A mi titkunk

Az Azkabani Látogatás

Draco szemszöge  

December 30.  

Reggel 8 lehetett amikor ébredezni kezdtem,nagy nehezen felkeltem s kimentem a fürdőbe. Vettem szokásomhoz híven egy gyors ébresztő zuhanyt s visszamentem a szobámba.

Az ünnep csakúgy elrepült, jó hangulat, jó ételek és italok, nameg persze ugyebár a jó családi együttlét is közbe játszott ahhoz, hogy ez legyen a legjobb karácsony számomra ezalatt a 20 év alatt. Mivel az én irritáló apám mindig elrontotta az ünnepet vagy éppenséggel ahelyett, hogy velünk lett volna , inkább elment máshoz,igy anyám mindig összetört szívűvé vált, amit nagyon nem szerettem ... (remélem, hogy már megkapta a dementorcsókot s valahol az Atlanti- óceán legbelső zugába dobták be !)

Felöltöztem s lementem a nappaliba ahol Teddyt láttam meg a fa alatt. Még mindig a szépséget csodálta s tanulmányozta nagy érdeklődéssel, így nem zavarán kimentem az ebédlőbe ahol anyám s Andromeda ültek.

-Jó reggelt! - köszöntöttem őket még kómás fejjel s elvettem egy csokis croissant a tárol.
-Jó reggelt neked is drágám - válaszolt anyám kedvesen s akkor vettem észre, hogy eléggé elegánsan kiöltözött.
-Hú, jól nézzel ki anyu , tán valahova készülsz? - tettem fel a kérdést s egy ravasz vigyorra húztam a szám.
-Ami azt illeti készülünk Draco - mondta ki s egyből ránéztem (miről is nem tudok?!) - Ma megyünk, hogy apádat meglátogassuk az Azkabanban.
-HOGY MI VAN??? - akadtam ki s még a teát is magamra öntöttem (na szép) - Azt te várhatód, hogy én odamenjek.
-Draco tudom, hogy mennyire ellenedre van ez, de anyádért megtehetnéd - szólt közbe néném s ott még nagyobb sokkot kaptam.
-TE MÉG LÁTNI AKAROD AZT A SZERENCSÉTLEN NYOMORULTAT??? - kiáltottam rá, majd pedig felkeltem az asztaltól. - Hát ezt nem hiszem el.
-DRACO LUCIOS MALFOY!! - kiáltott utánam anyám, amire megálltam a lépcső elején. - Ő mégis az apád fiam és most januárban kapja meg a dementorcsókot.
-Ő nekem nem az apám... - jelentettem ki mérgesen, amire anyám egyet hátrált s azzal fel is mentem a szobámba.

Rá fél óra múlva kopogtatást hallottam meg , épp egy boxzsákot ütöttem szét, amikor már anyám hangját is hallottam, így képtelen voltam leállni.

-Draco, drágám bejöhetek? - tette fel a kérdést nagyon halkan, így odamentem az ajtóhoz s kinyitottam.
-Gyere... - adtam meg a választ s egyet sóhajtottam. - Ha megint róla van szó akkor inkább el se kezd.
- Kicsim, megértem , hogy te nem akarod látni őt, de legalább értem tedd meg - ült le az ágyamra, én meg visszamentem a zsákhoz.
-De te miért akarod őt ennyire látni?? Nem tett téged tönkre eléggé?? Ezek után te még mindig látni akarod?? - tettem fel egymás után azt a rengeteg kérdést, amire csak könnyes szemmel merdte rám. (jaj ne már )
-Én - én, én még mindig szeretem őt - adta meg a választ, amire ledöbbentem s anyám mellé mentem.
-Ezek után is? - néztem rá fájó szívvel, hisz nem akartam ilyen állapotba hozni.
-Tudod fiam, ha az ember egyszer megtapasztalja azt az égetően, veszélyes szerelmet, akkor hiába tudja, hogy ennek nem lesz jó vége, ő ígyis - úgyis belevág, mert abban a pillanatban megéri Ő érte, s lehet, hogy te még ezt nem tapasztaltad, de majd mikor fogod akkor te is úgy érzed, hogy bármit is követ el ellened akkor is, csakis ő lesz az igazi, aki ezt a lángot megtudja gyújtani - magyarázta nekem, én meg a földre estem a szavak hallatán. (szó szerint)

Granger is tudta miket tettem, teszek s tenni fogok és még ígyis engem szeretett , engem akart, mert minden hibámmal elfogadott s megbocsátott még akkor is, amikor én saját magamnak nem tudtam. Ahogy anyám mondta, ezt az égető, veszélyes szerelemet csak egy személy iránt lehet érezni egy egész életen át s én már megtapasztaltam ezt az érzést. (de ha anyám ezt tudná...)