Amit csak szeretnél (JK) ~ Befejezett

4.

Lehunyt szemekkel álldogáltam az ajtó előtt, ujjaim már a kilincsen pihentek, mégsem nyitottam be. Folyamatosan Min néni szavai jártak a fejemben, s kezdtem úgy gondolni, Jungkook jelenléte inkább átok mint a legnagyobb ajándék amit valaha kaphattam volna. Ha szórakozásból valaki más ember halálát kívántam, hogyan tudnék én felelősségteljesen bánni a végtelen kívánságaimmal? Főleg úgy, hogy ezek szerint Jungkooknak teljesen mindegy mit mondok, ha egy kalapos elefántot kérek az ágyamra idehozza, ő maga sem tudná nekem megszabni a határokat. Nagyot sóhajtva nyitottam be, abban reménykedve anyuék nem jönnek fel még egy darabig, hogy nyugodtan beszélhessek a fiúval.

Jungkook az egyik ágyon ült és csak bámult a semmibe. Nem tudtam, hogy most vagy nem tűnt fel neki, hogy megérkeztem vagy csak szimplán nem érdekli, mindenestre halkan lépkedtem felé, s óvatosan leültem mellé. Jungkook nem nézett rám, csak nézelődött, mikor megszólaltam.

-Nincs bűntudatod? - kérdeztem, mire rám nézett.

-Nincs. Miért lenne?

-Hát mert...megöltél valakit - mutattam az ajtóra hitetlenül. - Mintha csak minimum leejtettél volna egy szelet sonkát a földre - bámultam rá, egyszerűen hihetetlen volt, hogy olyan természetességgel törte ki valakinek a nyakát, vagy ugrott volna ki az ablakon, mintha csak levegőt vett volna.

-Nem - rázta meg a fejét. - Te kérted, én megtettem. Akinek bűntudata kellene, hogy legyen az te vagy. Kérhettél volna mást, ha drámára fáj a fogad, de te ezt kérted, viseld el te - magyarázta, de semmi cinizmus nem volt hangjában. Konkrétan tényeket közölt velem, olyan semleges formában, rendesen nyelnem kellett a gondolattól, hogy ilyen lendülettel tudna bármit kezdeni velem is.

-Oké - sóhajtottam és felé fordultam. - Fordul felém te is - intettem neki. Jungkook fél lábát felhúzta az ágyra, pontosan úgy ahogyan én is tettem, másikat az ágy mellett pihentette. Hatalmas, sötét szemeivel érdeklődve nézett rám, s magamban megállapítottam, egyébként nagyon helyes arcberendezése van. Minden szempontból hibátlan és különleges, nem is láttam ehhez hasonlót korábban. Bár ha azt mondja nem ember, akkor nem is kellene, hogy ez meglepjen. - Figyelj rám - tettem kezeim össze.

-Figyelek - bólintott. Ajkaim apró mosolyra húzódtak, olyan aranyos volt, ahogyan minden egyes szavamat itta és figyelte, mit tudna nekem csinálni.

-Én nem vagyok bölcs lány. Látod - intettem a fejemmel az ajtó felé, Jungkook pedig továbbra is rám bámulva, csendben várta, hogy folytassam. - Nem szeretek úgy igazából semmit és senkit. Nem tudnád megoldani, hogy ne teljesítsd feltétel nélkül minden kívánságomat? Ez nem helyes és ismerve magamat, ilyen tempóban nem sok mindenki marad élve akit ismerek... - tűnődtem el, belegondolva amúgy két kezemen nem tudom megszámolni azokat az embereket, akiket amúgy rühellek.

-Nem - rázta meg a fejét. - Azt kell tennem, amit kérsz.

Sóhajtva lehunytam szemeim.

-Oké... - motyogtam, szemeim azonban kipattantak. - Akkor azt kérem, ne teljesítsd amit kérek! Vagy, legalábbis ne azonnal és ne mindent!

-Szóval azt kéred tőlem, hogy korlátozzalak?

-Igen! - csaptam össze a tenyerem. - Igen! Szóval, rád bízom! Tudod mi a jó és mi a rossz között a különbség? Ugye?

-Nem - rázta meg a fejét. - Mi van, ha valami rossz, de neked örömet szerzek vele? Akkor gondolkodás nélkül megteszem. Viszont, Min mellett kitanultam ezt és azt, talán tudom használni. De nem ígérem meg.

-Ez is haladás - vakartam meg a tarkóm. - Ah! Kérdezhetek valamit?

-Persze.

-Mióta vagy Min néni oldalán? - jutott hirtelen eszembe a teljesen logikus és jogos kérdés.

-A második férje hagyott rá - magyarázta Jungkook. - Akkoriban nagyon szomorú volt, engem hetekig nem is szólított. Került sokáig, el sem hitte, hogy ez létezik. Aztán egy napon, mikor az elhunyt férje cuccait dobálta ki és nézte át, meglátott egy dobozt a szekrény tetején, de nem érte el. Én vettem le neki, azóta pedig minden nap hasznomat vette.

-Te ölted meg a férjeit? - kérdeztem halkan. - Csak mert ha ilyen régóta vele vagy, nem mondok újat azzal, hogy életében egy napot sem dolgozott.

-Csak az utolsót öltem meg - vont vállat, mire eltátottam a számat. - És őt is csak azért, mert erőszakos volt vele és bántotta.

Oldalra pillantva próbáltam meg kitalálni, hogyan is halt meg annak idején Min néni férje. Ha most jobban belegondolok, akkor tényleg gyanús volt mindegyik férfi halála, de Jungkook eddig nem hazudott nekem, ha tényleg csak egyet ölt meg, a többi természetes halállal ment el. Ami azt jelenti, hogy Min néni tényleg jóban lehetett velük.

-Ó te jó ég - néztem a srácra. - Az a férje vízbe fulladt!

-Tudom. Én fojtottam bele - húzta ki magát, mint aki tényleg büszke arra, hogy valakit megölt. Jungkook nem bánta meg amiket mondott vagy amiket tett. Nem tudta, hogyan kell kezelnie a kéréseket, amiket kap. Úgy nézett ki, mint akinek már rendesen tapasztalata van, hogyan kell feltűnés és nyomok nélkül megölnie valakit.

-Nem hiszlek el - dörzsöltem meg az arcomat. - És ne vigyorogj már! Mit vársz érte, valami díjat? Jutalmat? - csattantam fel, Jungkook pedig abbahagyta a mosolygást és csendben bámult rám. Ilyenkor meg persze én kezdtem rosszul érezni magamat, amiért ennyire türelmetlen vagyok vele. Soha nem voltam még annyira tanácstalan mint most, nem tudtam hogyan tovább, hogy viszem haza, mit kezdek vele?

-Haragszol rám? - pillantott fel, tekintete találkozott az enyémmel. Csendben bámultuk egymást, nem tudtam mit kellene mondanom. Persze, nem haragudtam rá, mi okom lett volna, azonban megnehezítette a dolgom. Sokkal inkább magamra voltam mérges, amiért egy ilyen kincset nem tudtam kezelni.

-Nem, dehogy - húzódtam közelebb hozzá. - Nem, nem haragszom Rád. Kedvellek, meg minden. Csak új nekem ez az egész - sóhajtottam.

-Kérsz valamit, amitől jobb kedved lesz? - döntötte félre a fejét, úgy nézett rám. Ajkamat rágcsálva gondolkodtam, mit kellene kérnem, mikor vállat vonva válaszoltam.

-Nem tudom, egy csomag gumicukrot. Mindegy milyet.

Jungkook szó nélkül csettintett egyet s tényleg az ölembe esett a semmiből egy zacskó gumicukor. Tátott szájjal meredtem a csomagra, majd Jungkookra, aki mosolyogva figyelte arcomat. Boldogan vettem kezeim közé az édességet és sietve kibontottam azt.

-Menjünk ki sétálni -jutott hirtelen a zseniális ötlet eszembe, majd bekaptam egy darab cukrot.Jungkook egy pillanatig csak bámult rám, majd felállt és megfogva a kezemet,elindult kifelé a szobából.