Amortentia

Part 19 - Tisztelet

Reggel felébredve Perselus karjai között találtam magam. Egyenletesen szuszogott és nyugodt arcvonásai alapján nem volt rémálma. A karját odébb söpörve lassan felkeltem és lehámoztam magamról Perselus egyetlen fehér ingjét, amit elkoboztam tőle hálóingnek használva. A székről felkapva a ruháimat beléptem a fürdőszobába, majd az ajtót bezárva mögöttem ledobtam a mosdó mellé. Perselus ingét lehúzva magamról beléptem a zuhanyrózsa alá és magamra folyattam a kellemesen meleg vizet. Pár perc elteltével kinyílt a fürdőszoba ajtó és Perselus lépett be rajta. Bizonyára már akkor felébredt, amikor felkeltem mellőle. 

- Jó reggelt – mondtam magamat nem is zavartatva, bár ha Perselus szemébe néztem volna bizonyára azonnal elpirultam volna.

- Jó reggelt – mondta szokásos komoly hangján.

- Csatlakozol? – néztem rá végül mosolyogva. Válasz helyett lekapva magáról a pizsama nadrágját beállt mellém a tágas zuhanyzó fülkébe és hagyta, hogy ellepje a zuhanyrózsából érkező víz. Először láttam Perselust vizes hajjal, de eszméletlenül jól állt neki. A haját kisimítva a szeméből rámosolyogtam és lábujjhegyre állva egy csókot nyomtam a szájára. Miután én elkészültem és kiléptem a zuhanyból egy szárító varázslat segítségével egyből a ruháimhoz léptem, majd magamra húztam azokat.

- Én sietek, mert még fel kell mennem a klubhelyiségbe átöltözni és a könyveimért – fordultam volna vissza Perselus felé, aki éppen akkor lépett elém és szintén szárazzá varázsolta magát.

- Rendben. A levelet pedig ne felejtsd el! – mondta, mire bólintottam. Perselus lehajolva hozzám megérintette az arcomat, majd egy finom csókot nyomva a számra elengedett. A nappali részlegbe kilépve felkaptam az asztalról a levelet és már siettem is a Griffendél toronyba.

Gyors léptekkel mentem fel a pince lépcsőjén, majd kissé lihegve sétáltam végig a folyosókon, majd mihelyst felértem a Griffendél toronyba és elmondtam a Kövér Dámának a jelszót beértem a tágas szobába. Még jó páran voltak a klubhelyiségbe, páran beszélgettek, de voltak olyanok is, akik még az elmulasztott házi feladatukat írták. Kettő fokokkal szedve a lépcsőt berontottam a hálószobámba, ahol már csak Katie tartózkodott.

- Szia – köszöntem neki oda próbálva leplezni a tüdőkapacitásomat, majd felnyitva a ládám a ruháim között kezdtem el válogatni.

- Szia – köszönt ő is oda illedelmesen. – Hol jártál? – kérdezte kíváncsisággal a hangjában.

- Tegnap sokáig Pitonnál voltam korepetáción, aztán pedig még elmentem a könyvtárba, ahol véletlenül...megint elaludtam – haraptam az ajkamba a hazugság hatására, de fel sem pillantottam a ládámból. Katie nem szólt semmit, csak felkapta a cuccait és lement reggelizni. A térd felett érő fekete szoknyámat kihúzva hozzá párosítottam még egy vastag fekete pamut harisnyát és ezúttal a fehér ingemet választottam hozzá. Lekapva magamról a ruhákat egyből felvettem az újakat, majd kihalásztam a bájitaltan- és SVK könyvemet. Aznap mindenből duplázok a fiúkkal együtt. A levelet, amit ledobtam az ágyamra, amíg átöltöztem most a könyveim tetejére tettem és mielőtt még lementem volna reggelizni elmentem a bagolyházba, majd megkerestem azt a baglyot, amitől eddig a két üzenetet kaptam.

- Vidd el a levelet annak a személynek vagy azoknak a személyeknek, akitől az előző két levelet kaptam...megértetted? – kérdeztem, miközben óvatosan a bagoly lábára kötöttem a levelet. A madár barátságosan huhogott, majd szárnyra kapva eltűnt a messzegésbe. Ezután már kissé megkönnyebbülve a reggeli felé vettem az irányt. Menetközben, pontosan a főterem mellett viszont Perselusba botlottam, akire mosolyogva pillantottam fel.

- Nézzen a szeme elé, Granger – vágta oda nekem, bár tudtam, hogy ezt csak a többi diák miatt teszi, akik elhaladtak mellettünk és pár diáktól sajnálkozó szempárra találtam, akik abban a hitben élnek, hogy Piton professzor egyenesen rühell engem.