ʏᴏᴜ ʜᴀᴠᴇɴ'ᴛ ᴇᴠᴇɴ sᴇᴇɴ ᴍʏ ʙᴀᴅ sɪᴅᴇ ʏᴇᴛ |ᴊɪᴋᴏᴏᴋ| ✓

I wanna fuckin' die, but I never say it

Komolyan mondom, jobb lett volna, ha nem megyek be. Vagy legalábbis, ha nem fedem fel magam, mindenki jobban járt volna, vagyis én és Jungkook biztosan.

A szakítás fáj főleg, ha olyanért szakítanak veled ami teljesen jogtalan és nem tehetsz róla.

Mert igen, pontosan ez történt. Miután mindenki feleszmélt a sokkból, amit a látványom okozott egy csomó lány és fiú odajött hozzám, majd elkezdték osztani, hogy jó lenne megint kavarni, meg még egy alkalomba benne vagyok-e, mert jó vagyok az ágyban. Azt is leszarták, hogy Jungkook kezét fogom és, hogy ő úgy néz rájuk, mintha meg akarná őket ölni. Jungkook pedig annyira kiakadt, hogy elhordott mindennek, majd azt mondta számára végeztünk, majd fogta magát és hazament.

Visszaemlékezés

- Jimin! Komolyan te vagy az? Úristen, a bulik királya, annyira jó lenne még egy alkalom. Benne vagy szépfiú? – húzza végig kezét mellkasomon Haeri, de én fogom csuklóját, majd lefejtem magamról tenyerét. Azért tudja már hol a helye! Itt áll a barátom is, mégsem veszi észre magát. Mit képzel az ilyen magáról?

- Igaza van Haerinek. Annyira jó volt veled, tudod mennyire élveztük mindketten, mikor megdugtál! – kacsint rám Lia is. Erre csak szemet forgatok, majd Jungkookra pillantok, akinél azt hiszem, hogy itt telt be a pohár, mert már vagy a hetedik csajt pattintom le és az elsőnek is annyira dühös volt, hogy komolyan azt hittem felrobban.

Fogja kezemet, majd a körülöttünk lévőket ellökve benyit egy random terembe, ami balszerencsémre pont üres.

Bekulcsolja az ajtót, miután belökött rajta, majd elém áll.

- Mégis mit képzelsz? – kérdezi ridegen, öt perc néma csend után. Feje izzik a dühtől, mikor kiejti eme szavakat, engem ezzel félelembe kergetve.

- Jungkook... ezek régen voltak, semmit sem érzek irántuk! Tudod, hogy te vagy csak nekem! – próbálok közelebb lépni hozzá, de ellök magától majd felpofoz, amitől zokogva esek a földre.

- Nem! Nem hiszem el, hogy erre képes voltál! És még csak meg sem kottyant! Tuti élvezted, ahogy azok a kurvák minden emléket felhoztak! Ezt nem hiszem el, először szeretek bele valakibe és ő is képes átbaszni. Mekkora egy agyonbaszott kurva vagy te! – kiabál rám, mire még jobban elerednek könnyeim. Nem is a pofon fájt a legjobban, hanem a szavai. Szerinte csak ez lennék? Egy kurva? Azt mondta szeret, akkor miért üt meg? Akkor miért beszél így velem?

Sírva nézek fel rá, hátha megenyhül félelmem láttán, de még csak meg sem kottyan neki látványom. Helyette inkább vállamra fog és erősen felhúz térdelésbe. Félve pillantok rá, mikor elkezdi kioldani övét és kigombolni nadrágját. Ám, mikor realizálom, hogy mit akar, újra zokogni kezdek. Nem akarom ezt, most tényleg nem!

- Ju-Junghkook! – nézek fel rá zokogva, mire erőszakosan felemeli államat.

- Most, hogy rájöttem mekkora egy kurvával jöttem össze, ideje lenne fitogtatni a tudásod. Igen jól szopsz, szóval ezt most kamatoztatni is fogod amiért ekkora egy ribanc vagy! – mondja kimérten, majd rászorít nyakamra, mire köhögni kezdek, ő pedig azonnal előveszi tagját és a számba tolja.

Egyből mélytorokra megy, amitől üvölteni kezdek a fájdalomtól és úgy érzem, hogy menten megfulladok. Kegyelemért könyörögve nézek fel az állítólagos barátomra, aki nemrégiben azt mondta, hogy szeret és sosem fog már bántani. Hát tessék! Bánt és ezt élvezi is. Tudatában van ennek, kizárt dolog, hogy ne legyen. Ugyanolyan, mint az exem. Kezet is foghatnának egymással.

Hangosan élvezkedik és egyre durvábban dugja a számat, én pedig csak fuldoklok, de már hangot sem tudok kiadni annyira megtört. Ezt is erőszaknak nevezhetem? Azt hittem Donghae után kegyelmez majd nekem az élet és végre boldog lehetek, de úgy látszik nekem nem jár boldogság.

Hangosan nyögve élvez számba, majd rám kiabál, hogy nyeljem le, mikor észreveszi, hogy ki akarom köpni.

Megrázom fejem és összekuporodok a földön, de a kezemre fogva újra felránt.

- Azt mondtam, hogy nyeld le! – néz mélyen szemeimbe, mire könnyeimmel küszködve leküzdöm a torkomon élvezetét, ő pedig elmosolyodik. Undorodok magamtól, úgy érzem, hogy hányni tudnék.

- Jó fiú! Még mindig nagyon szopós szád van, tuti ezt is a sarkon szerzett pénzedből csináltattad. Számomra végeztünk ribanc! – markol bele hajamba, majd ellökve magától kilép az ajtón és becsapja maga után.

Mégis, hogy képes valaki ilyeneket mondani? Mi az, hogy biztos feltöltettem a szám? A természetesség híve vagyok, ezt ő is tudja.

Visszaemlékezés vége

Hüppögve próbálom összeszedni magam, hogy legyen erőm legalább haza menni. Vagy nem is, oda én biztos nem teszem be a lábamat. Utál a szerelmem és ez az én hibám!

Hangosan sírni kezdek, mikor összepakolom cuccaimat, mert ekkor realizálom, hogy nem csak, hogy megerőszakolt, hanem szakított is velem. Hogy lehetek ekkora szar? Igaza van... tényleg egy ribanc vagyok. De annyira baj, ha a sok bántás ellenére is próbáltam élvezni az életet és nem poshadtam otthon, mint mások? Legalább az egyéjszakásokban volt boldogságom, ha már ő tönkretett.

Elértem addig a pontig, hogy már semmit sem akarok megbeszélni vele, nem akarok kibékülni vele, mint eddig. Azt akarom, hogy hagyjon békén örökre és ne jöjjön a közelembe! Egyszerűen csak meg akarok halni, sőt talán mindig is meg akartam.

Végül én is követve barátom – vagyis most már ex barátom – példáját leszarva, hogy lesz még egy igazolatlanom a mostanában kapottak mellé, én is elhúzok a suliból és egyenesen Bettyhez indulok tudván, neki úgy is elmondhatom.

Időközben írok is neki, mert tuti nincsen megint suliban, csak hogy ne meglepetésként érkezzek. Egyből kapom a választ, hogy Yoongival van, mire nagyot sóhajtva a másik irányba fordulok, mivel Yoongi arra lakik. Leszarom most, hogy éppen dugnak-e vagy mit csinálnak, most mindenképp megzavarom őket, mert úgy érzem, ha valakinek nem beszélek róla, itt ölöm meg magam.

Folyamatosan remegek és folynak a könnyeim, erre még rátesz egy lapáttal az is, hogy út közben két tíz éves kislány ki is nevetett, mikor megláttak az eléggé leélt kinézetem.

Végül beérve Yoongiék utcájába remegve megyek be a kapun, átküzdve magamat a fehér Huskyn, aki amúgy mindennél gyönyörűbb, de ez most valahogy nem tud érdekelni. Egy másik helyzetben oda lennék érte, de ez most nem az az idő.

Bekopogok ajtajukon, mire egyből nyílik és egy kissé csapzott páros nyit ajtót. Ennyi telik tőlem, hirtelen rogyok össze zokogva, mikor eszembe jut az emlék, hogy Kook milyen kegyetlen volt. Fel sem tudom fogni, hogy megint bántott. Megígérte, hogy nem teszi!

- Mi a fasz? Jimin? Jimin nyugi, gyere be! – segít fel a földről Yoongi, miközben Betty otthagy minket és elfut egy pohár vízért.

- Ju-jungkookh! – üvöltök fel az emlékre, mire Yoongi erősen befeszül.

- Mit csinált már megint az a faszszopó? – tér vissza Bettyna, majd nyújtja felém a poharat, amit el is veszek tőle, majd belekortyolok.

Fájdalmat kértetek Jiminnek, hát itt van ;) hú, szerintem ez lett a legdurvább rész, vagyis ezt gondoltam, de visszaolvasva egyáltalán nem lett az.

Teóriákat szívesen várok!

Amúgy 2 opció van: vagy itt fejezzem be egy pár rész múlva a könyvet, vagy még húzzam egy kicsit a dolgot, mert amúgy azt terveztem Jimin majd megbocsát, de jobban belegondolva ez megbocsáthatatlan szóval egyszerűbb lenne, ha itt befejezném... mit gondoltok?

🤍insta: yoonra1a🤍