Amit csak szeretnél (JK) ~ Befejezett

11.

Miközben hallgattam, ahogyan anyuék az asztalnál tanácskoznak, kivettem a szekrényből egy tálat és megtöltöttem egy kis adag müzlivel, csak úgy magában enni, mert így szoktam. Jungkook érdeklődve lépkedett mellém és figyelte a tálban lévő színes gömböket, majd kivett egyet és mielőtt bekapta volna, kissé fura arckifejezéssel nézegette. Szórakozottan figyeltem mélyen eltűnődő arcát, miközben rágott, aztán elmosolyodott, én pedig még többet öntöttem a tálba, tekintettel arra, hogy úgy néz ki ketten fogjuk enni. 

-Szóval gondolkodtunk - mondta anya, miután leültem. Magam elé, de kissé eltolva tettem le a tálat az asztalra, s reménykedtem benne anyáéknak nem fog feltűnni, hogy néha random a levegőbe emelkedik egy-egy szem gabonapehely. - S arra jutottunk, hogy a házat nyaralásra fogjuk használni, ugyanakkor, hogy ne álljon üresen, kiadjuk másoknak is. És akkor hasznunk is lesz belőle, de ha akarjuk mi is használhatjuk, jobb ötletünk nincs. Őszintén, nem számítottunk rá - sóhajtotta. 

-A pénzzel jobban jártunk volna - vakargatta apu a homlokát. - Most a nyakunkon egy ház, amit fenn kell tartani. 

-Most mondtam el a megoldást - forgatta a szemét anya. - Van pénzünk a boltokból, de még több ha kiadjuk a házat, nyaraló családoknak tökéletes, egyszerre akár többnek is. 

-Biztos jó ötlet ez? 

-Hát most álljon ott üresen? Aki meg akar menni a környékre túrázni vagy kirándulni, igénybe veheti szállásnak - vonta meg a vállát anyu, miközben rám nézett. - Yeji, mit gondolsz erről? 

-Mit gondolnék? - dobtam a számba egy szem golyót. - Nem érdekel. 

-Legalább most lehetnél kevésbé ignoráns - szidott le anyu. - Van valami ötleted, mi legyen a házzal? 

-Add oda a többieknek, hogy kevésbé utáljanak minket? - vontam meg a vállam unottan. - Anya, nem tudom, a kiadás hangzik a legésszerűbb megoldásnak. Engem viszont nem érdekel, nem változtat sokat az életemen. Szóval megyek is - álltam fel, kezemben a tállal. 

-Áh, mikor lettél te ilyen? - dühöngött és a hűtőhöz lépett, hogy kaját csináljon. - Vannak még egyáltalán barátaid a suliban, vagy már mindenki megunta a belőled sugárzó cinizmust? 

-Yena számít? - kérdeztem vissza a vállam fölött. 

Anyu nem válaszolt, így gondoltam hogy nem, Yena nem számít, olyan mintha a gonosz ikertestvérem lenne. A szobám felé indultam volna, azonban Jungkook elkapta a karomat, így érdeklődve néztem rá várva, hogy mit szeretne. 

-Nézünk TV-t? - kérdezte, nagy szemekkel nézve rám. 

-Hát nézz - mutattam a készülékre, ami kikapcsolva állt a kanapéval szemben. Egy pillanatra le sem esett, hogy miért kér tőlem hozzá engedélyt, csak a tekintete vezetett rá arra, hogy feltűnő lenne, ha csak úgy bekapcsolná a TVt és leülne elé. Mivel anyuék nem tudják, hogy most már négyen vagyunk a házban, meg kellett próbálnom feltűnés nélkül otthont teremteni Jungkooknak és úgy csinálni a dolgokat, hogy élvezze az ittlétet, azonban nehéz volt, ha paranormális módon próbált jelen lenni a házban. - Oh - bólintottam és a TV felé indultam. 

-De ha van más dolgod, nem muszáj - magyarázkodott azonnal, mire megráztam a fejemet. 

-Nem, nézzünk nyugodtan - ültem le és kettőnk közé tettem a tálat. - Mit akarsz nézni? - kapcsoltam be a TVt és tanácstalanul néztem a mellettem ülőre. Én soha nem nézek TV-t, mert nem találok megfelelő filmet vagy sorozatot benne, sokkal inkább a laptop és az előfizetés híve vagyok. 

-Dokumentumfilmet - pillantott rám csillogó szemekkel. - Vagy valami természetfilmet az állatokról. 

-Szóval te ilyen fajta vagy - mosolyodtam el és böngészni kezdtem a csatornák között, a megfelelőt keresve. - Más fiúk akiket ismerek, gyilkolós meg autós filmeket néznek. Úgy látszik, te minden szempontból különleges vagy. 

-Mióta nézel te TV-t? - állt meg mellettem apa, furán nézve rám. - Mit keresel te? Amióta hazajöttünk egyre furább vagy - gondolkodott, mire ártatlanul bámultam fel rá. 

-Fogalmam sincs miről beszélsz - támasztottam lábamat a dohányzóasztalnak, mire apu finoman lerúgta azokat onnan. 

-Tudod, hogy ezt nem szeretem - ment ki, s utána nézve megbizonyosodram róla, hogy tényleg kiment e, majd visszatettem a lábaimat pontosan oda, ahol az előbb is volt. 

-Ezt! - mutatott a képernyőre Jungkook. - Ezt nézzük! 

Unottan dobtam le a távirányítót magam mellé,s amíg Jungkook elmerült a TV nézésében, addig én elővettem a telefonomat, s megnyitottam Yena üzenetét. 

"Na, mesélj, hagyott valamit hátra a vén lány, vagy mész még egy körre majd valamikor arra várva, hogy végre meghal?" 

Yena tudott mindenről, s nem beszéltem vele mióta elmentem, így nem tudott arról, hogy ez alkalommal Min néni tényleg meghalt, s hagyott is hátra nekem ezt-azt. Nem keveset. 

"Nem. Min néni most nem szórakozott, meghalt sajnos. Ami az örökséget illeti, a villát ránk hagyta, minden mást elosztott vagy adománynak adott. Gondolhatod milyen botrány volt belőle..." 

"Imádom a nőt. Mi lesz a házzal? Azért kár tagadnod Yeji, ez nagyon menő! Nem kicsi a ház, néha mehetek majd?" 

"Persze. Amúgy kiadjuk nyaralónak meg ilyenek...nem érdekel annyira. De persze, néha leugorhatunk majd pihenni meg ilyenek.."

"Tudod milyen bulit lehetne ott csapni?"

"Gondolom. De ahhoz kellenek emberek és én nem szeretem őket." 

"Igaz. Hagyott még valamit?" 

Elgondolkodtam mit írjak erre vissza, s oldalra pillantottam Jungkookra, aki szemrebbenés és szégyenérzet nélkül olvasta a beszélgetést, teljesen hozzám bújva, s nem is zavarta, hogy lebukott, tovább elemezte az üzenetváltást, én pedig nem szóltam rá. 

-Rólam ne beszélj neki - közölte, s ennyi volt amit mondani akart, vissza is fordult a TV elé folytatva a filmet, amit eddig nézett. - Rajtad kívül senki nem tudhat rólam, s én sem foglalkozok mással. Csak és kizárólag azt nézem, neked mi a jó - magyarázta, felém se nézve, mire bólintottam egyet magamnak és visszaírtam a barátnőmnek. 

"Pár apróságot, tárgyakat meg ékszereket, mindent eladományozott szinte."

"Azért ez kedves. Reggel felveszlek és megyünk együtt suliba, jó? Részvétem amúgy." 

"Oké, köszi" 

Yena pontosan tudta hogyan gondoltam a nagynénémre, de azért volt benne annyi figyelmesség, hogy részvétét fejezze ki, mégha mindketten tudtuk is, ez engem mennyire nem is érdekel. Jól estek szavai, nem volt egy nagy, érzelgős ember, inkább hallgatott mint tanácsot adott, azonban hallgatni nagyon jól tudott. Így ez a kevéske kívánság is sokat számított tőle. 

-Megyek, lezuhanyozom - álltam fel. - Maradj nyugodtan, nem fogják kikapcsolni, senkit nem érdekel, hogy megy - mutattam a TV-re, mire Jungkook bólintott én pedig magára hagyva a fürdőbe mentem.