Hermione szemszöge
Miután elengedtem Malfoyt, egyből a tükör elé álltam, most tényleg úgy néztem ki mint egy bohóc. (Merlinem borogas...) A smikem szét volt kenődve s folyva az arcomon , ezért újból kellett csinálnom s mivel Luna nem volt itt, hogy újra egy vödörnyi sminket tegyen rám , így csak a 10%-kát tettem vissza. Egyből sokkal jobban is éreztem magam.
-Elfogadható? - néztem rá Malfoyra félve , aki éppen az ágyamon ült s engem figyelt, de nem válaszolt semmit csak felállt s mellém jött. - Ennyire borzasztó??
-Gyönyörű vagy- súgta a fülembe lágyan . - Túlságosan is az vagy, ez nekem egy kicsit sem tetszik .
-Óóó, ne túlzó Malfoy - vágtam rá s szembe fordultam felé s ismét a hatása alatt voltam. (itt nincs rendben valami az is biztos )
-Granger nem tehetek róla, hogy ennyire ellenálló tudok lenni a nők számára, főleg nálad - jegyezte meg önelégülten, amire én csak pislogni tudtam.
-MALFOY! - kiáltottam rá. - Neked hányszor kell elmondjam, hogy egyszer s mindnekorra megértsd azzal a parányi agyaddal, hogy ne ismétlem NE olvas a fejemben - magyaráztam neki lassan s érthetően a szavakat, hátha így jobban megérti a fejével.
-Befejezted? - nézett rám unottan s felvonta az egyik szemöldökét.
-Te hallottad azt, amit az előbb mondtam? - néztem rá kerdően s jött, hogy ott adjak neki egy pofont.
-Igen, de csak azért, mert Hermione Grangerrel a jóság s tökéletesség minta képpével vagyok együtt, az nem azt jelenti ahogy ezt már mindig elmondtam, hogy lefogok mondani minden egyes jó tulajdonságomról. Nem is én lennék ha ezt megtenném - jelentette ki egy Malfoy vigyor kíséretében s bele turt a hajába.
-Tipikus Malfoy..., akit annyira imádok utálni - mondtam neki s sóhajtottam egyet. - Csak annyi a szerencséd, hogy még így is szeretlek ezzel az öntelt fejeddel együtt .
-Ezt eddig is tudtam Granger, mondj újat - szólt hozzám hízelgően s ismét magához húzott.
-Utálok, ez elég új? - kérdeztem meg tőle játékosan , de nem néztem rá.
-Mintha ezt már mondtad volna párszor - válaszolt suttogva s a nyakamnak pont az érzékenyen részénél megcsókolt, amitől a hideg is kirázott.(jó értelemben)
-Úgy látszik megtaláltam a gyenge pontod - mondta nekem önelégülten, amire a szememet az égnek emeltem.
-Malfoy ideje menni - szóltam hozzá s kimásztam a karjai közül.
-Ha akarod maradhatunk is - tette fel az ajánlatátt s egy perverz képet vágott nekem.
-Malfoy! - szóltam rá idegesen s éreztem, hogy az arcom lángol.
-Imádom amikor zavarba tudlak hozni - jelentette ki nevetve s azzal megfogta a kezem.Útközben nem történt semmi gond, amiért ott kellett volna hagynom Dracot. Ahogy rá néztem láttam rajta, hogy megkönnyebbült , felfrissült s újból olyan boldog lett amilyen ezelőtt volt. Ezzel egyúttal nekem is visszaadta a boldogságomat amit már rég elvesztettem s újból tudtam gondtalanul nevetni.
Amikor a nagyterem ajtaja elejébe értünk Malfoy megállított, én meg értetlenül kezdtem őt figyelni.
-Valami baj van? - kérdeztem meg tőle aggódva, de jelét sem mutatta annak, hogy valami lenne.
-Nincs semmi, csak arra gondoltam, hogy átverhetnénk a többieket és úgy tennék mintha utálnánánk egymást legalábbis te - mesélte egyszerűen, amire én nem tudtam mit szólni.
-De miért is? - néztem rá gyanakvóan .
-Nincs kedvem se Longbottom, se Wood hülye beszédjéhez . Te tudtad, hogy pont olyanok mint Crakk és Monstro? Mert én nem - itt elgondolkodott, amíg én nevettem. -Nem... ezek ketten rosszabbak, sokkal rosszabbak.
-Malfoy, ezt egyszer igyis - úgyis megfogod kapni tőlük akkor meg inkább esél túl rajta minél hamarabb s kész - jelentettem ki komolyan, amire megforgata a szemeit.
-Miért vagy te ilyen tökéletesen jó kislány ?? Ez se teszik nekem, de nagyon nem - tette hozzá s megmasszírozta a fejét.
-Igen? - szóltam neki hízelgően s magamhoz húztam, ami neki eléggé tetszett s a szája sarkára nyomta egy puha csókot, majd pedig egyből eltoltam magamtól.
-Borzasztó vagy Hermione Granger, most már ezt is biztosra mondom - nézett rám szúrós szemekkel, amire önelégült képet vágtam. - De ezt még visszakapod szívem. (szívem??)
-Álmodban Malfoy, álmodban - vágtam rá s megfogtam a kezét s azzal pedig bementünk a nagyterembe.
YOU ARE READING
A mi titkunk
Fanfiction" Az élet eléggé titokzatos, sok mindenre nem lehet választ kapni. Egyedül csak azokat a titkokat tudjuk meg amiket meg kell, hogy tudjunk. Most pedig ott tartok ,hogy életem legfontosabb és legnagyobb titkát ,vagyis a MI titkunkat kell megtartsam...