Amit csak szeretnél (JK) ~ Befejezett

17.

Unottan firkáltam az egyik pulton hagyott jegyzettömbre, miközben a kassza mellett támaszkodtam. Nem lepett meg, hogy egy lélek még csak be sem nézett a boltba, s fáradtan pillantottam az órára ami tizet mutatott. Még két óra, aztán szabadulok. Tekintetemmel Jungkookot kerestem, aki természetesen velem tartott és érdeklődve járta körbe a helységet, ujjaival végigtapogatva a vállfákra helyezett felsőket, ruhákat. 

-Ez nagyon puha - simított végig egy pulóver ujján. - És tetszik a színe is. Illik hozzád - mosolygott. Boldogan könyököltem a pultra, államat kézfejemre támasztva figyeltem a fiút, aki szórakozottan lépett oda hozzám, s csípőjével a pultnak dőlt. 

-Miért kérsz tőlem ruhát, ha van boltotok? - hajolt közelebb hozzám. Kissé megdöbbenve tapasztaltam, hogy tudja és érti a dolgát, s talán nincs is tisztában vele, de embereket megszégyenítő módon flörtölt. Szívem gyorsabban vert, amikor arca ennyire közel volt az enyémhez, hatalmas szemeivel csak és kizárólag engem figyelt és mosolyogva hallgatta amit mondok. Oh, Min néni mégis mit szabadítottál a nyakamra? 

Az ajtó felett lévő kis csengő hirtelen megszólalt, amikor egy férfi lépett az üzletbe. Sóhajtva tápászkodtam fel a pozíciómból, míg Jungkook továbbra is engem figyelt a pultnak dőlve. Bár néha a férfira pillantott, s méregette mintha nem lenne szimpatikus a számára. 

-Segíthetek? - kérdeztem magamra erőltetve egy mosolyt. 

-Jó napot kívánok, igen - tett le elém a pultra egy farmert. - Ezt szeretném visszahozni. Vagy kicserélni egy másikra. 

-Mi a probléma vele? - vettem kezembe a darabot és mindenfelé forgatva próbáltam megtalálni a hibát. 

-Foltos. Itt - vette ki a kezemből és a nadrág szárát mutogatta. - Itt, és nem jön ki belőle. Így vettem, szóval kérem vissza az árát. Vagy adjon egy újat, ez így használhatatlan. 

Unottan néztem a várakozó férfira, aki továbbra is bizonygatta az igazát a nadrágról és az elvileg mindig is rajta lévő foltról. Azonban nem tudhatta, hogy többet tudok a ruhákról mint látszik, így ránézésre megmondtam, hogy a folt nem lehet régebbi pár óránál, s mivel ma nem vásárolt nálam senki, csak és kizárólag ő koszolhatta össze. 

-Nem veszem vissza - toltam el magamtól a ruhát. - Ez a folt friss. Kizárt, hogy így vette volna nálunk. Nem beszélve arról, hogy blokkot nem adott, a címke hiányos és ha jobban megnézem - olvastam le a belevarrt márka nevét. - Akkor nem is nálunk lett vásárolva. 

A férfi dühösen kapta ki a kezemből a nadrágot és puffogva tolta közelebb hozzám újra. 

-De igen! Én így vettem! 

-Oké, de nem nálunk - ismételtem meg magamat, kissé türelmetlenül. Csak felismerem a márkát amit árulunk, s ez a nadrág még csak a közelében sem volt, még egy rossz másolatnak sem volt jó. 

-Azt mondtam hogy cseréld ki! - vágta hozzám a nadrágot, ami a fejem tetején állt meg, teljesen eltakarva az arcomat. Dühösen kaptam le magamról, majd miután kisöpörtem a hajamat a szememből, ugyanazzal a lendülettel vágtam vissza a nadrágot a férfi mellkasához. 

-Azt mondtam hogy nem! - csaptam a pultra. - Azt javaslom menjen el, míg szépen kérem - meresztettem rá a szemeimet, miközben Jungkookra pillantottam, aki olyan dühösen és gyűlölettel teli nézte a fazont, hogy hirtelen ijesztőnek ugyanakkor hihetetlen vonzónak találtam tőle. 

-Nem akartam ehhez folyamodni, de - indult volna, hogy megkerülje a pultot, mikor Jungkook hirtelen elkapta a rajta lévő pulóvernél fogva és egy rántással a földre küldte. A férfi döbbenten nézett körbe, ugyanis nem tudta elképzelni hogyan került le, én nem nyúltam hozzá, látszólag pedig más nem volt az üzletben. Pedig volt, csak erről ő nem tudott. - Mi a... - pattant fel, s egy utolsó pillantást vetve rám, sietve távozott. Sóhajtva ráztam meg a fejemet, s Jungkookra néztem aki mellém lépett és maga felé fordítva végigmért.

-Minden rendben? - kémlelte arcomat. 

-Persze - forgattam a szemeimet. - Nem ez az első, hogy meglátogat egy gyökér - vontam vállat, mikor ismét nyílt az ajtó. Már készültem volna elküldeni az illetőt a francba, amikor megláttam, hogy nem más mint Suho lép be az üzletbe. Hirtelen ellöktem magam mellől Jungkookot, aki megtámaszkodott a pulton és meglepődve pillantott rám, majd a belépő fiúra. Éreztem, hogy elönti a pír az arcomat, ahogyan felmértem a melegítőben lévő srácot. Suho a szokásos unott arckifejezésével lépkedett beljebb, mire gyorsan Jungkookra néztem. 

-Tűnj el - hessegettem el a kezemmel kapkodva, nehogy Suho meglássa mit is csinálok.

-Mi? - kérdezte Jungkook halkan. 

-Menj el! - pislogtam rá sűrűn. - Gyorsan! 

-De hát nem lát - vakargatta a tarkóját kínosan. 

-Menj már! - rúgtam felé lábammal, majd Suho felé fordultam, aki időközben odaért hozzám. - Szia - üdvözöltem egy széles mosollyal az arcomon.

-Yeji - biccentett és letett elém egy hatalmas dobozt. Eddig észre sem vettem, hogy nála volt - Ezt anyukám küldi a tiédnek. Azt mondták hozzam ide, mert ma te vagy itt és majd elrakod - magyarázta. Kissé félretoltam a dobozt, hogy jobban lássam a srácot, aki türelmetlenül dobolt ujjaival a pulton. 

-Oh, oké - bólintottam. - Persze, hagyd itt nyugodtan. Van még valami? - kérdeztem mosolyogva.

-Nincs. Mi lenne? - pislogott rám furán. 

-Semmi. Semmi - legyintettem. - Akkor...

-Szia - intett és már ki is ment, magamra hagyva egyedül. Egy nagyot sóhajtva fejeltem le a dobozt, nem is igazán érdekelt, hogy mi van benne. Csalódottan néztem fel, ismét elfogadva hogy nem tudtam egy értelmes mondatot váltani vele, s közömbösebb irántam mint valaha. 

-Ez kínos volt ugye? - kérdeztem, azonban választ nem kaptam. Körbepillantottam a helységben, azonban tényleg egyedül voltam, senki nem volt mellettem. - Jungkook? - szóltam a fiú után, ő azonban nem jelent meg. Egyedül voltam teljesen. Lehet kicsit durva voltam vele, jobban mint akartam. 

---------------------------

Arra gondoltam, hogy egy héten, két fix napon kellene hoznom részt, hogy ne várjatok sokáig, hogy mégis tudjátok körülbelül mikor írok. A szerda és a vasárnap hogy hangzik?