ʏᴏᴜ ʜᴀᴠᴇɴ'ᴛ ᴇᴠᴇɴ sᴇᴇɴ ᴍʏ ʙᴀᴅ sɪᴅᴇ ʏᴇᴛ |ᴊɪᴋᴏᴏᴋ| ✓

Donghae

Jungkook

Jimint már öt napja hazaengedték a kórházból és igazából egész jól elvagyunk ketten. Tudom, hosszú lesz még ez az egy hónap, de kitudja lehet a végén jó sül ki belőle.

Nem vagyok szerelmes Jiminbe, de valami húz hozzá belülről. Fogalmam sincs, hogy mégis micsoda, de nem is bánom annyira. Remélem bele tudok majd szeretni, mert nagyon kétségbe vagyok esve, hogy még egyszer sem voltam szerelmes. Velem van a baj? Vagy pszichopata vagyok és ezért nincsenek érzéseim?

- Min merengsz ennyire Kook? – lép mellém Jin hyung, aki Nam kezét fogja. Ők időközben összejöttek és teljesen össze vannak nőve. Aranyosak együtt és kétségkívül össze is illenek. Legalább ők egymásra találtak az idők alatt. Yoonginak is alakul újra Bettyvel és olyan furcsa, mert egyfolytában vigyorog. Szinte le sem lehet törölni a vigyort a képéről. Bettyna is megváltozott azóta, valahogy kedvesebb lett. Ezt azért mondom, mert mikor múltkor átjött és Jimin még nem volt itthon egymásra voltunk utalva és baromi jól elbeszélgettünk. Nem értettem eddig Yoongi mit eszik rajta azon kívül, hogy jó csaj, ugyanis azt gondoltam, hogy egy buta picsa, de egyáltalán nem. Nagyon okos lány, csak van egy stílusa amit meg kell szokni. Ugyanakkor azt is észrevettem, hogy mások előtt játsza a hülyét, holott egyáltalán nem az.

- Semmi, csak elkalandoztam. – veszem elő lakáskulcsomat és nyitok be a házba. Levesszük cipőinket, majd a nappali felé vesszük az irányt, ahol megpillantom a három jómadarat a kanapén fetrengve, valami undorítóan beteges filmet nézve.

Egyből kettő fel is pattan, Jimin felém tart, míg Betty Yoongi felé igyekszik. Mosolyogva fogadom Jimin pusziját a számra, majd leülök a kanapéra, ő pedig a konyhában lévő bárpultnak dől. Szeretem Jimin csókjait, olyan teltek és puhák az ajkai, hogy muszájnak érzem visszahúzni magamhoz és rendesen megcsókolni.

Közben Taehyung is felpattan, aki eddig bedugott füle miatt nem vett minket észre, majd ahogy felnéz telefonjából egyből mosolyogva int nekünk, míg Hobit nagy mosollyal öleli meg. Ők ketten letelepednek egymás mellé, majd ezután teljesen kivonják magukat a társaságból és ketten szórakoznak tovább.

A többiekkel úgy döntünk, hogy inkább nézünk valami filmet, szóval belépve a tévén a netflixbe keresünk is valami jó horrort, mert most ahhoz van kedvünk.

Engem annyira mégsem köt le a film, sokkal jobban érdekel a mellettem ülő Jimin. Megfogom fejét és a vállamra hajtom, mire döbbenten kezd el fürkészni, de erre csak megvonom vállam és visszavezetem tekintetem a filmre. Magam sem tudom, miért csináltam ezt, valahogy jól esik most.

- Nyitom! – áll fel Jimin, mikor meghallja, hogy kopognak az ajtón. Gondolom anyáék jöttek, csak én rázártam az ajtót így nem tudnak bejönni.

Kitárja Jimin az ajtót, majd a másik oldalon álló személy azonnal beront a nappaliba és megáll a közepén.

- Te mi a faszt keresel itt? – fogja meg a karját Jimin és hátra rántja. Ki a faszom ez és mit akar?

- Téged. Gyere vissza hozzám! – fogja meg a csuklóját a pasi és maga felé húzza. Na jó, ebből elég, most már muszáj beavatkoznom!

- Nem megy sehova! – állok be Jimin elé, mire az idióta felhúzza szemöldökét.

- Te ki a fasz vagy? Te baszod most Jimint? – vágja képembe, nekem meg már csak nagyon kicsi kell, hogy neki ne menjek.

- Nem csak baszom, a barátja vagyok. – teszem karba a kezeim.

- Igazán? Emlékszem mennyire jó volt Jimint megdugni. Úgy nyelte a faszom elől, hátul, mintha erre tervezték volna. – kacag fel, mire Jiminre pillantok aki lehajtott fejjel áll, ujjait tördelve.

- Fejezd már be Donghae! – áll fel Betty is Taevel együtt, hogy Jimin védelmére keljenek.

- Jajj, ti is itt vagytok? El is felejtettelek Bettyna, hogy te is mekkora kurva vagy. Akkora, mint Jimin. És Taehyung... most hármasban nyomjátok aztán egyből belövitek magatokat? – mutogat ujjaival Donghae.

- Te ezt honnan a faszból szeded? – mérgesedik fel Taehyung is.

- Végig Jimin seggében voltam az évek alatt kamu profilokból. Nem vette észre, de mindig a nyomába voltam. Nem tudom elfelejteni milyen jól szopott. Ezért jöttem, hogy visszaszerezzem.

- Donghae fejezd be most már kibaszottul elegünk van! – szól rá Tae mély hangján. Szemem sarkából ránézek Taehyungra, aki aggódva pillant Jiminre.

- Kurvára gyűlöllek! Tönkre tetted a sulis éveim az egész életemmel együtt és most még meg is alázol! Miattad nem vagyok normális! Pont olyan beteg vagyok, mint te! Kurvára utállak, hogy feküdnél a sírodban! – kiabál vele Jimin, mire Donghae keze lendül egyet és akkorát lekever neki, hogy Jimin az egyensúlyát elvesztve hátra esik. Sírva kap arcához, mire nekem fel megy a vérnyomásom és neki rontok exének. Szóval ő volt az? Neki még a szeme sem áll jól!

Elkezdünk verekedni és ezúttal nem kímélem. Én sokkal kevesebb ütést kapok, mint ő, de egyszer csak hátulról leemelnek erről a faszról.

- Kurvára takarodj innen és, ha Jimin közelébe mersz jönni mégegyszer, akkor kibaszottul megyünk a rendőrségre! – ordítom képébe, mire megremeg majd botladozva elhagyja a házunkat. Egyből Jiminhez sietek, aki a földön fekve sír. Jin, Bettyna és Hoseok nyugtatgatja, míg a többiek maguk elé merednek a kanapén ülve. Gondolom próbálják feldolgozni azokat amik most történtek.

- Nyugodj meg! – guggolok le barátom elé, majd felemelem fejét, hogy megszemléljem az ütés nyomát. Ezt muszáj lesz lejegelni.

- Köszönöm. – motyogja, mire magamhoz ölelem és egy puszit nyomva a fejére eltántorgok vele a kanapéig, ahol az ölembe húzom. Nem szoktam ilyeneket csinálni, de most Jimin nagyon megérdemli. Szipogva helyezkedik még párat, majd a végén nyakamba nyomja fejét és még mindig érzem, ahogy könnyei folynak végig nyakamon. Elkezdem simogatni hátát nyugtatásképp, mert már nem tudom mit tehetnék. Gondolom az, hogy az exe újra feltűnt rohadt nagy trauma lesz neki megint.

- Ez mi a frászt akart? – ül le Yoongi Bettyna mellé és megsimítja a lány hátát.

- Nem normális. Annyira tönkretett a kapcsolatunk, hogy kidobtam. Úgy látszik, még mindig nem fogta fel, hogy szálljon le rólam. – mondja Jimin halkan, mire még jobban magamhoz ölelem.

- Most már minden rendben van! Nyugodj, meg itt vagyok! – mondom neki, mire bólint egyet, majd belebújik ölelésembe.

Ezt a fejezetet nem random találtam ki, már nagyon régen meg akartam írni, de nem gondoltam, hogy ekkora szart hozok ki belőle xddd