Amit csak szeretnél (JK) ~ Befejezett

47.

Körmömet rágva néztem ki az ablakon, amikor pedig megláttam Yena autóját leparkolni, sprintelve futottam vissza a szobába Jungkookhoz, aki olyan kényelmesen és lazán feküdt az ágyamon, mintha legalább a tartozéka lenne. 

-Úristen, itt van! Megjött! - téptem a hajam, Jungkook pedig unottan pislogott rám. 

-Aha...és? 

-És? - vontam fel a szemöldököm. - Most mutatlak be a legjobb barátnőmnek hivatalosan. Az ő szava többet ér mint anyámé - gondolkodtam, mert ez volt az igazság. Anya mondhat bármit, de egy legjobb barátnő, na ő pontosan fogja tudni mi a jó és mi nem. És rettegtem, hogy Yena mit fog szólni, hogyan fog Jungkookhoz viszonyulni. Féltem, mert nem akartam, hogy feszültség legyen kettejük között, vagy ellenszenv. Yena megnyomta a csengőt, én pedig remegő kezekkel mentem le a lépcsőn, hogy ajtót nyissak neki. Barátnőm mosolyogva üdvözölt, szokás szerint átölelt, majd mintha csak hazajött volna, magassarkú csizmáját már be is vágta a cipős szekrénybe és zokniban indult meg egyenesen a szobám felé. 

-Várj - kaptam el a karját, mire megtorpanva hátranézett rám. 

-Hm? 

-Nem csak a semmiért hívtalak át - haraptam be a szám, s egyik lábamról a másikra álltam. - Okkal kértem, hogy gyere. Be akarok neked mutatni valakit, és... - akadtam meg, szememmel az emelet felé lesve, Yena pedig nem kérdezett többet csak kirántotta a karját szorításomból. 

-Úristen, itt van? - röhögött és olyan sebességgel futott a lépcső fele, utol sem értem. A nézésemből tudta, nem is kellett magyarázkodnom. Sietve futottam mögötte a lépcsőn, gyomrom remegett a gondolattól, hogy nemsokára találkozni fognak és nem tudom, milyen reakcióra számítsak. Jungkook pontosan ismerte Yenát és nem izgult a gondolattól, hogy most személyesen is találkozzon vele, Yena viszont eddig még csak nem is hallott róla. Konkrétan berontott az ajtón, majdnem kiszakította a helyéről, azonban megtorpant ahogyan meglátta barátom mosolygó lényét. 

-Fúj - fordult felém az arcán, olyan undorral amilyet csak ritkán látok rajta. - Én sok mindent elnézek, neked pláne...de hogy az unokatesóddal? - színlelt öklendezést, mire Jungkook döbbenten nézett rám.

-Mi? - ráncolta a homlokát rám nézve. Nekem pedig leesett. A múltkor, amikor Yena meglátta Jungkook képét az asztalomon, akkor azt hazudtam neki, hogy az unokatestvérem képe az. Nevetve vakartam meg a homlokom és mintha csak a világ legnagyobb ökörségét hallottam volna, szememet forgatva legyintettem egyet. 

-Jaj, nem - makogtam. - Igazából nem is vagyunk rokonok, ez nem az aminek látszik - magyarázkodtam. Yena összezavarodottan nézett hol rám, hol Jungkookra és megrázta a fejét. 

-Akkor most ki ő? - mutatott a srácra, aki vigyorogva nézett rám és a francért sem segített volna megmagyarázni a helyzetet. - Biztos vagyok benne, hogy őt láttam a képen - erősködött. 

-Igen, ő volt az, viszont...nem az unokatesóm - bólogattam. 

-Akkor? 

-Yena, ő itt Jungkook. A...barátom - sétáltam oda a fiúhoz, aki fél karját kitárta, amint pedig odamentem hozzá, derekamra csúsztatta kezét és magához szorítva hajtotta fejét az enyémre. Én összekulcsolt kezeimmel a vállán támaszkodtam, azokra hajtottam fejem miközben félig Yena felé fordulva vártam, hogy megeméssze a hallottakat. Yena konkrétan megszólalni sem tudott, csak bámult ránk, és tisztán látszott rajta, hogy nem tudja hova tenni a dolgokat. 

-Ezt nem értem - zárta be maga mögött az ajtót. - Még nem találkoztunk - lépett Jungkook elé, és jó alaposan végigmérte a mellettem állót. 

-Hát igazából.. - vakargatta a fejét, mire Yena összehúzott szemekkel nézett ránk. 

-Na jó, mi folyik itt? - tette csípőre a kezeit, mire Jungkookra néztem. Ő csak elmosolyodott és bólintott. Így hát elmondtuk neki. Az igazat, a teljes igazat. Mivel tudtuk, már kárt nem okozhat, s ennél rosszabb már úgysem történhet, Yena megtudta az igazságot amit rejtegettem előle hónapok óta. Amit anyáéknak sem ismertem be, amit mindenki elől továbbra is titkoltam, azt Yenának gondolkodás nélkül elmondtuk. És nemcsak azért mert a legjobb barátnőm volt, hanem mert hitt nekem. Én magam sem tudtam eldönteni, miért is tenné mikor én magam sem hinném el az egészet, ha nem velem történik. Yena mégis figyelmesen hallgatott, ami pedig a legjobban esett nekem, hogy az első perctől kezdve, látványosan megkedvelte a fiút. Jungkook miatt nem aggódtam, s hirtelen elszégyelltem magam amiért a legjobb barátnőmben kételkedtem. 

-Örülök, hogy végre megismerkedtetek - sóhajtottam megkönnyebbülten. - Őszintén, féltem, hogy mit fogsz szólni ha meglátod - fogtam meg Jungkook kezét, s olyan szerelmesen néztem rá, hogy még a levegő is megolvadt tőle. Yena mosolyogva figyelt minket, és Jungkook felé fordult. 

-Tudod - karolta át felhúzott lábait. - Örülök nektek. Yeji rendkívül értékes és páratlan lány. És úgy látom, hogy tökéletesen passzolsz hozzá. Helyes vagy, ezt meg kell jegyeznem, s nagyszerű fiú lehetsz ha így elcsavartad a fejét. Én, mint a legjobb barátnője támogatom a dolgot, és barátként tekintek rád a továbbiakban. A titkod persze megőrzöm - mosolyodott el. Jungkook kissé elpirulva vakargatta meg fülét, mire szórakozottan néztem rá. 

-Ez az első, hogy elpirulsz - jegyeztem meg, Jungkook pedig eltakarta tenyereivel az arcát. 

-Hülye emberi vonások - nyöszörögte, mire Yena és én felnevettünk. 

-És most, hogyan tovább? - kérdezte.

-Mármint? 

-Mit fogtok csinálni? Mármint, nincs se papírja, se pénze - gondolkodott. Jungkook rám nézett, tekintete kissé aggodalmas volt, én pedig megértettem Yena mire gondol. Konkrétan valahogyan el kellene indítani a srácot, csak nem tudtuk hogyan. Nem volt otthona, nem voltak személyes iratai, munkája, háza, én pedig gondolkodva bambultam el, mégis mit kellene csinálni. 

-Értesz valamihez? - bökte meg Yena, mire a karjára csaptam. 

-Naa! Hogyan értene bármihez is? - méltatlankodtam, s ez alkalommal Jungkook csapott énrám. 

-Naa! Mi az, hogy nem értek semmihez? Igenis sok minden megy, attól, hogy eddig nem tudtam megmutatni. Idősebb vagyok mint ti ketten együttvéve, azért valami csak ragadt rám az évek során - közölte sértetten, én pedig bűnbánóan, mosolyogva másztam az ölébe. 

-Igazad van, ne haragudj - nevettem fel és karjaim a nyaka köré fontam. - Majd kitalálunk valamit, oké? Segítek, ígérem - csókoltam meg, mire Jungkook keze lecsúszott a fenekemre és egy aprót csapott rá. 

-Majd ha Yena elment - suttogta a fülembe, mire lehunytam a szemem és sóhajtva fúrtam arcom a nyakába. - Akkor én is segítek mindkettőnkön - harapott egy aprót a fülembe. 

-Alig várom - csókoltam meg, nem is foglalkozva azzal, Yena mennyire is örül nekünk. Pontosan tudtam, hogy ez lesz belőle. 

----------------------------

Annyira sajnálom, hogy ez most ilyen szar lett 😭 Lebetegedtem és bár próbáltam figyelni, ezek szerint nem jött össze 🥺