Amit csak szeretnél (JK) ~ Befejezett

15.

-Olyan izgatott vagyok - üldögélt mellettem Jungkook, kezében a pattogatott kukoricával. Mivel nem akartam, hogy valaki ráüljön, kettő jegyet vettem így a mellettem lévő ülés a többiek számára láthatólag üres volt. Azonban Jungkook nagyon is ott volt, csak rajtam kívül senki nem tudott róla, s a sötétben senkinek nem tűnt fel, hogy a széken van a doboz. A semmiben lebegő szemüveg pedig...a sötétben bármi megtörténhet. 

-Szerintem tetszeni fog - suttogtam magam elé, ő viszont hallotta. - Szuperhősök lesznek benne. 

-Szeretem a szuperhősöket - pillantott a vászonra, ahol a film lassan elkezdődött. Minden ember odafigyelt a filmre, mindenki dőlt ide-oda, ahogyan a látszólag felénk száguldó részek elől menekültek, teljes beleéléssel figyelték mi történik...kivéve engem. Le sem tudtam venni tekintetemet a mellettem ülő srácról, aki rám se bagózott, annyira belemerült a filmbe, így jó alaposan megnézhettem magamanak és csalódottan tapasztaltam, sosem foglalkoztam vele annyira, hogy feltűnjön nekem a különlegessége. Magas volt, vékony - bár nem tudom, hogy az ilyen lényeknek mint Ő vannak e formáik, alakjaik - de mindenképpen jól nézett ki, helyes volt, aranyos és egyszerűen páratlan, hirtelen megértettem, hogy ő tényleg nem egy ember. Egy különleges kis ajándék volt, aki csak nekem adatott meg, s el is szégyelltem magamat amiért eddig nem jöttem rá. Úgy tűnt jól érzi magát, tényleg sikerült egy jó programot szerveznünk, most először éreztem azt, hogy valami újat, valami tartalmasat tudtam nyújtani a számára. 

-Te, ez mit bámul? - suttogott valaki mögöttem, mire észbekaptam és gyorsan visszafordultam a vászon fele. Fel sem tűnt, hogy a film elejéről szinte lemaradtam, annyira belemerültem a mellettem lévő kilátásba. 

Nagyot nyelve erőltettem magamat arra, hogy ne nézzek oldalra minden percben. Fogalmam sem volt mi történik, miért találom hirtelen annyira érdekesnek és vonzónak, mikor eddig nem foglalkoztam vele úgy igazán. Örülnöm kellett volna és kihasználnom a lehetőséget, hogy csakis én látom, hirtelen zavart a gondolat, vajon hány másik lány bámulná meg, ha mindenki számára látható lenne. Nem beszélve arról, hogy szinte bármit meg tud adni számomra. Bármit. Ezzel szemben én mit tudnék neki adni? Semmit. Az, hogy nálam lakik, hogy velem van, sokkal inkább kötelesség, amit Min néninek teljesítek, hiszen Ő bízta rám. Az egyetlen dolog, amit megadhatok számára az a figyelem, a törődés. Hogy ne neki kelljen kérnie a közös estét, hogy beszélgessek vele vagy üljünk le együtt a TV elé ha valamit nézni akar. Magamtól kell rájönnöm és felismernem a vágyait, ahogyan ő maga is érzékeli néha én mit szeretnék. Van, hogy kérnem sem kell, magától ajánlja fel a dolgokat, nekem pedig fel sem tűnik addig a pillanatig, hogy vágyom rá. 

A két órás fiilmből körülbelül egy órát tudtam volna felidézni. A maradék időt mind gondolkodással, mind Jungkook bámulásával, lopott pillantásokkal töltöttem, s utóbbit vissza is hallottam a mögöttem ülőktől, akik ugye nem látták a fiút, így nem tudták elképzelni, miért lesem a semmit az oldalamon. Jungkook velem ellentétben teljesen boldognak és izgatottnak tűnt, egyszer sem vette le a tekintetét a vászonról, végignézte a filmet, néha még enni is elfelejtett. 

-Otthon végignézem a kínálatot és kiválasztom, milyen filmet akarok megnézni legközelebb - ujjongott, kidobva a szemetesbe a kezében lévő papírpoharat, nem kis meglepetést okozva az egyik padon ülő srácnak, aki tág szemekkel nézte a levegőben lebegő majd elrepülő poharat. Nyakamat behúzva slisszoltam el a közeléből, elengedve egy alig látható mosolyt, amiért örömet okoztam Jungkooknak és amiért szemtanúja voltam annak a rohadt vicces arckifejezésnek. - Eljövünk még, ugye? 

-El - bólintottam és megálltam a pláza éttermi részénél, ahol kevesebben voltak mint vártam. - Szeretnél enni? - néztem Jungkookra. 

-Persze. Mit kérsz? - rázta meg a kezét, mire megfogtam azokat és óvatosan eltoltam őket felé. 

-Nem úgy - ráztam meg a fejemet. - Nem kívánok. Most én veszek - néztem rá szórakozottan. Jungkook vigyorogva bólintott, s akkora lendülettel mutatott az egyik étterem irányába, hogy hirtelen követni sem tudtam mit akar. 

-Pizza! 

-Azt kérsz? - nevettem halkan, s elindultunk az irányába. - Akkor pizzát eszünk. Gondolom Min néni nem sokszor rendelt.

-Nem nagyon - értett egyet velem. - Főleg az utóbbi időben. Sokszor nézte meg, hogy mit eszik, odafigyelt mindenre hátha egy nappal is meghosszabbítja az életét. Érdekes, hogy ennek ellenére az alkoholt nagyon szerette, ha tudnád milyen drága és minőségi borok sorakoztak a szekrényben. Amióta csak tudom a saját létezésemet, nem láttam egyszerre, egy helyen ennyi különleges italt. Min tudott élni.

Nem volt szükség, hogy bemutassa a sznob nagynénémet, aki élete utolsó estéin is úgy itta a piát, kihasználva minden lehetőségét, hátha a másvilágon nem lesz alkalma rá. Min néni mindig is vagyonos volt és ezt nem is próbálta rejtegetni, vagy takargatni. Bár mióta tudok a titkáról, Jungkook személyéről kissé kérdéses volt, mennyire játszott közre a fiú abba, hogy tényleg mindene megvolt. 

-Hát - vettem elő a kártyám. - Akkor most velem mindent megcsinálsz, amire mellette nem volt lehetőséged. Na, melyiket kéred? 

Furcsán éreztem magamat. Jungkook mellett teljesen más voltam, mint mikor még nem ismertem. A negatív, cinikus magatartásomat hirtelen leváltotta egy pozitív, szórakozott személyiség. Azt gondoltam, hogy Jungkook nem tud nekem mutatni vagy mondani semmi újat, úgy gondoltam hogy nem tud semmit, hogy egy nyűg lesz majd a nyakamon, hogy nekem nem lesz lehetőségem felelősségteljesen vigyázni rá, Min néni nyomdokaiba lépni. Azonban hirtelen megértettem, hogy Jungkook több egy kívánságokat teljesítő szellemnél. Jungkook a barátom volt, ameddig hagytam, hogy az legyen. Ha őszinte voltam vele, ha megosztottam a gondolataim, véleményeim, akkor megbeszéltük, mi az amiben egyetértünk és mi az, amit másként látunk. Ha hagytam, akkor megnevettetett és nem foglalkoztam vele, hogy van aki megbámul, amiért eszek és vihorászok magamban egy pláza éttermének egy eldugott részében. Jungkook okos volt és vicces. Annak ellenére, mennyire el volt zárva az utóbbi években, többet tudott mint gondoltam, több mindent látott, mint én valaha. 

Félreismertem. Jungkook nem az volt, akinek gondoltam. S engem is meglepett, mennyire jól éreztem magamat a társaságában, mennyire is nem akartam hazamenni, új és új programokat akartam szervezni magunknak. Csak egyetlen egy dolgot bántam. 

Hogy nem tudom megosztani az értékes lényét másokkal. Hogy ez a csodálatos, páratlan és sokoldalú személy örökké rejtve marad.