Draco szemszöge
... Szent Pottert. Éppen Kingsleyvel beszélgetek valamiről, amikor hátra fordult és meglátott minket. Tátott szájjal nézett Grangerre és gyanakvóan rám, s ekkor jutott eszembe, hogy még mindig a százfűlé főzet hatása alatt vagyok . Kingsley is ránk nézett s jelzet a kezével nekünk , hogy menjünk be. Longbottom pedig valahova lelépett itt hagyva minket ,(na szép) így ketten álltunk az ajtóban egy ideig még . Ahhoz képest, hogy majdnem lebuktunk, eléggé nyugodt volt a miniszter úr. (erre is csak ő képes... )
-Hermione, Paul ti meg mit kerestek itt? - állt fel a helyéről Potter s türelmesen várta a választ.
-Ezt én is kérdezhetném tőled - vágtam rá egyből, ami Grangernek láthatóan nem tetszett s csúnyán rám nézett , majd utána a táskájában kezdett kutatni s elé vett két aktát és egy vörös színű csomagot, amit a kezembe nyomott.
-Csak pár aktát és csomagot hoztunk a miniszter úrnak, amit Mr. Swott küldött el tőlünk - válaszolt magabiztosan, én meg önelégülten mosolyogtam.
-Értem én, akkor nem is zavarok - jelentette ki egyszerűen s Kingsley felé ment kezet fogni. - Miniszter úr, később folytassuk .
-Mr. Potter - biccentett egyet s azzal el is tűnt.-Hermione mióta tudsz ilyen jól hazudni? - hallottam meg Longbottom hangját , miután ő is visszatért az irodába.
-Őszintén? Amióta vele vagyok - mutatott felém komoly tekintettel.
-Jó tanárra volt - jelentettem ki büszkén s egy Malfoy vigyorra húztam a szám.
-Hát persze, jó tanárra volt akinek nagy az egoja- jelentette ki egyszerűen Longbottom amin Granger elkezdett nevetni. - Ha akarod fuss el, pár percig feltudom tartóztani.
-Miért is nem hagytalak meghalni akkor mikor lehetett? - tettem fel a nagy kérdést magamnak, amin csak gondolkodni tudtam.
-Na haver, ne kapd fel a vízet csak vicc volt az egész- mondta nekem vigyorogva s a kezét a vállamra tette , amire egyenesen a szemébe néztem.
-Én is szeretek viccelődni, úgyhogy eztett visszafogod kapni, de akkor amikor nem is számítasz rá LONGBOTTOM -nyomtam meg a végét s egy gonosz mosollyal kombináltam az egészet , hogy még jobb legyen a hatás , amire az őve lefagyott, elsápadott és el is ment a másik fotelhez, majd pedig helyet foglalt. (úgy tűnik még nem jöttem ki a formából)-Mr. Malfoy maga az? - kérdezte tőlem csodálkozva Kingsley s megigazította a szemüvegét. (mióta van szemüvege egyáltalán?)
-Én vagyok az uram, maga szerint ki más lehetnék ? - tettem fel a kérdést s én is leültem a másik fotelbe, Hermione meg varázsolt magának egy kényelmesenek tűnő bőr széket s középre ő is leült.
-Hát..., ha maga mondja, de eléggé megváltozott azt vallja be azért - mondta nekem s jól végig nézett, majd pedig Nevillere pillantott . -Kitalálom... , biztos a százfűlé főzet miatt néz ki így.
-Pontosan - egyezett bele egyetértően .
-Szép munka Mr. Longbottom , de minek kellett ez maguknak?- folytatta tovább s levette a szemüvegét.
-Mindent elmagyarázunk uram, de véleményem szerint ezt csak Malfoy tudja jól előadni - mondta neki amire én jól megnéztem s vállat vontam.
-Támogatom én is - szólt közbe Granger s mind rám vezeték a figyelmüket.
- Egyébként, egy cseppet sem szeretem az ilyen jellegű meglepetéseket -egy idő után megszólaltam és Kingsley felé fordultam , aki épp engem figyelt.
-Ebben teljes mértékben egyet értek magával Mr. Malfoy - válaszolt egyetértően és várta, hogy folytassam, de nem szóltam semmit így Grangerre pillantott .
-Örvendek Ms. Granger, hogy itt láthatóm önt épen és egészségesen, úgy látszik az urak jó munkát végeztek - mosolyodott el s büszkén nézett ránk, amire Longbottommal egymásra néztünk, Hermione meg csak a szemét forgatta .
-Igen uram, ahogy látja semmi bajom sincs, ami meg volt az már elmúlt , de remélem több ilyen nem fog elő fordulni - jelentette ki reménykedve a végét s vett egy mély levegőt , én meg egyből ráfókuszáltam s a hangjából kilehetett hallani a félelmet. (nem tudom, mit műveltek vele , de ha a kezem közé kerülnek, én esküszöm, hogy megölöm az egészet)
-Ebben nyugodt lehetsz, egyszer hagytam, hogy ez legyen, de többet már nem fogom engedni , hogy ezt tegyék veled - jelentettem ki komolyan, de nyugodt hangszinten amitől az egészen rám néztek.
YOU ARE READING
A mi titkunk
Fanfiction" Az élet eléggé titokzatos, sok mindenre nem lehet választ kapni. Egyedül csak azokat a titkokat tudjuk meg amiket meg kell, hogy tudjunk. Most pedig ott tartok ,hogy életem legfontosabb és legnagyobb titkát ,vagyis a MI titkunkat kell megtartsam...