nap, mint nap szenvedek.

Leindulok a földszintre, közben Jungkook szobája előtt is elhaladok, ahonnan hangos őrjöngés hallatszódik ki. Ha olyan helyzetben lennénk most azonnal benyitnék hozzá, de már nem érdekel ez az egész. Csakis az érdekel, hogy én jól legyek. Mostantól ideje a saját lelki világommal foglalkozni elsőként, nem máséval.

Leakasztva a kabátom a fogasról azonnal bele is bújok és kilépek az otthonomból.

Wonho kicsit messze lakik ezért buszra pattanok és egyből felé veszem az irányt, miközben a könnyeim megállás nélkül folynak. Jungkook miért okozol mindig fájdalmat?

- Jól vagy fiatalúr? – ül le mellém egy idős néni a buszon. Na szuper, még ez is. Pont most nincs kedvem társalogni.

- Persze, köszönöm. – mosolyodok el kicsit és el is fogadom a felém nyújtott zsebkendőt.

- Nem tudom, hogy mi történt veled, mert egy ilyen helyes és aranyos fiatal srácnak nem kéne itatni az egereket. Csak nem szerelem? – kérdez rá egyből a lényegre. Végülis mi másért sírhatnék ilyen keservesen?

- Eltalálta... Egyszerűen egy fasz, pedig nem is vagyunk együtt. – mosolyodok el szomorúan.

- Drágám, senki, de senki nem ér annyit, hogy sírj miatta. Ha meg nem is vagytok együtt, mégis bőgsz, akkor ne is gyere össze vele, ha esélyed lesz rá, mert nem lesz belőle semmi jó. Sokkal jobb, ha egyedül vagy! Élvezd ki a fiatalkorod, mert nem sokáig leszel az. Egyszer csak ilyen vén leszel, mint én és azt fogod észrevenni, hogy milyen gyorsan elrepült az idő a fejed felett és te végig szenvedtél. Felejtsd el azt a fiút vagy lányt és éld az életed boldogan. – simogatja meg a hajamat, majd le is száll a buszról.

Szavain muszáj elgondolkodnom, hiszen teljesen igaza van. El kéne felejtenem Jungkookot és meg kéne tanulnom egyedül boldognak lenni. Ennyit megérdemlek én is. Úgy gondolom, hogy teljesen mindegy, hogy mit csinál az ember, a boldogságot mindenképp megérdemli. Azt nem vehetik el tőle semmi áron.

Annak ellenére, hogy az idős nő szavai kitisztították a fejem, mégis úgy érzem ez kell nekem. Milyen gáz vagyok már, hogy történik valami rossz és rögtön belövöm magam. Hú, apa ha te ezt látnád... nem lennél büszke rám az biztos!

Leugrok a buszról majd elindulok a díleremhez. Kopogok párat, mire egyből ajtót is nyit nekem.

- Jiminie hát te? – mosolyodik el, majd beenged.

- Kéne anyag. De most olyan fecskendős! – veszem elő pénztárcám, hogy fizessek neki.

- De te olyat sosem szoktál. – döbben le, majd zavartan megvakarja tarkóját.

- Nem érdekel! Kérlek, most olyat szeretnék! – mondom neki, mire felsóhajt, majd bólint.

- Rendben. – adja át a port, én pedig egyből ki is fizetem neki.

- Van nálad öngyújtó igaz? – kérdi, mire bólintok egyet és azonnal bezárkózok a fürdőszobájába.

Kirakom egy kis kupakba a port, majd a gyújtómat elővéve zsebemből, felolvasztom a segítségével. Hamar folyékonnyá is válik, ezután pedig fel is szívom a fecskendőbe, majd be is adom magamnak. Hamarosan el is gyengülök, így márcsak lefekszem a földre és várok. Már egy órája is itt feküdhetek, de mozdulni nem bírok. Annyira rosszul vagyok, baszki kurva erős ez a cucc. Érzem, hogy ezt nem kellett volna. Nem akarok még meghalni! Segíteni szeretnék Jungkooknak!

- Jimin? Minden oké? Már egy órája benn vagy! – kiabál ki Wonho, de nem bírok neki válaszolni, mert hirtelen nyel el a sötétség.

Wonho

- Jimin? Minden oké? – kiabálok be kuncsaftomnak a fürdőszobába, mert már egy órája benn van és még mindig nem jött ki.

Kopogok még párat, de még mindig semmi. Kezdek megijedni, ráadásul Jimint is féltem ezért úgy döntök, hogy betöröm az ajtót.

Háromig elszámolok, utána pedig neki is támadok, de a látvány ami a fürdőben fogad szívfacsaró. Jimin ott fekszik mozdulatlanul a padlón, mellette az injekcióstű, feje oldalra döntve, nyála pedig beteríti a padlót. Egyből odaugrok hozzá, majd megnézem van-e pulzusa. Ne, ne, ne, alig van neki valamennyi! Úristen! Tudtam, hogy nem kellett volna odaadnom neki! Akkora egy idióta vagyok! Nem tudom mihez kezdjek, ha nem hívom a mentőket meghal, de ha kihívom, akkor valószínű egyből megállapítják, hogy drog került a testébe, innen pedig gyerekjáték lesz kitalálni, hogy tőlem van. Nem akarok sittre kerülni!

Megvan! Megvan, mit fogok tenni! Előkapom telefonomat és benyomva Bettyna számát hívni kezdem.

- Mi az Wonho? Elég elfoglalt vagyok most! – hallatszódik a hangja, majd egy nyögés a háttérből.

- Leszarom ki kúr most szét, ha nem jössz ide a házamhoz, Jimin perceken belül meghal! Siess és közben hívj egy mentőt is! – adom ki neki a parancsot, mire elhadarja, hogy három perc és itt van, majd lecsapja a telefont. Na hàt innen egy órára lakik, kíváncsi leszek, hogy oldja meg.

Végül a nagy eszemmel rájövök, hogy mire Betty ide ér, tuti elfelejti majd hívni a mentőket, ezért nekem kell cselekednem. Egyből tárcsázom a számukat, majd miután elhadarom mi történt, hol történt és mikor, előszedek egy sporttáskát, majd a legfontosabb cuccaimat belerakom. Sietnem kell, bármelyik percben ideérhetnek a mentősök.

Miután ezzel meg vagyok kifele veszem az irányt a kocsimhoz, direkt nyitva hagyva a bejárati ajtót. Sajnálom Jimin, tudod, hogy mennyire szeretlek, de nem akarok börtönbe kerülni ilyen fiatalon.

Sikeresen kiérek a városból, majd a kocsimat lerakom az autópálya végénél, mert innentől sétálnom kell. A telefonomat széttörtem és azonnal eldobtam, hogy ne tudjanak bemérni a zsaruk, ha ez kiderül, márpedig mindenképp kifog. Egy haverom házához veszem az irányt, aki először is mondta, hogyha lebuknék ne szóljak neki, hanem jöjjek egyből hozzá. Remélem el tud bújtatni.

Szeretek mindenkit🤍🤍🤍

Amúgy szerintem ez tele van hibával, de majd max este átjavítom. Bár nem hiszem, mert buliba megyek... akkor majd holnap xddd