Amit csak szeretnél (JK) ~ Befejezett

49.

Jungkook mellkasának dőlve üldögéltem a kanapén, hátára egy pléd volt terítve amiből nekem is kijutott, így melegben pihentük ki a korábbi fáradalmakat. Fejem az övének döntöttem, s kezemmel karját simogattam amelyikkel hasamat fogta, úgy meredtünk a semmibe. Fejemről akkor sem tudtam volna levakarni a vigyort, ha fegyvert fognak rám, olyan boldog voltam, én magam sem tudtam elhinni. 

-Hé - fordultam félig felé, s mosolyra húzódott a szám, amikor egy puszit nyomott arcomra. - Mutassak valamit, amit értékelni fogsz? - kérdeztem.

-Mit tudsz még mutatni, amit nem láttam? - vonta fel a szemöldökét, mire összehúzott szemekkel néztem rá és karjára csaptam. 

-Ne szemtelenkedj, fiatalúr - fenyegettem meg, majd térdére támaszkodva feltornáztam magamat, hogy a nappaliban lévő szekrényhez lépjek, mikor akkorát sózott fenekemre, hogy megugrottam tőle. - Hé! 

-Imádom - vigyorgott és szórakozottan meglengette a levegőben tenyerét, egy újabb ütést imitálva. Szem forgatva hagytam ott, és a szekrényt kinyitva, egy darabig kotorásztam mikor megtaláltam amit kerestem. Hónom alá kapva a kis könyvet, visszamásztam Jungkook lábai közé, aki vállamra hajtotta az állát, úgy nézte a kezemben lévő tárgyat. - Mi ez? - nyúlt előre karjaim alatt és kinyitotta azt. Levegőt vett, ahogy meglátta a legelső képet, amin én voltam körülbelül három éves koromban. - Ez te vagy? - kérdezte ámulva. 

-Mhm - mosolyogtam, ahogy önfeledt, boldog, baba énemre néztem. Akkor még barátságos, aranyos és kedves voltam, szerettem mindenkit feltétel nélkül. 

-Mutass még - kérlelt és lapozni akart az albumban, mikor megfogtam a kezét és megállítottam a mozdulatban. Mosolyogva megráztam a fejem és az album hátuljára lapoztam. 

-Valami mást akarok - nyitottam ki új helyen és meglátva a nagynéném képét, vegyes érzelmekkel tartottam Jungkook elé. A fiú kissé megdöbbenve, tátott szájjal nézte a képet, rajta a nagynéném aki engem tartott az ölében és mosolyogva nézett a kamerába. Jungkook kivette a kezemből az albumot, és mintha egy rég elvesztett rokonát látná viszont, úgy nézett végig nagynéném arcán, ujjait végigsimítva a képen. 

-De fiatal volt - suttogta és még pislogni is elfelejtett, annyira megdöbbentette amit látott. Sietve lapozott egyet az albumban, a következő képen anyu volt és Min néni, fiatalon, kamasz korukban, amikor sem én, de még Jungkook sem volt a képben. Elmosolyodott, ahogy meglátta nagynéném nevetős arcát, ezt a mosolyt ritkán lehetett látni az utóbbi években. Sokkal nehezebb volt neki mint én valaha is gondoltam. Az a sok házasság, az agresszív férje akiről én nem is tudtam, évekig élni egy betegségben, abban a tudatban, hogy bármikor meghalhat, ha lefeküdt nem tudta másnap felkel-e. Nagyot sóhajtva dőltem Jungkook vállának, vele együtt nézve a képeket. Kicsit elbambultam, de mikor legközelebb észbe kaptam, feltűnt hogy Jungkook törölgeti mellettem a szemét. 

-Te sírsz? - kérdeztem döbbenten és megpróbáltam elhúzni kezét a szeme elől. Könnyes szemekkel, szomorúan nézett rám, s ez volt az első alkalom, hogy én őt sírni láttam. - De drága vagy - hajoltam oda hozzá, megpuszilva arcát és letörölgettem könnyeit. - Hiányzik, igaz? 

-Igen - hajtotta le a fejét és lapozott az albumban. - De nem csak az. Hanem, most, hogy nézem a képeket, olyan mintha egy idegen lenne számomra...mintha halványulna az emlékem róla. Én...én ezt a nőt itt nem ismerem - mutatott Min nénire csalódottan. - Figyelem, vizsgálom az arcát...

-Én sem ismerem - vallottam be. - De hé. Nem is baj, mert a külső gyakran változik, Min néni pedig megöregedett. De az nem jelenti, hogy belül változott volna. Ugyanúgy szeretett téged az megismerésedkor, mint amikor átadott nekem. És ha most élne, és láthatna mellettem minden nap, tudod milyen boldog és büszke lenne? - fogtam meg a kezét és egy aprót szorítottam rajta. Jungkook felnevetett és könnyein keresztül nézte a képeket, majd fél karjával átkarolt és magához húzott. 

-Emiatt sajnálom, hogy nem maradtam az ami voltam. Gyorsabban halványulnak az emberek emlékei, mint a miénk. 

-De ez itt lesz, hogy folyamatosan visszahozza azokat - paskoltam meg finoman a kis albumot. - Én pedig melletted leszek végig. Mert én tényleg tervezek veled - néztem rá, sűrűn pislogva. - Tényleg szeretlek Jungkook. Bár kissé megrémít ez az érzés, mert eddig nem nagyon volt jellemző, hogy ennyire szeressek valakit. Ezt még fel kell dolgoznom - gondolkodtam. 

-Igazad van Yeji, fel kell dolgozni, hogy vannak érzéseid - közölte mosolyogva. Megcsaptam a karját és sértődötten felálltam, majd a konyhába igyekeztem. - Éhes vagy? - kérdeztem. 

-Nem, én jóllaktam az előbb - vigyorgott, én pedig olyan vörös fejjel másztam be a hűtőbe, hogy azon gondolkodtam bezárom magam, csak hogy hűtsek a meleg arcomon. Egyszerűen el sem hittem, hogy ez a fiú ugyanaz a lény, aki korábban olyan kis ártatlan és tiszta volt. Azt sem tudtam néha, hogy mit mondjak előtte, most pedig mintha az ösztönei átvették volna felette az uralmat. Hirtelen két kar siklott derekamra és kihúzott a hűtő rejtekéből, a tulajdonosuk pedig a világ legédesebb mosolyával nézett rám. 

-Új hobbit találtam. Téged foglak zavarba hozni napi rendszerességgel - közölte szórakozottan. 

-Amíg ki nem rúgom a picsád innen, aztán majd leshetsz - nevettem fel és már hajoltam volna felé, hogy megcsókoljam, mikor valaki csengetett az ajtón. Meglepődve kaptuk mindketten abba az irányba a fejünket, s Jungkookkal a hátam mögött, kinyitottam az ajtót. 

-Suho? - néztem döbbenten a küszöbön álló srácra, aki kínosan toporogva, bárgyún intett, azonban ahogy meglátta a mögöttem álló fiút, aki feltűnően közel állt hozzám és védelmezőn ölelt magához, összevont szemöldökkel nézett ránk. 

-----------------------------

Szóval az arcüreggyulladásom ráment a fülemre, és a torkomra és a gyomromra, de mondom írok ma is egy kicsit, mert jobban nem leszek de legalább időm van. De kaptam egy üzit, hogy az előző rész szar lett 🥺 Szóval azt lehet leveszem és átírom másra