A mi titkunk

Figyelmeztetés

Draco szemszöge

Miután elbúcsúztam Szent Pottertől, Weasleyéktől és Grangertől, majd pedig a lelkére kötöttem, hogy egyedül sehová se merjen menni. Kijöttem a Mungoból s egyből a kúriához hopponáltam, de amit láttam az egy cseppet sem tetszett...

A kapu ki volt nyitva pedig az mindig zárva volt (ez nekem gyanús... ) , így elé vettem a pálcám s gyors léptekkel igyekeztem az ajtó irányába. Mikor odaértem tárva volt előttem az is.

Hangtalan léptekkel bementem az előtérbe, de senkit sem láttam csak a zűrzavart, majd benéztem a konyhába hátha valakit ott találok- e , de senkit sem láttam . Majd pedig egyenesen a nappali felé mentem s megláttam anyámat ájultan feküdni a földön.

-Anya, ébredj fel! - mentem oda hozzá sietve , felvettem s a kanapéra fektettem, majd pedig melléje ültem s megfogtam a kezét. Hideg volt...

Fél óra múlva és pár gyógyító bűbájjal később egyszer csak ébredezni kezdett.

-Anya jól vagy? - tettem fel azt a kérdést, ami elsőre eszembe jutott.
-Mi - mi történt? - nézett rám kábultan.
-Én is erre lennék kíváncsi - mondtam neki egyszerűen.
-Te meg ki vagy és mit keresel itt? - kérdezte tőlem s felült, én meg csak lefagytam.(!?)
-Anya én vagyok az Draco, nem látod?! - kérdeztem tőle s értetlenül figyeltem őt.
-Hát már kikérem magamnak , csak felismerem a saját tejföl szőke , szürke szemű, sápadt bőrű fiamat. Magán csak a bőr szín találna s tudtom szerint nem fekete hajú és zöld szemű a saját gyermekem, úgyhogy azonnal  takarodjon el innen vagy Merlinere mondom elátkozom magát , de úgy, hogy nem lesz köszönet érte - jelentette ki idegesen s a pálcája után nyúlt.
-Anya tényleg én vagyok az, csak most épp a százfűlé hatását látod - kezdtem magyarázkodni neki s védekezés ként felemeltem a kezeimet.
-Hogy mi? - nézett rám értetlenül.
- Tudod, ez is olyan minisztériumi ügy - válaszoltam neki röviden.
-Tényleg te vagy az- csodálkozott el s a szájára tette a kezét . - Jaj drágám annyira hiányoztál már nekem - jelentette ki s magához húzott.
-Na végre, hogy hiszel a saját fiadnak - vágtam rá durcásan.
-Visszaváltoztál Draco - mondta nekem egyszerűen.
-Ja...- mondtam röviden kis idő múlva . - De veled mégis mi történt, mi ez az egész? - tértem rá a tárgyra kíváncsian s anyám mellé ültem.
-Épp a nappaliban voltam és kávéztam amikor egy robbanás szerű hangot hallottam meg az ajtónál. Egyből pálcát ragadtam s kimentem, elborzadtam amikor megláttam Antóniot s a négy másik halálfaló társát. Téged és egy bizonyos Nevillet talán... - itt elgondolkodott. - Igen biztosra mondom, hogy Neville Longbottomnak nevezték s titeket kerestek, de én hiába mondtam, hogy már rég nem láttalak s, hogy nem is ismerek semmilyen Nevillet, nem akartak hinni. Így szó szerint felforgaták a kúriát s mikor megpróbáltam megakadályozni, akkor mind az öten rám támadtak s esélyem sem volt nyerni ellenük . Ezután már egy kicsit homályos az egész és csak annyira emlékszem asszem..., hogy António oda jött hozzám s azt mondta idézem "EZ CSAK EGY FIGYELMEZTETÉS VOLT MRS. MALFOY, A FIA NAGYON IS JÓL TUDJA MIT AKARUNK SZÓVAL CSAK AZ KELL NEKÜNK, AMI A MIÉNK" miután ezt megmondta azzal el is mentek, csakhogy az egyik még visszafordult s egy átkot szórt rám. Aztán csak arra emlékszem, hogy szólítgattál engem - zárta le a történetet , én meg nem akartam hinni a saját fülemnek.
-Én megfogom ölni azokat a rohadék szerencsétlen állatokat az is biztos, kifogom tekerni a nyakukat s egyenesen a hippogriffek elé fogom vágni őket ! - jelentettem ki mérgesen s azzal fel is álltam, csakhogy anyám megállított s visszahúzott .
-Draco, drágám ne hagy magamra kérlek  - könyörgött nekem fájdalmas hangon s rám nézett könnyes szemmel . - Ki tudja vissza is jöhetnek s akkor mi lesz? Ne menj fiam maradj velem - mondta nekem csendesen, felállt s megsimogatta az arcomat.
-Igazad van, vissza is jöhetnek. Előre téged viszlek el Andromeda nénihez, majd pedig megyek s elintézem őket - jelentettem ki büszkén s kibújtam anyám karjaiből.
-Draco Lucius Malfoy ha azt mondtam nem, akkor NEM MÉSZ SEHOVA! Ne légy ennyire önfejű s óvatlan. Ha ez a munkádhoz tartozik akkor egyenesen a minisztériumhoz siettel. Ha pedig nem , akkor jössz te is velem a nénédhez megértetted? - nézett rám kérdően s csípőre tette a kezét.
-De anya én ... - akartam visszaszólni, de közbe szólt.
-MEGÉRTETTED??? - kérdezte tőlem hangosabban, de inkább fenyegetően.
-Igen... - vágtam rá egyből és leültem a fotelbe. - Akkor most menj feküdj le, már későre jár, holnap reggel indulunk addig is pakolj össze - mondtam neki idegesen s felkeltem a helyemről.
-Drágám ugye tudod, hogy nagyon szeretlek és féltelek igaz ?-szólt hozzám aggódóan .
-Igen, tudom - vettem egy mély levegőt s kifújtam ezek után . - Én is szeretlek és féltelek, de most menj s pihenj le! - parancsoltam neki, ő meg adott egy puszit a homlokomra s azzal felment az emeletre.