A mi titkunk

A Nagy Titok

Hermione szemszöge

Már 4 órája alszik Malfoy, mintha  kilenne ütve. Ideje lenne már felkelnie .(de most komolyan na )

Amíg ő aludt, én addig rendeltem valamilyen szendvicset és ásványvízet, mert már nagyon éhes voltam .  Muglik csinálták, de nagyon finomak lettek. Látszik, hogy már nagyon elszoktam az ilyen ételektől...

Miközben ettem ismét azon járt az agyam , hogy miért lett ilyen más s kedves, na meg őszinte. Sokat változott  az elmúlt két év alatt, már nem az a nyápic, egoista, irritáló, pökhendi, önimádó és még sorolhatnám személy , hanem egy érzékenynek tűnő , megbízhatónak látszó személyiségé vállott . Ami a külsejét illeti, már nem egy kis fiút látok , hanem egy férfit, arcán megjelent a borosta, ami nagyon jól állt neki, tejföl szőke haja kocósan is jól festett ,  mindig is elegáns volt, a fekete ingje nagyon talált a sápadt bőréhez  és az a szürke szempár elvarázsol tud lenni mihelyst belenézek. Szóval igen, Draco Malfoy nagyon vonzó tud lenni ha akar  . De erről ő nem kell tudjon .

-Befejezted, a rólam való ábrándozásokat, Granger? - jött egy hang a kupé másik feléből. -Megértettem , hogy nagyon tetszek neked meg minden , szóval mit tehet érted az a Vonzó, Jóképű énem? - kérdezte egyszerűen és látszott rajta, hogy nagyon jól szórakozik az arcomon.(hogy az a...)

Tűz  piros lettem és nagyon zavarba jöttem. Hogy hallhatta meg a egyáltalán a gondolataimat  és egyáltalán miért gondoltam ezeket róla?! Talán legilimenset alkalmazott?

-Igen, Granger és tud nagyon élveztem a gondolataidat rólam - válaszolt a felsem tett kérdésemre, közben a jó megszokott Malfoy vigyorra húzta a száját.
-Te mocskos, szadista,undorító csótány, hogy mertél a gondolataimban olvasni??? - na jó, mindent visszaszívok róla amit mondtam, egyáltalán miért kellett ezt gondolnom erről a baromról ?! (ajj Hermione!!!) Szép munka, Hermione, jól megcsináltad!!
-Nyugi, Granger, azért nem kell mindent visszaszívnod, nincs mit tenni ha valaki nem tud elleneállni nekem s a sármomnak, ez van s kész. Ezt kell elfogadni - jelentette ki s vállat vont közben meg jól szórakozott rajtam mint mindig ...
-FEJEZD BE, KÜLÖNBEN.. - fenyegetem meg s éreztem, hogy mindjárt szét robbanok az idegtől .
-Különben mi lesz? - kérdezte ártatlanul mintha, nem csinált volna semmit és mellém ült, majd pedig pimaszul rám nézett .

Na jó, itt telt be a  pohár, kaptam magam és a könyvemet a fejéhez vágtam. Nagyon, de nagyon jól esett ezt megtenni.

-Aúú, ezt miért kaptam? - kérdezte tőlem s felvette a könyvemet a földről.
-Legalább most megtanulod, hogy nem illik mások gondolataiban olvasni - jelentettem ki  egy ravasz mosoly kíséretében.
- Te még Pansynél is rosszabb vagy, pedig nálánál rosszabb nincs, de úgy láttam tévedtem - mondta nekem s a fejét megsúrolta.
-Na, na, na szívd  vissza különben, jön a második könyv - mondtam neki és már kezembe is vettem az említett könyvet.
-Oké, oké nyugalom van Granger, tedd le azt a kibaszot könyvet - mondta Malfoy s védekezően s felemelte a kezeit. - Ti lányok egyszerűen borzasztóak tudtok lenni , úgye ezt tudod?
- Már mondták eléggé sokan, nem te vagy az első- vágtam rá  és egyet ittam a vízemből, nagyon kiszáradtam Malfoy miatt és csak most kelt fel az elébb (mi lesz velem Merlinem ezek után???)
-Kapok én is kaját, vagy csak te esszel és én nézlek? - kérdezte meg egyszerűen.
- Persze, csak kell folytasd a történetett. Milyen titokról van szó és van valami köze hozzám, vagy a barátaimhoz? - mondtam neki  és már nagyon kíváncsi voltam, hogy miről van szó.
- Rendben egyszerre, csak egy kérdés, s mindenre választ kapol  - jelentette ki s elvett egy szendvicset.

Draco szemszöge    

Mindenre gondoltam, csak erre nem, hogy megjelenik ő is. Mikor megláttam azt hittem, rosszul leszek, főleg mikor beült mellém. Kérdeztem is tőle, hogy nincs más hely ahová mehetne s pont ide kell leüljön, de erre megsértődött és kiment. Útána  nyúltam s láttam, hogy sír. (hát ez király) Megsajnáltam, nem érdemli meg ezt a bánásmódot , ő nem... Visszahúztam és bocsánatot kértem tőle (igen a nagy Draco Aranyvérű Malfoy is tud bocsánatot kérni). Erre meg csak úgy nézett mintha életében először látott volna. Szóval elkezdtem mindent megmagyarázni neki . Mikor láttam, hogy kezdte megemészteni, akkor abba hagytam és vártam, hogy hogyan reagál rá. S amire nem is gondoltam ezek után, megértett és elfogadott, majd meg is bocsátott nekem. (erre nem számítottam, de tényleg ). Ezek után válaszoltam neki a kérdéseire és a végén megölelt. Lefagytam... azt sem tudtam mit tegyek, de nagyon jól esett azért. Majd zavarba jött és olyan aranyos volt, ahogy nevetett, hogy barátok lettünk. A mosolya elvarázsolt, a kis lányból egy felnőtt okos, gyönyörű boszorkány lett s ... na jó, tuti amíg aludtam megbabrálta az agyamat vagy ilyesmi.(ez nem én vagyok, nagyon nem... mit tett velem ez a lány?!)