A mi titkunk

Átváltozás

Draco szemszöge   

Visszaemlékezés   

" - Mr. Malfoy árulja el nekem, hogy mi a baj önnel , mert ez nem az ital hatása, sőt ez valami másnak tűnik. Ms. Granger épp az elébb hajtott végre önnön egy gyógyító bűbájt és nem történt semmi változás sem  - kezdte el s odajött hozzám.
-Uram, hogy őszinte legyek nem tudom mi a bajom - jelentettem ki s ideges lettem . (na ebből hogy jövök ki jól?!)
-Én sejtem mi lehet a baj, de nem szeretném azt feltételezni - mesélte el a gondolatát, amit egyáltalán nem értettem. - Nincs valami amit elakarna mesélni?
-Attól függ, hogy mit kellene - adtam meg a választ s leültem.
-Például arról, hogy nem történt magával ezelőtt olyan dolog ami miatt most ebbe a helyzetbe kényszerítették magát? - kérdezte tőlem s ekkor kezdtem sejteni, hogy mire gondol. (de az nem lehet...)
-Hát, öhm... van egy dolog, de az nem lehet, az képtelenség... biztosra mondom, hogy az lehetetlen - mondtam neki s rám jött egy amolyan "félelem" érzés. (hú, ez új dolog)
- És ez a dolog véletlenül nem kapcsolódik egy vérfarkashoz? -  ebben a pillanatban fagytam le , majd pedig utána a sokk is megjött (EZT MEG HONNAN TUDJA??? ) - Ahogy az arckifejezésén látom nagyon is eltaláltam a lényeget .
-De ön ezt honnan tudja???? - akadtam ki s felszöktem a helyemről.
-Erre utal az összes jel, plusz most valóta be az imént - mondta nekem komolyan s mellém állt, én meg köpni nyelni nem tudtam . (esküszöm, hogy kiszökök az ablakon... ja mi??) - Tudja Mr. Malfoy ezt a kort nem lehet megakadályozni csak egy kis időre megszüntetni. Ez inkább egy átok s megkell tanulni vele együtt élni. Vegyük példának Remus Lupint, aki szintén vérfarkas volt ahogy ön is jól tudja , de mégis... ő volt az egyik legjobb varázsló, azok ellenére is, hogy mi volt vele , mert megtanult vele együtt élni, sőt megtanulta ezt az átkot előnyre fordítani és áldásnak vélni. Ha maga is így tesz, higyen nekem semmi sem fog történi.
-Rendben meggyőzőt, de csak Lupin miatt - nyögtem ki magamból nagy nehezen s egy sóhajtás után elkezdtem mindent bevallani, de egy amolyan "félelem" érzés fogott el közben megint. -Apám miatt váltam azzá, ő tehet erről, mert átverte Voldemortot s azzal büntette , hogy Fenrir Greybackkal, aki Voldemort hű követője volt egyben jó család barát, egy telihold tájékán amikor egyedül voltam rám támadott s megharapott... Senki sem tudott erről mivel másnap mentem vissza a Roxfortba, de ezek a tünetek annyira urá lettek rajtam, hogy nem tudtam győzni ellenük.
-És ez mikor történt? - kérdezte higgadtan.
-Hatodikban..
-De önnek valaki mégis segített, mert csak most látszanak újból a jelek - mondta nekem, én meg egyet sóhajtottam.
-A keresztapám Piton - válaszoltam egyszerűen. - Egyedül csak ő tudott róla, egyben csak ő segített rajtam. Feltalált egy bizonyos bájitalt ami nem engedte, hogy vérfarkasá váljak, de mikor telihold volt mindig megéreztem s akkor valamilyen szinten olyannak láthatak engem mintha beteg lettem volna.
-Tudod mi a neve az italanak? - nézett rám kérdően.
-Nem - vágtam rá egyből.
-Akkor gyere ide- mondta nekem s az íróasztalához ment, én meg követem. - Ezt idd meg mind!!
-De ez mi? - néztem meg jobban a kezembe lévő üveget.
-Ez farkasölőfű - főzet, ami segít megtartani emberszemedet az átváltozás ideje alatt vagyis ha ezt most megiszod semmi jelét sem fogja mutatni annak, hogy épp az átváltozási korba léptél- magyarázta nagy odaadással , én meg csak döbbenten hallgattam.
-Ha ön azt mondja uram akkor biztos így van - értettem vele egyet s egyből megittam az egészet, de borzasztó íze volt. (Merlinem csak éljem túl!)
- Most már sokkal jobban fest Mr. Malfoy - szólt hozzám büszkén s kezembe adott egy tükröt és tényleg jobb formában voltam nem csak fizikailag hanem lelkileg, mentálisan is.
-Jobban is érzem magam, de nagyon nem várom a holnapi teliholdat - nyögtem ki magamból s beletúrtam a hajamba.
-Higgyen nekem fiam, semmi olyan sem fog történni ami miatt aggódnia kellene - jelentette ki, amire egyet sóhajtottam. (könnyű ezt mondani...) - Azonnal intézkedek az ügyben, de a holnapi átváltozást semmiképpen sem tudjuk megakadályozni.
-És akkor mi lesz? Hova menjek? - akadtam ki ismét s nagyon ideges lettem. (Granger sokkot fog kap ha vérfarkassá fogok válni a szeme előtt)
-Majd elküldöm a címet- jelentette ki egyszerűen s visszaült a helyére. - JENNA! "