Amortentia

Part 6 - Arany trió és Weasley kisasszony

- Hé, mi történt? – kérdezte Harry ahogy meglátott belépni a klubhelyiségbe. Hirtelen mindenki, aki ott tartózkodott egy emberként fordult felém.

- Semmi – jöttem teljesen zavarba a tekintetektől és kissé el is vörösödtem. – Csak...fárasztó volt a büntetőmunka Pitonnál – tettem hozzá. – Úgy néz ki ez volt az utolsó – mondtam végül és próbáltam nem elsírni magam ismét.

- Ez milyen jó hír! – pattant fel Ron is a kanapéról, majd lassan ismét mindenki beszélgetni kezdett, aki eddig minket figyelt.

- Igen, az – mondtam. – Én felmegyek lepihenni, elfáradtam – mondtam végül keserű mosollyal az arcomon, majd szó nélkül ott hagytam őket, mire ők összenézve vállat vontak és Harry ismét helyet foglalt Ginny mellett átkarolva őt, Ron pedig elkezdett beszélgetni Seamussal, aki közben csatlakozott hozzájuk.

Az ágyamra lehuppanva felsóhajtottam és az arcomat idegesen megdörzsölve elkezdtem gondolkozni a pár perccel ezelőtt történteken. Tényleg csak azért csinálta ezt, hogy kiderítse, hogy az ő illatát éreztem-e? Ő nem is válaszolt arra, hogy az én illatomat érezte-e, de aztán mégis megcsókolt...viszont aztán el is lökött magától. Teljesen összevagyok zavarodva, miért nem tudott csak szimplán válaszolni a kérdésemre? Legalább akkor hazudott volna valamit, de helyette még jobban összezavart. Perselus...olyan érdekes volt még eleve a nevére is gondolni, de mégis jól eséssel tölt el.

- Perselus – suttogtam magam előtt, majd gyorsan felkaptam a fejem, hogy megbizonyosodjak róla, hogy ténylegesen egyedül vagyok-e a szobában, de utána nyugodtan hajtottam vissza a fejemet a párnára ahogy realizáltam, hogy üres a hálókörzet.

***

A hetem többi része borzalmasan telt. Dolgozatok és beadandók egymás hegyén hátán, amit nem csak magamnak, de valamennyit még a fiúknak is megkellett csinálnom és még ott volt ezek mellett Perselus is. Minden tanár ráállt a RAVASZ vizsgákra való felkészítésre, mi pedig szenvedhettünk, főleg én, akinek mindennap a bájital tanára járt a fejébe, aki órákon szinte levegőnek nézte vagy éppenséggel szidta őt és pontokat vont le tőle. Tudtam, hogy ezt csak azért csinálja, hogy megutáltassa magát a szememben, de az évek alatt már megedződtem a sok sértéseitől, így mintha csak egy fal lenne köztünk lepergett rólam a mondandója.

Szombat este végre kiereszthettük a fáradtgőzt, amit a szárnyas vadkanba tettünk meg a fiúkkal és Ginnyvel. Nem ittunk annyit, mint a legutolsó alkalommal, de attól függetlenül szinte a fellegekbe jártunk jó kedvünkben. Így indultunk vissza a kastélyba, takarodó után két órával, ami szombat ellenére is soknak számított, hisz éjszaka két óra volt. Pénteken és szombaton a takarodó kitolódik egy órával, néha pár perc késést még el is szoktak nézni nekünk, de két órát már nem, főleg, ha Piton az ügyeletes, aki egy másodpercet sem néz el. Sosem tudtuk melyik nap melyik tanár az ügyeletes és mivel a szerencse minket szinte elkerül a lépcső előtti folyosón pont a sötét taláros mogorva tanárunkkal találtuk szembe magukat és ezúttal ittas állapotunkban kapott el minket.

- Ajjaj – csuklott el a hangja Ginnynek, mire én az ajkamba haraptam, a fiúk pedig próbálták elfojtani a nevetésüket.

- Miért nem hoztad a Terkergők Térképét?! - suttogta a nevetését visszatartva Ron, ahogy Harryre nézett és a félrecsúszott szemüvegére az orrán.

- Lám, lám – szólalt meg gúnyosan Piton. – Az arany trió és Weasley kisasszony – fonta keresztbe a karját. – Tisztában vannak vele, hogy a kijárási tilalom két órája érvénybe lépett? – emelte fel a hangját, mire mindnyájan behúztuk a nyakunkat.

- Elnézést tanár úr, de...

- De? – emelte fel a hangját Ginnyre, amit már Harry nem nézett jó szemmel.