Amit csak szeretnél (JK) ~ Befejezett

28.

Ajkamat rágcsálva néztem körbe az előtérben, Suho mellett állva a sorban, miközben a jegyünkre vártunk. Minden egyes sarkot jó alaposan megnéztem, minden irányba fordultam, hogy biztos legyek benne, Jungkook hallgatott rám és nem jött utánunk. Vagy tényleg megfogadta a kérésem, vagy ügyesebb mint hinném. Nem szerettem volna, ha itt van, ha esetleg valami történik közöttünk Suhoval, ő pedig meglátja és esetleg fájdalmat okoz neki. Én pedig nem szerettem volna visszafogni magamat vagy feszengeni Suho mellett Jungkook miatt. 

Suho keze hirtelen a hátamról lecsúszott a derekamra, ujjai enyhén az oldalamba martak ahogyan közelebb húzott magához. Mosolyogva pillantottam fel rá, éreztem hogy arcomra pír szökik, csak reménykedni tudtam benne, nem túl nyilvánvaló a zavarom. Úgy éreztem, ha ő léphet akkor én is, így fejemet a vállának döntöttem, miközben tovább álldogáltunk a sorban. 

-Tudod - szólalt meg váratlanul. - Nagyon jól érzem magamat a társaságodban. Nagyon szép vagy, elegáns és az illatod külön imádom. Legszívesebben az arcomra kötném a dzsekid. 

-Ez egyszerre fura és elképesztő aranyos - hunytam le a szememet és egy mély levegőt véve, megéreztem parfümöm illatát. Igaza van, hihetetlen jó. Nem véletlenül választottam. Hirtelen azon kezdtem el gondolkodni, vajon Jungkook érzi e az illatomat, s ha igen akkor vajon kedveli e. Sosem mondta, bár őszintén szólva semmi sem foglalkoztatta velem kapcsolatban, mint férfit. Olyan természetességgel és nyugodtsággal lófrált körülöttem, ha törölközőben voltam, vagy ha beteg voltam vagy bármi is történt, mintha tényleg egy hangyányit sem mozgatná meg a fantáziáját a lényem. Talán ezért éreztem magam olyan végtelenül kényelmesen a közelében. Mert nem keltett bennem aggodalmat, nem éreztem magamat feszengve és frusztráltan. Nem akartam neki megfelelni, nem akartam előtte a legjobb énemet nyújtani. Nem volt szükségem megjátszani magamat, nem kellett előadnom vagy elrejtenem az igazi énem. A szarkazmusom, a végtelen utálatom majdnem minden és mindenki iránt. Jungkook ismert, és soha nem ítélkezett. Jungkook nem akart tőlem semmit, nem használt ki és nem élvezte azt a végtelen hatalmat ami nála volt. 

Suhonak meg akartam felelni. Azt akartam, hogy a legjobbat lássa bennem. Hogy ne jöjjön rá soha, mennyire önző és és utálatos tudok lenni. Évekig nem figyelt fel rám, s én továbbra is ugyanolyan vagyok, mint eddig. Mégis mi változott volna? Mi tűnt fel neki hirtelen rajtam, ami eddig nem? 

-Kérdezhetek valamit? - néztem fel rá, miután kettészakítottam a megvásárolt jegyeket. 

-Persze - fogta meg a kezemet és a büfé felé húzott, hogy valami nasit vásároljunk a filmhez. Egy pillanatra bennem akadt a levegő, ahogy összekulcsolt ujjainkra néztem, s gyorsan oldalra fordultam, hogy ne lássa azt a beteg vigyort, ami a képemre kúszott miatta. - Mi az? - fogta meg finoman az államat, és fejemet maga felé fordította. 

-Hogyhogy elhívtál moziba? A múltkor is enni? Mármint, ne értsd félre, nagyon örülök neki, mert hát őszintén szólva - csavargattam egy hajtincsemet. - Nagyon régóta tetszel nekem, de eddig úgy tűnt én nem nagyon dobogtatom meg a szívedet, így kissé váratlanul ért a hirtelen érdeklődésed irántam - suttogtam el a végét, azonnal meg is bánva, hogy egyáltalán ezt megkérdeztem tőle. Suho azonban nem tűnt szívbajosnak a kérdésemről, egyszerűen csak a semmibe meredt ahogy végiggondolta a válaszát. 

-Tudtam, hogy tetszem neked - magyarázta, továbbra is bambulva maga elé. - S nem azt mondom, hogy nem figyeltem fel rád. Csak nem gondoltam úgy igazán bele, milyen lenne ha a barátnőm lennél. Nem is igazán vágytam kapcsolatra, nem akartam nyitni így úgy gondoltam semmi értelme felesleges reményeket táplálni a lányokba. Nem szeretek játszani velük. Aztán... - nézett rám, és egy pillanatra mintha kínosan érezte volna magát. - Oké, bevallok neked valamit. Úgy gondolom, ezt jobb ha most az elején tudod, mert nem szégyellem, viszont nem mindenki számára egyszerű megemészteni.. 

-Mi az? 

-Láttalak szoknyában a múltkor - csúsztatta kezét a combomra, amit ez alkalommal nadrág rejtett el kíváncsi szemei elől. Gyomrom apróra zsugorodott, ahogyan megéreztem nagy, meleg kezét magamon még úgy is, hogy közvetlenül nem érintkezett a bőrömmel. Nem mondom, hogy nem volt kellemes és nem dobogtatta meg a szívemet úgy rendesen, de Jungkook érintéséhez képest lószar sem volt. - És én imádom a lábakat. Főleg a combokat, az a gyengém. Ha tudnád milyen csinos vagy, milyen alakod van és a lábaid mennyire formásak - figyelte az említett testrészemet enyhe áhítattal a szemeiben. 

Kissé tátott szájjal néztem vissza rá, sűrűn pislogva. Jungkook igazat mondott. Csalódottan néztem rá, miközben gondolatban haza akartam menni, Jungkookhoz aki nem szereti a combjaim. Vagy ha mégis, nemcsak azt. Suho képes volt azért összejönni velem, mert megtetszett neki a lábam. Évek óta ilyen. Eddig nem tűnt fel neki? 

-Megijesztettelek? - vette le a kezét rólam. 

-Nem - ráztam meg a fejemet. - Nem, csak...a combom az oka, hogy végre észrevettél? Az kell a szerelmedhez, hogy kivillantsam a picsám? - vakargattam a halántékomat. 

-Nem! - ült közelebb hozzám. - Nem, dehogy! Nehogy azt gondold rólam, hogy most valami beteg és szadista állat vagyok, aki csak a testiségeket szereti. Ne értsd félre, tényleg. Csak azt mondom, hogy bajok vannak délen, ha csak magam elé képzellek abban a szoknyában - legyezgette maga előtt a levegőt, nekem pedig feltűnt, hogy tényleg mintha kissé izzadna, pedig nem volt túl meleg bent. Nagyot nyelve húztam ki kezemet az övé alól, s hajamat hátradobtam miközben megráztam a fejem.

-Ez kissé kiábrándító, ugye tudod? - igazgattam magamon a dzsekit, kissé a lábamra húzva, hiába nem ért le odáig és azonnal vissza is csúszott a helyére. 

-Ezt akkor vegyem egy nemnek? - állt fel és zsebre dugott kezekkel álldogált mellettem, úgy nézett le rám. - Mármint ennyi? Zavar ennek a gondolata? 

-Nem, de ez sem túl kellemes. Suho, nem tudom lenyelni a gondolatát annak, hogy nem ismersz, de nem is akarsz, mert neked elég ha ránézel a lábaimra. Suho, én közel sem vagyok tipikus lány. Én nem leszek sem kedves, sem barátságos, engem nehéz lenyűgözni. Nehéz velem lenni, meg kell tanulni minden szeszélyemet és stílusomat kezelni. És ha te ezeket nem azért akarod, mert én vagyok hanem mert felizgat a lábam gondolata, nem tudom csinálni. Eléggé megalázó ennek az egésznek a gondolata. Tudod ez milyen fényt vet rád? Mintha nem törődnél a lányok érzelmeivel vagy személyiségével, csak a testével. És ha nem lenne szép lábam? Akkor továbbra is figyelmen kívül hagynál? 

Suho nem mondott semmit, nem is reagált semmit, csak bólintott egyet és egy szó nélkül elsétált. Szomorúan, könnyes szemekkel néztem utána, miközben azon gondolkodtam, mekkora csalódás ez a srác. Éveket pazaroltam valakire, aki nem azért szeret engem aki vagyok. Nagyot sóhajtva dőltem hátra a kis kanapén, ami a mozi előterébe volt elhelyezve, karjaim keresztezve magam előtt. Jungkook ebben a pillanatban jobban hiányzott, mint eddig bármikor. Azt akartam, hogy megjelenjen a semmiből, hogy itt legyen velem és együtt menjünk moziba. Vagy legalább haza. Egyedül éreztem magamat és a sok szerelmes, ölelkező párnak a látványa nem segített nyomoromon. 

-Hívtál - ült le mellém hirtelen valaki, de anélkül is tudtam ki az, hogy ránéztem volna. Szomorú mosolyra húztam a számat, miközben feltűnés nélkül nekidőltem, ő pedig fél karjával átölelt. 

-Már a gondolataim is hallod? - kérdeztem halkan. 

-Nem. Éreztem, hogy kellek és lám igazam volt - vont vállat, ezzel kissé meglökve a fejemet. - Gyere. Menjünk haza. 

-Mhm - sóhajtottam és felálltam, Jungkook pedig megfogta a kezemet és szép lassan, kisétáltunk a moziból.