A mi titkunk

Dementorcsók

Hermione szemszöge    

9 óra lehetett amikor felébredtem és mivel még Draco mellettem aludt (de még hogy..), így kaptam magam s csendesen a fürdőbe mentem, majd pedig elmentem a konyhába reggelit csinálni.

Sajtos melegszendvicset készítettem , ami mellé vágtam fel paradicsomot, céklát s uborkát. Épp átforditodtam a másik felére a szendvicset, amikor két kart éreztem meg a derekam körül s egy borostás arcot a nyakamnál.

-Jó reggelt Granger - súgta a fülembe Malfoy stílusban s megcsókolt.
-Neked is jó reggelt - mondtam neki vidáman s kivettem a serpenyőből az ételt. - Hogy érzed magad?
-Ahhoz képest, hogy ma kapja meg az apám a dementorcsókot eléggé derűs vagyok - ült le az asztalhoz, én meg összevontam a szemöldökömet .
-De hát mégis az apád, hogy tudsz örülni ennek? - vontam kérdőre, amire csak vállat vont. (drága Merlinem)
-Jól - vágta rá egyhangúan, majd pedig folytatta. - Engem tönkre tett , anyámat is tönkre tett s ha valaki őt megbántja az tőlem ne várjon az együttérzésnek egyetlen szikráját se.
-De akk- folytattam volna, de nem hagyta.
-Semmi de Hermione, te nem tudod, hogy milyen ő, de ha ennyire hiszel abban, hogy megbocsátás járhat neki akkor beszélhetsz vele utoljára - mondta ki kicsit rekedtes hangon, közben pedig ette a szendvicsét .
-Rendben! - vágtam rá egy cseppet hangosabban a kelleténél amire meg is nézett. - Jó étvágyat!
-Neked is - bámult rám kételkedően, én meg ott éreztem, hogy összemegyek.

Miután befejeztük a reggelit mindketten készülődni kezdtünk. Én egy bordó színű kosztüm ruhát választottam magamnak, ami mellé egy elegáns kis kalap s selyem kesztyű járt. Draco meg csodák csodájára szintén egy bordó színű öltönyt vett fel. (jól meg is néztem, hogy ő Draco Malfoy valójában vagy csak képzelődök )

-Neked ilyened is volt ?? Életemben nem láttalak, hogy te bármilyen vörös, bordó vagy akár piros színű ruhadarabot felvettél volna - sokkoltam le s csak furán figyeltem őt.
-Há há há , anyámtól kaptam ezt is arra a szándékra ha valami jó dolog fog történni velem akkor ezt vegyem fel - jelentette ki, közben az ing gombjait gombolta be.
-Naaa - vágtam hozzá s odamentem, hogy igazítsam meg a nyakkendőjét. - Ez nem szép dolog.
-Te is bordóban vagy - mutatott végig rajtam, amire köpni nyelni nem tudtam. -De nekem tetszik . (idióta!!)

Pár perc múlva utána mentem én is s mihelyst mindent bezárt, azzal már hoppanáltunk is az Azkabanhoz.

Épp néhány méterre érkeztünk meg a kaputól amikor a földbe gyökerezett a lábam. (Merline gagyájára miért?!)

-Granger mi bajod ? Olyan sápadt lettél - nézett vissza rám Draco s mellém jött.
-Nem mondtad azt a kis dolgot , hogy az anyád is itt lesz - nyögtem ki nagy nehezen s arra felé néztem ahol ő állt.
-Dehogy jött, ő azt mondta, hogy nem fog jö- mondta volna tovább, csakhogy a fejét arra felé fordítottam s után köpni nyelni nem tudott. - Hát ezt nem hiszem el!!!
-Szerintem én inkább haza megyek, sokkal jobb lesz.
-Ahhoz már késő, észrevett - jelentette ki eléggé nyugodtan, amitől én még jobban beparáztam ezért kapta magát s jó szorosan megfogta a kezem. - Semmi baj nem fog lenni, higgy nekem...

- Drágám, annyira örülök, hogy itt vagy - jött oda hozzánk s megölelte Dracot, én meg egyre inkább kényelmetlenül éreztem magam a bőrömben .
-Anya, nem azt mondtad, hogy nem fogsz eljönni??? - tette fel a kérdést s felvonta az egyik szemöldökét, ő csak vállat vont s ekkor rám nézett.
-Mrs. Malfoy üdvözlöm - jelentettem ki nagyon idegesen épphogy nem dadogva , majd pedig a kezemet nyújtottam, de Narcissa csak nézett, én meg éreztem, hogy ott pontban rosszul leszek.
-Hermione ne félj tőlem, szólíts csak bátran Narcissának, nagyon örülök, hogy újból láthatlak - vágta rá pár perc múlva lelkesen s megölelt, én meg sokkoltan Dracora néztem.
-Fogalmam sincs róla, hogy mi történhetett vele.
-Draco már annyi jót mesélt rólad, hogy már alig vártam, hogy találkozunk - mesélte tovább, amire zavarba jöttem.
-Ne higgy el neki semmit, én egy szót sem mondtam rólunk . Biztos, hogy valahol a fejét beütötte s ettől képzelődök össze mindenféle hülyeséget . - hallottam meg a hangját, amitől elmosolyodtam.
-Nem tetszik engem utálni Mrs. Ma.. - itt csúnyán rám nézett. - Akarom mondani Narcissa.
-Miért is? - kérdezte meg tőlem kíváncsian s belém karolt. - Attól még, hogy mugli szülők gyermek vagy, nagy boszorkány lehet belőled drágám, egyébként is a vér tisztaság számora nem számít csak az, hogy az én egyetlen imádnivaló fiacskám boldog legyen.
-De anya - szólt közbe Malfoy, de egyből el is hallgatott.