Amit csak szeretnél (JK) ~ Befejezett

10.

Jungkook érdeklődve álldogált a házunk előtt, minden egyes szegletét felmérve. Türelmesen vártam mellette, míg kinézelődi magát, ugyanis nem mertem egyedül hagyni, úgy ítéltem meg jobb neki ha egyelőre vele haladok, majd utána elmászkál magának.

-Na? Milyen? - kérdeztem szintén a családi házat bámulva. Nem volt nagy, de csak hárman laktunk benne, szóval felesleges is lett volna nagyobbat venni, anyunak nem volt kedve sokat bajlódni a takarítással meg a fenntartással. Modern és újszerű volt, folyamatosan újítgattunk rajta mindent, szóval apa egész büszke volt rá. Kis kert hátul, anyu növényei és virágai, hinta és kinti konyha, hát egy egyszerű de annál nagyszerűbb otthon. 

-Szép. Kis takaros, otthonos. Jobban tetszik, mint Min háza, néha olyan elveszett voltam benne. 

-Áh, igen. Min néni szerette a nagyzolást és a csili-vili életmódot. Szerintem van olyan szoba abban a hatalmas házban, amit soha nem is látott - gondolkodtam hangosan, miközben magam elé képzeltem újdonsült örökölt házunkat. Tekintettel arra, hogy húsz ember simán elfért nála úgy, hogy családonként egy szoba jutott...

-Én bejártam - jegyezte meg Jungkook halkan, mire ránéztem. - Mindet láttam. 

-Oh - bólintottam. - És...láttál valamit bennük? 

-Igen. Port.

Kifejezéstelenül néztem Jungkookra, várva mennyire szánta ezt viccnek, de mivel teljesen komolyan, ugyanakkor ártatlanul és elképesztő aranyosan nézett rám, végül csak elnevettem magamat, megvontam a vállamat és elindultam befelé. Jungkook szó nélkül követett, folyamatosan körbepillantva és felmérve a ház belső részét, én pedig néha rápillantva próbáltam leolvasni az arcáról mit gondol. 

-Érdekel a szobám? - suttogtam, Jungkook pedig érzékelve, hogy a szüleim jelenléte miatt vettem lentebb a hangerőből, bólintott. 

-Kíváncsi vagyok, hol laksz. Ott leszek a legtöbbet - magyarázta, mire megtorpantam mielőtt elindultam volna a lépcsőn.

-Nálam? A szobában?

-Hát ha azt kéred, természetesen magadra hagylak, de ahhoz hogy teljesítsem a kéréseid, a közeledben kell lennem. De ne aggódj, nem foglak zavarni, ha pedig azt kéred, el is tudok tűnni. Akkor nem látsz. De ha kellek, ott vagyok, nem szeretném hogy aggódj, figyelembe veszem a magánéleted, a szférádat, az egyedüllét fontosságát, s bármit látok vagy hallok nem fogok ítélkezni. 

-Tudod...néha nem értelek - ráztam meg a fejemet, miközben fellépkedtem a lépcsőn. 

-Nyugodtan kérdezz tőlem bármit, szívesen válaszolok. Mit nem értesz? 

-Hagyjuk - legyintettem, és benyitottam az ajtón. - Hát, tessék. Itt lakom és úgy néz ki, mostantól te is - mutattam körbe. 

Jungkook érdeklődve lépett be a szobába, tekintetét végigjáratta a falakon, bútorokon, minden cuccomon. Hagytam, hogy körbenézzen, miközben a bőröndömet az ágyra dobtam és kinyitva azt, kiválogattam a szennyest azoktól a ruháktól, amiket visszateszek a helyükre, mert mégsem voltak végül rajtam. 

-Ő ki? - mutatott felém egy képet, amin a legjobb barátnőmmel vigyorogtam a ballagásunk napján. Mindkettőnk kezében hatalmas virágcsokor és fejünkön őszinte mosoly, hiszen akkor már tudtuk, hogy egyetemre is együtt megyünk, ugyanoda, ugyanarra a szakra.  

-Yena. A legjobb barátnőm. Hétfőn találkozol vele - hajtottam be egy farmert a szekrénybe. - Remélem kedvelni fogod. 

-Miért ne kedvelném? A te barátnőd, így az enyém is. 

Szórakozott mosollyal a fejemen pakolásztam a ruháim, miközben Jungkook szavain gondolkodtam és azon, vajon mennyire van tisztában a szavak jelentésével. A barátnő szó mindkettőnk esetében mást jelent, így kicsit vicces volt ahogy a szellemhaverom a legjobb barátnőmre a saját barátnőjeként gondol. Ha tudná vajon mit jelent, lehet háromszor meggondolná mit mond. 

-Mert nem véletlenül vagyunk legjobb barátok. Egy cinikus, szarkasztikus, ítélkező, utálatos görcs. Pont mint én. 

-Én nem ezt gondolom Rólad - ült le a bőrönd mellé az ágyra, onnan nézve fel rám. - Szerintem kedves vagy és törődő. És odafigyelsz másokra. És bár keménynek mutatod magad, átlátok rajtad. Hiszen, ha nem lenne nagy szíved, nem hagytad volna hogy ezeket a számodra kacatokat elhozzam, csak azért hogy jól érezzem magam nálad. Min mondta, tudtam mire számítsak. És pontosan olyan vagy, mint amilyennek elmondott. Kedvellek, és biztos vagyok benne, hogy több van benned mint amennyire magadat látod. Jó ember vagy Yeji.

-Komolyan így látod? - kérdeztem meghatódva. 

-Igen - bólintott. 

-Köszönöm - pillantottam rá mosolyogva, mire ő is elmosolyodott és megvonta a vállát.

-Nincs mit. Szeretnél valamit? - pillantott rám érdeklődve. 

-Ami azt illeti...kérem vissza a régi melleim - sütöttem le a szemeim kínosan. 

-Miért? Nem azért kértél nagyobbakat, mert az előzővel nem voltál elégedett? - pislogott rám meglepetten. 

-De igen, de abba nem gondoltam bele, hogy a ruháim ezzel arányosan nem lettek nagyobbak. És amúgy is, csak kíváncsi voltam, tényleg bármire képes vagy e. De most már kényelmetlen, kérem vissza az előző méretem. 

-Hát...oké - csettintett, én pedig éreztem ahogyan ismét visszaszűkülök pár nappal korábbi formámra. Boldogan simítottam végig felsőtestemen, miközben Jungkookra tévedt tekintetem, aki figyelte mit csinálok. Nem mondott semmit, és nem is tudom mit reméltem...hogy talán megdícsér hogy nézek ki, szépnek nevez vagy valami...

-Yeji! - kiáltott fel anyu, mire az ajtó felé kaptam a tekintetem, és kinyitva azt, kiszóltam.

-Igen? 

-Gyere, meg akarunk valamit beszélni veled. 

Jungkook az ajtóra pillantott, majd rám. Én csak lecseréltem a cipőmet egy papucsra, és felé fordulva megvontam a vállamat. 

-Figyelj rám. Most, hogy már itt vagy velünk...nem kell hozzám igazodnod. Ha akarsz velem jöhetsz, ha akarsz körbejárhatod a házat és ismerkedhetsz vele, mi hol van meg ilyenek...szóval érted, érezd magad otthon. Persze úgy, hogy a szüleimre ne hozd rá a frászt. Csinálj mindent úgy ahogyan eddig, annyi, hogy mostantól itt vagy nem pedig Min néni házában. 

-Erről beszéltem az előbb - mutatott rám Jungkook. Unottan megforgattam a szemeim és otthagytam a szobában. Ismertem magamat, csak most gondolja ezt, alig ismer pár napja. Idővel meg fogja ismerni a valódi énemet, hiszen Min néni sem ismert teljesen, és sok hamis dolgot mondott rólam. Sokkal nagyobbra becsültek mindketten, mint megérdemeltem. És féltem, talán Jungkook csalódott lesz, ahogyan megismeri, milyen tudok lenni valójában. Mert nem azért mondtam ezeket, hogy megcáfolja és bizonygassa, hogy én látom rosszul. Ilyen voltam, és ezen nem változtatott semmi. Idő kérdése, és Jungkook véleménye változni fog. És talán akkor továbbadom valakinek, aki jobban megérdemli...addig is, velem marad.