ʏᴏᴜ ʜᴀᴠᴇɴ'ᴛ ᴇᴠᴇɴ sᴇᴇɴ ᴍʏ ʙᴀᴅ sɪᴅᴇ ʏᴇᴛ |ᴊɪᴋᴏᴏᴋ| ✓

Why are u crying?

- Miért csinálod ezt? – jön be Jungkook a szobámba, miután mindenki elment, becsukva maga után az ajtót.

- Mit? – kérdezem kíváncsian, mert tényleg gőzöm sincs, hogy miről van szó.

- Ne tettesd a hülyét! – mérgesedik fel egyre jobban.

- Nem tettetem, tényleg nem tudom miről beszélsz! – kapom fel a vizet én is.

- Hát ezt! – mutat végig ujjával egész valómon.

- Még mindig kurvára nem értelek. – ráncolom szemöldököm, mire közeledni kezd felém és átkarolja derekam.

- Miért nem... – hajol közel nyakamhoz és bele is csókol, mire felsóhajtok.

- Mih? – nyögök fel, mikor még közelebb von magához, én pedig engedve a kísértésnek átkarolom nyakát, belenyomva fejét hajlatomba.

- Miért nem mondtad, hogy ilyen szexi vagy? Mire volt jó ez az álca? – kezd el csókokat adni nyakamra és meg is szívogatja.

- Ez... egy hosszú és fájdalmas sztori. – mondom lehajtott fejjel, eltolva magamtól fejét.

- Egyszer azért majd hallhatom? – kíváncsiskodik, mire még jobban felkapom a vizet. Kiakadásomat persze nem tartom magamban.

- Mégis mit képzelsz? – lököm el magamtól a meglepődött fiút. - Miért viselkedsz úgy, mintha semmi sem történt volna ezalatt a fasz tudja, hány év alatt? Hirtelen megtudtad, hogy nem vagyok olyan nyápic, mint amilyennek gondolsz és egyből ágyba akarsz vinni mi? Komolyan azt hiszed, hogy nem felejtem el mind azt, amit velem tettél? – kiabálom le, ugyanis már nem félek tőle. Tudom, hogy mire képes, ugyanakkor azt is tudom, hogy én mire vagyok.

- Félre érted! Ha nem hazudtál volna éveken keresztül, hanem mutattad volna az eredeti oldalad, hozzád se értem volna! – tárja szét karjait tehetetlenül.

Valamiért nem értem, hogy mire akar kilyukadni. Mi az, hogy ha nem hazudtam volna? Nem vagyok hazudós, az egészet azért csináltam, hogy ne történjen meg az, mint ami évekkel ezelőtt. Ő ezt nem értheti, ő nem élte át.

- Egyszerűen... pfú! – lököm ki a szobámból, orra előtt bevágva az ajtót. Esküszöm egyre jobban idegesít, pedig azt akartam egész eddig, hogy tetszek neki és foglalkozzon velem, aztán most, hogy sikerült inkább ellököm magamtól. Nem értem magam... bár, valamilyen szinten de, hiszen azt a csalódást nem akarom megint átélni, mint évekkel ezelőtt.

Az ex barátom... mindent elvett tőlem. Már túl vagyok rajta és azokon a dolgokon, amiket velem csinált, de sokszor még mindig megérint. Vannak olyan esetek, amiket talán sosem fogok tudni teljesen feldolgozni. Ezért bújtam álca mögé.

Reménykedek, hogy soha többé nem kell látnom a képét, mert egy ideje már semmit sem hallottam felőle. Volt egy idő a szakításunk után, amikor a nyakamban volt egyfolytában, követett mindenhova és rendszeresen zaklatott, de mostanra már hála istennek lekopott. Természetesen ebben a barátaim is szerepet játszottak, főleg Bettyna, mert ő mindig ott volt velem és nem engedte, hogy bajom essen.

Szerintem nem kell mondani, hogy ő sosem bírta az exem, mert már először is átlátott rajta és tudta, hogy mire képes és mit akar, de én sosem hittem neki. Túl naiv voltam. Ez az a tulajdonságom, ami a mai napig nem változott. Ugyanolyan naiv vagyok, mint akkor.

Jungkook meg... teljesen más téma, egyszerűen nem értem, miért viselkedik úgy, mintha semmi sem történt volna. Pedig történt, nem is kevés dolog és nem értem miért hiszi azt, hogy csettintésre megbocsátok neki. Őszintén nem is örülök annak, hogy kedves velem, de csak mert tudom, hogy nem azért kedves, mert annyira megbánta volna a dolgokat, hanem, mert azt hiszi, hogy olyan hülye vagyok, hogy nem esik le, hogy csak azért csinálja ezt, hogy megdugjon. De én ezt nem fogom hagyni neki, nem leszek könnyűvérű, még akkor sem, ha alapjáraton benne szoktam lenni egyéjszakás dolgokban. Csak nem azzal az emberrel aki a nullára vágta az önbizalmam és a lelki világom szétrombolta. Nem is értem, hogy lehetek ennyire szerencsétlen, hogy pont belé vagyok szerelmes. Nem ám valamelyik másik fiúba, aki sosem bántana, aranyos, okos és csak úgy érne hozzám, hogy nem okozna vele fájdalmat. De ilyen az én szerencsém, végülis nem elég nyomorult az életem még itt van rá ez is.

Belegondolva kicsit bűntudatom van, hogy ilyen bunkó voltam Jungkookkal. Lehet, hogy tényleg csak kedves akart lenni én meg ilyen csúnyán bántam vele. Most azonnal bocsánatot kell kérnem tőle! Természetesen tudom, hogy nem nekem kell futnom utána és nem is vagyok hülye, hogy pincsi kutyát játsszak, de most tényleg túl lőttem a célom. Hiába tudom, hogy megérdemelte, hogy így beszéljek vele, mert nagyon sok mindent megenged magának velem szemben, de nem tudok így tovább nyugodt maradni, mert alapjáraton nem szeretek rosszban lenni senkivel.

- Jungkook? – kopogok be a fiú szobájába, majd nagyjából öt perc várakozás után nyílik is az ajtó és egy kisírt szemű Jungkookkal nézek farkasszemet.

- Mi van? – morran rám, mire összerezzenek, mert még mindig félek tőle ilyenkor.

Sóhajtok egyet, majd beinvitálom magam a szobájába, magam mögött bezárva a falapot. A velem szemben állóra tekintek, aki mereven néz rám a szoba közepén, majd újra előtörnek könnyei és visszarogyik az ágyára. Most mi a francért sír?

- Mi a baj? – ülök le mellé, majd simogatni kezdem hátát, hátha megnyugszik. Ám, ehelyett ő csak lelöki magáról kezemet és távolabb kúszik.

- Miért jöttél? – néz szemembe, miközben letörli könnyeit. Kicsit hülyén érzem magam az előbbi miatt, hiszen annyira nem vagyunk jóban, hogy vígasztaljam ráadásul neki kéne inkább engem. Az a baj túl jó lelkem van és mindenki problémáját magamra veszem.

- Csak bocsánatot akartam kérni az előbbi viselkedésem miatt. Nem volt szép tőlem. – mondom bűnbánóan.

- Rendben bocsánatot kértél, mostmár mehetsz is. – mondja flegmán, majd újra elerednek könnyei. Hát, nem erre számítottam megmondom őszintén, de már talán hozzászoktam, hogy ilyen bunkó. Hiányzott ez az énje, azt kell, hogy mondjam.

- Biztos nem mondod el mi bánt? Hátha jobb lesz. – beszélek hozzá kedvesen, de egyből meg is bánom, hogy itt maradtam és nem hallgattam utasítására.

- Mit nem értesz azon, hogy húzzál kifele? Geci idegesítő vagy komolyan! – kiabál rám, mire összerezzenek és amilyen gyorsan csak tudom elhagyom ennek az állatnak a szobáját. Meg is bántam, hogy idejöttem. - Idegesítő vagy! – hangzik a fejemben ez a mondata. Miért bánik így velem? Csak kedves akarok lenni vele, de erre mindig felkapja valamin a vizet és lekiabál, pedig tényleg csak segíteni szerettem volna neki. Tényleg ennyire idegesítőnek gondol? Végülis ő tudja, de gondoltam jobb lenne a lelke, ha valakinek elmondja, hogy mi bántja, én is mindig Bettyhez, Jinhez vagy Taehyunghoz fordulok, ha gondom van. Vagy esetleg mindnyájukhoz egyszerre.

Hii~

Hát nehezen ez is megszületett. Bocsánat a hatalmas kihagyásért ezzel a könyvemmel kapcsolatban, de ez olyan témájú, amihez sok ihlet kell és több idő mire megírom, mert hát nem éppen aranyos dolgokról szól, mint a többi könyvem. Elnézést a kihagyásért, meg azért is, hogy privátba tettem egyszer, de eléggé elbizonytalanodtam ezzel kapcsolatban. Nem ígérek semmit a következő résszel kapcsolatban, remélem hamarabb tudom hozni❤️

❓Mit gondoltok, szerintetek mi baja volt Jungkooknak?