A mi titkunk

Érted Bármit

Sziasztok imádnivaló olvasóim, itt a folytatás s lassan a vége fele járunk, de remélem tetszeni fog ez a rész, bár szerintem ez másabb lett mind az eddigi , de őszintén szólva ezen érzékenyültem el a legjobban... 🥺🥺
Többet nem is írok, inkább engedem, hogy lássátok miért írtam ezt.

Addig is kellemes olvasást! ❤️❤️❤️

Draco szemszöge

- Mr. Malfoy ennyire hiányoztam magának vagy mi a gond? Még a folyosó végén is hallom a maga hangját - lépett mellém, mire én felkeltem a fotelből s ránéztem.
- Uram nem azért, de a hallottak alapján, hogyhogy még másfél hét után sem találták meg Ms. Grangert?? - tettem fel a kérdést higgadtan, ő meg csak a helyére ment szótlanul. (hát ez a vénember fog egyszer a sírba vinni)
- Ez szép , egyből a tárgya is lép, de ha egy kicsit gondolkodtak volna Mr. Longbottomnal az ide vezető úton, akkor már rég tudnák, hogy hol van Ms. Granger - jelentette ki nekünk egyszerűen,mintha a világ legbölcsebb dolgát árulta volna el, míg meg Longbottomnal egymásra néztünk, amolyan "ez tiszta hülye" kifejezéssel.
- Ezt meg, hogy érti? - kérdezte meg Neville érdeklődve , amire Potter válaszolt.
- Tudjátok ugye , hogy ez az António nem olyan nagy ész, mint amilyenek gondolja magát?
- Hát persze, szerintem kicsi korában fejre ejtették, ezért ilyen idegbeteg marha, de miért is ? - válaszoltam gúnyolodva, amire Kingsley és Potter egy halvány vigyorra húzta a száját (na nee), én meg felvontam az egyik szemöldökömet gyanúsan.
-Malfoy ugye te is arra gondolsz amire én?- szólt hozzám töprengve , s egymásra néztünk s ekkor eszembe jutott.
-Az Alnwick kastélyban lesznek - böktem ki s egyből felszöktem a helyemről.
- Hova siettel Malfoy? - állt fel Potter, én meg ismét kiakartam vágni a hetedikről, hogy csodálni tudja a tájat.
-Te szerinted??
-Attól, hogy most odafutol, még nem biztos, hogy megtudod menteni - jelentette ki gúnyosan, amitől majdnem szétvertem a pofáját.
- Attól még , hogy itt jártatod a szád, nem biztos, hogy megfog bocsátani - vágtam vissza egy önelégült vigyor kíséretével, amitől nagyon dühbe gurult. - Na mi van Potter, most nem tud olyan nagy lenni a pofád?? Fáj az igazság?!
-EBBŐL ELÉG LEGYEN , AZONNAL FEJEZÉK BE EZT! ÚGY VISELKEDNEK MINT A GYEREKEK - csapott az asztalra Kingsley,majd pedig köhögni kezdett.
- Miniszter úr, jól tetszik lenni ? - ment oda Longbottom, mi meg akkor vettük le egymásról a tekintetünket. (ezt most megúsztad)
- Hamarabb fogtok a sírba vinni engem ti ketten, mind ez a fránya méreg - mondta nekünk nevetve , amire ismét köhögni kezdett.
-Uram, biztos jól van? - kérdezte aggódva Szentecske .
-Természetesen Mr. Potter, ez ezzel jár még csak pár hét van hátra, ezért is kell minél hamarabb visszahozniuk Ms. Grangert.
-Ez lett volna a cél, ha Potter nem szólt volna bele - vágtam rá, amire mind ölni tudó szemmel meredtek rám. - Most meg mi van?!?
- Mr. Longbottom eltudnak jutni arra a helyre a főzet nélkül?
-Persze uram.
-Rendben akkor most jól figyeljenek rám - jelentette ki hallkan, amire én is közelebb mentem . - Lehet, hogy António ostoba, de nem veszélytelen, szóval arra legyetek figyelmesek, hogy mit kér majd cserébe a fogolyért. Nagyon is jól alkudozik, de semmiképpen se ajánlják fel a fiolát, különben ismét Voldemort uralma alá kerülhet a varázs világ.
- Azt már nem, olyan többé nem lesz, hogy tudjuk ki visszajöjjön - szólalt meg előre Neville s ebben mind egyetértetünk.(csoda) - De akkor most, hogy csináljuk?
-Majd ott improvizálunk.
-Mr. Malfoy biztos ebben? - tette fel a kérdést Kingsley tanakodva,közben megigazította a kalapját.
- Teljes mértékben, hisz magam ismerve, úgyse azt fogom tenni amiről megegyeztünk, ha meglátom Grangert - válaszoltam egyhangúan s beletúrtam a hajamba.
-Ebben egyet értek - mondta Neville s a túlélőre pillanatottunk, aki egy ideig tanakodott,majd pedig így szólt.
- De ha valami baja esik, én esz ... - de közbe szóltam.
-Max nekem fog bajom esni Potter, annyira már ne aggódj, nem áll jól neked - böktem meg, amitől szikrázni kezdett a tekintete, mi meg Longbottomnal csak jót röhögtünk a vörös fején.
-Egyet kérek még - szólt utánunk Kingsley, mire visszafordultunk mind. - Antóniot öljétek meg s ne egymást.
-Ezt nem ígérhetem - jelentettem ki lazán s már kint is voltam az irodából , még hallottam a hátam mögött, hogy "ez a kölyök sose fog megváltozni" szöveget egy kis büszkeséggel megszórva asszem , de valljuk be, teljes mértékben igaza van. Nem de ?