A mi titkunk

Kviddics Csapás

Draco szemszöge

Hétfő este van, talán fél 7 miután vissza tértünk a szóbánkba . Hermione már szombat estétől nem szólt hozzám egy szót sem és még kerül is, hogy jobb legyen , pedig holnap lesz a meccs s azt akarom, hogy ő is ott legyen mellettem.

Fél óra gondolkodás s pár papír dobálás után, kimentem a szobából s egyenes az ajtajához leültem. A kezemben pár darab üres cetli és egy pena volt. Arra gondoltam, hátha legalább így tudnénk beszélni vele . S elkezdtem írni, de előre nem is tudtam mit írjak. (na szép...)

-Granger sajnálom, de muszáj ezt csinálnod velem? - írtam le a választ s becsúsztattam az ajtó alatt, majd pedig kopogtattam egyet s vártam a választ.
-Igen - pár perc után kaptam vissza a cetlit a rövid válasszal együtt .
-De miért is ? Mert imádom a játékot s nem akarok lemondani róla? - most már tényleg kíváncsi voltam, hogy mi a baja.
-Nem, nem azért, de egyszer az életben hihetnél a szavamnak is és nem hiszem, hogy több meccs nem lenne csak ez az egy. Egyébként is miért fontos ennyire ez a mostani játék számodra ? - kaptam meg a választ amitől köpni nyelni nem tudtam s csodálkozva néztem a papírt egy kis ideig a válaszon gondolkodva . (ez most KOMOLY, tényleg nem tudja vagy mi???)
- Ezen most megkellene sértődjek Granger, hogy még ezt sem tudod , de ha ennyire kíváncsi vagy akkor tud, hogy holnap fogunk játszani a Durmstrang ellen - írtam le s egyből csúsztattam is vissza, de nem kaptam választ .

Rá 5 percre az ajtó nagy erővel nyitodott ki, ami miatt azt hittem ketté törik a kezem a nagy csapódás véget .

-Granger te normális vagy?? Legalább szólhattál volna ha jössz - mondtam neki mérgesen s felkeltem a földről.
-Nem én kértelek meg arra , hogy pont az ajtóm elé ülj Malfoy, egyébként is megérdemelted azt amit kaptál - válaszolt nekem s csúnyán rám nézett.
-Miért is? - kérdeztem meg tőle egyszerűen.
-Most komolyan megkéredezed? - nézett rám amolyan "tényleg nem figyelsz rám?!??!" nézéssel, amitől én csak értetlenül néztem vissza . - Rémlik valami azzal kapcsoltaban amit meséltem , hogy nem is tudom... - itt elhallgatott. - Ja igen, hogy pontosan az álmomban is a Durmstranggal játszottál???? - akadt ki rám s jött, hogy ott csapjon agyon.
-És mi van ha velük játszunk? - kérdeztem meg tőle unottan s oda léptem hozzá - Akkor sem fog semmi lenni .
-Óóó igen? Azt meglássuk - adta meg a választ s vissza akart menni a szobájába, csakhogy nem engedtem.
-Miért nem bírsz hinni nekem csak egyszer az életben ? Ez annyira nehéz lenne Granger ANNYIRA ??? - tettem fel a kérdéseket , amire nagyon is jó indokot akartam kapni .
-Én hiszek neked, de... - itt elhallgatott s rám nézett.
-De? De mi? Nem értem, hogy miért viselkeddel úgy ahogy ha fel jön az a kviddics téma , adj rá egy normális választ már kérlek ha azt akarod, hogy higgyek is neked - akadtam ki már én is s ideges lettem attól a tudattól, hogy nem értem meg miért ilyen fontos ez számára. (de most komolyan MI A BAJA???)
-Azért, mert nem akarom, hogy meghalj te IDIÓTA BAROM - jelentette ki a végét hangosabban, amire én felvontam az egyik szemöldökömet, majd pedig bele néztem azokba a csokoládé színű szemekbe.
-Miért érdekel ennyire a biztonságom, tán félsz, hogy nem lesz kivel veszekedned vagy nem lesz kimegvédjen ? - kérdeztem meg tőle épphogy nem suttogva s egy önelégült vigyort villantottam. - Ha csak ennyi akkor nyugalom van Kingsley helyet betesz egy mást és minden oké lesz.
-EZ MOST KOMOLY MALFOY ?? TE TÉNYLEG MINDENBŐL VICCET CSINÁLSZ??? - kiáltott rám s elkezdtett ütni ahol csak tudott, erre én meg megfogtam a két kezét s magam elé húztam.
-Na most figyelj Granger, eddig lett volna időd elmondanod, hogy miért nem akarod, hogy részt vegyek s ne gyere azzal,hogy a hülye álmod miatt, mert nem azért. Nem tudom mi a bajod vagy miért teszed ezt, mert nem értem, de tud, hogy ott leszek s játszani fogok, de főleg azt, hogy nyerni fogok attól függetlenül, hogy te ott leszel e, mert befogom bizonyítani, hogy lehet bízni bennem- magyaráztam neki komolyan, amire egy szót sem reagált csak hallgatott. - Granger én...
-Tudod mit? Nem érdekel azt csinálsz amit csak akarsz - vágta rá s közben rám se nézett csak a környezetre.
-De most miért sírsz? - néztem rá aggódoan s tudtam már, hogy itt másról van szó.
-Csak annyit mondok ha egy kicsit is szeretsz akkor holnap nem fogsz játszani - jelentette ki halkan s rám nézett.
-De miért?? - kérdeztem meg tőle ismét, hátha most az egyszer őszinte lesz.
-Mert szeretlek... - csúszott ki a száján amire egyből be is fogta s zavarodottan rám nézett, én meg köpni nyelni nem tudtam a hallottak alapján - De ez lényegtelen, te úgyis mást szeretsz ahogy Luna mondta, szólva inkább hagyd.
-Granger én... - akartam utána szólni, csakhogy beviharzott s többet nem jött ki.