A mi titkunk

Újból Itt

Draco szemszöge

Nagy csend volt, az előtér ki volt halva, senkit sem lehetett látni.

-Malfoy biztos, hogy jó helyré jöttünk? - kérdezte tőlem csodálkozva.
-Persze, hogy igen te szerinted még van máshol Auror és Gyógyító Akadémia?? - kérdeztem tőle s láttam, hogy szóra nyitná a száját,de közbe szóltam. - Tudod mit, inkább ne válaszolj  -jelentettem ki mérgesen. - Gyere inkább menjünk fel az igazgatóhoz, hogy már esünk túl ezen az egészen  - mondtam s elindultam az emelet felé, de észre vettem, hogy Neville nem jön. - Mi van tán oda gyökerezet a lábad vagy mi? - néztem vissza rá idegesen.
-Nem dehogy jövök is csak elgondolkodtató  - jött a válasz s már mellettem is volt.
-Rendben - néztem rá unottan, de tudtam ha megkérdezném min akkor megint feljön a szerelem téma és pont az nem hiányzott most.

5 perc után már fent is voltunk az iroda előtt, így kopogtam s válaszra sem várva benyitottam. Mr. Swott épp az íróasztalánál ült s valamilyen papírokat töltött. (mindig csak ez az egy dolguk van, hát ez remek)

-Jó estét igazgató úr  - köszöntem udvariasan majd Nevillel együtt elfoglaltuk a foteleket.
-Á, Mr. Malfoy egy napja, hogy elment s máris hiányzik az akadémia, ezt nem gondoltam volna önről - nézett engem csodálkozva (Merline én mennyire tudtam, hogy ez lesz belőle...) Neville meg mellettem jót röhögött, erre meg úgy néztem rá mintha ölni tudnék a szemeimmel s  egyből el is hallgatott. (bárcsak képes is lennék rá...)
-Hát én sem... , de nagyon fontos dolog miatt jöttünk vissza - jelentettem ki s átadtam a levelet amit Kingsley küldött.
-Értem -jött a válasz s elvette a levelet, de semmit sem kérdezet róla. -(halál biztos, hogy az öreg is tud erről az egészről)- És ki a barátja? - kérdezte tőlem s a mellettem lévőre figyelt.
-Én Neville Longbottom vagyok örvendek a találkozásnak - válaszolt egyszerűen.
-Áhá, szóval ön az a híres Neville Longbottom, sokat  hallottam már önről - jelentette ki egy vigyor kíséretében.
-Tényleg??? - kérdeztük egyszer, én meg nem akartam hinni a fülemnek.( na jó, Neville meg a híres szó két külön fogalom)
-Igen, ön lenni a Roxfort legjobb gyógynövénytan tanárja, sokat hallottam magáról meg a különös munkáiról, na meg, hogy a diákok mennyire szeretik önt és egyben kollégái is - mondta az igazgató és míg Neville büszke volt magára addig én csak néztem értetlenül az egészre ami történik.
-Igazgató úr biztos, hogy Longbottomról van szó, nem lehet, hogy valakivel összetéveszti? - kérdeztem meg tőle halál komolyan remélve, hogy téved.
-Nem Mr. Malfoy, amióta Angliában a háború véget ért mindenkit érdekelte valamilyen szinten , hogy a bátor és kitartó diákokkal mi lesz ezután és ön Mr. Longbottom - fordult feléje. - Maga volt a legjobb példa arra, hogy az embereket,  a háború nagyon is megtudja változtatni , de jó értelemben,így egyes emberek nagyon is felfigyletek magára, a tudására,a  bátorságra és hűségére egyben - fejezte be a monológját. (na jó most rögtön hányni fogok)
-Köszönöm szépen ezeket a szavakat uram , de én csak azt tettem amit jónak láttam - mondta Neville, de láttam rajta, hogy nagyon is élvezi nem csak a dicséretett , de azt is, hogy milyen a fejem van eközben . (idióta...)
-Én csak az igazat mondtam fiam örülök, hogy megismerhettem  - mondta neki.
-Na jó ebből most van elegem, fontos dolog miatt jöttünk ide s nem azért, hogy agyba - főbbe dicsérjük Longbottomt - jelentettem ki mérgesen. - Mrs. Kuport hol találjuk igazgató úr??? - tettem fel a kérdést cseppet sem higgadtan .
-Ott ahol mindig is szokott lenni Mr. Malfoy - nézett rám amolyan "ide jársz már mióta s ennyit nem tudsz" nézéssel, amitől még jobban ott akartam hagyni a helyet.
-Rendben akkor most megyünk is köszönünk mindent majd még találkozunk - mondta gyorsan és felálltam s az ajtó felé mentem magam után húzva Nevillet.
-Igen, addig is viszont látásra uraim  - mondta nekünk Mr. Swott.
-Viszont látásra uram - válaszolt vissza Neville, de addigra már kint is voltunk.
-Malfoy én bírtam az öreget, miért kellett így sietni? - kérdezte tőlem megdöbbenve míg a lépcsőkön mentünk le.
-Ha ennyire tudni akarod, mert nem báj csevejre jöttünk hanem, hogy Grangert megmentsük. Ki tudja mit tesznek vele ott, mi meg csak fecséreljük  az időt azzal, hogy leállunk mindenkivel beszélni ahelyett, hogy a feladatunkra koncentrálnánk -válaszoltam neki halál komoly fejjel . - És tud, hogy kevés időnk  van, így bármikor megtörténhet a baj ismét - tettem hozzá  és épp akkor  hagytuk el az előtért .
-Jól van megértettem nyugalom van Malfoy, de biztos, hogy csak ez miatt siettel, mert szerintem te...-akarta folytatni, de tudtam mit akar mondani így közbe szóltam.
-Pofa be Longbottom, tudom mire célzól és a válaszom rá NEM - vágtam rá a végén durván.
-Biztos vagy csak... - ismét közbe vágtam.
-Igen biztos, csak a feladatomra összpontosítok úgyhogy ne képzelj el minden hülyeséget ezzel kapcsolatban, egyébként is ha lenne akkor SEM rád tartozna érted? - kérdeztem tőle már valamilyen szinten nyugodtan, de azért még most is jól eltudnám átkozni .
-Igen Malfoy... csak azt hittem, hogy valami van kettőtők közt hisz te semmit sem veszel igazán komolyan - itt azt hittem, hogy kivágom az ablakon ha még egy szót szól. - de úgy látom tévedek bocs és másképpen igaz ez nem az én dolgom, de Hermione a barátom s megvédem őt bárkitől akitől kell - mondta nekem magabiztosan s komolyan, majd pedig a gyógynövénytan terem felé mentünk.
-Nincs gond csak senki semmit ne képzeljen bele ebbe az egészbe . Régen nem érdekelt volna senki élete sőt még én átkoztam volna el, de a háború után más lettem, sok dolgot megbántam és sok dolgot tettem olyan emberekkel akik nem érdemelték volna meg - mondtam egyszerűen.
-Például Hermione igaz? - kérdezte tőlem Neville komoly tekintettel.
-Például Granger... nem segítettem neki mikor kellett volna, annyi rossz dolgot tettem vele kapcsolatban és megbántam minden egyes szót amit hozzá vágtam, de most kaptam egy új esélyt és élni fogok vele. Ugye most megérted miért fontos ez az ügy?? - kérdeztem tőle egyszerűen, de nem néztem rá.
-Igen meg s bocs, hogy ezt állítottam csak még nagyon fura, hogy nem az a régi Malfoy vagy - mondta nekem közbe megérkeztünk a teremhez.
-Hát nem minden dolog változott , de a nagyja igen - válaszoltam neki s egy Malfoy féle vigyort vágtam.
-Ja azt látom... - mondta nekem.
-És tud én is megvédeném bárkitől akitől csak kell, szó szerint BÁRKITŐL - tettem hozzá még utoljára, hisz megjöttünk.