Amortentia

Part 8 - Az arany trió fogadalma

/ Perselus Piton szemszögéből /

Az arcát végig simítva markoltam a göndör fürtjeibe, miközben a másik karomat a vékony derekán pihentettem. Csókunk erőteljesre váltott, aminek mind a ketten intenzív sóhajokkal adtuk jelét. Teljesen megbolondított ez a nő! Nem szabadott volna hagynom, hogy ismét ez megtörténjen, de hagytam ennek ellenére is, és hogy mennyire élveztem...! Tilosba járni, megint mintha csak kamasz lennék és ezúttal társam is volt benne, hisz akár csak én, ő neki sem szabadott volna ezt tennie, amit. Annyira közel rántott magához a boszorkány, hogy kerek keblei a mellkasomat súrolták és ennek hatására automatikusan a feneke alá nyúltam, felemeltem és az eddigi üst helyére ültettem fel őt és végig simítottam a csípőjén.

Ezúttal viszont átléptünk pár határt. Hermione a mellkasomon végig simítva kigombolta a talárom gombjait, én pedig ezt hagyva rátettem egy lapáttal és lehúztam róla a Griffendéles talárját és elkezdtem a fehér ingét kigombolni, majd markolászni a melleit, aminek tetszését Hermione egy nyögéssel jelzett. A bal kezemmel nyakát megérintve félre döntöttem a fejét, hogy hozzá férjek és csábító csókokkal lepjem el a nyakát és a vállát. A bőrét óvatosan beszívva kényeztettem Hermionét, aki felnyögve a lábát törzsem köré fonta. Pár perc elteltével viszont óvatosan ellökött magától és keze a nadrágszíjamhoz terelődött.

- Biztos vagy te ebben? – szökött a szemöldököm a magasba. Hisz még annyit se tudtam róla, hogy szűz-e vagy sem.

- Teljesen – felelte csillogó szemekkel, amitől meleg borzongás futott végig rajtam és a szemébe nézve végig simítottam a combján és ismét megcsókoltam. A lány csókomba nyögve találta meg kezével a férfiasságom, amit én is egy kéjes sóhajjal tetéztem. Nem számítottam tőle ilyen mozdulatokra, így arra következtettem, hogy biztosan már nem ártatlan. A szoknyáját feljebb tűrve a derekánál fogva húztam magamhoz közelebb a csípőjét és még egyszer megcsókoltam a nagy esemény előtt, miközben ő lassan hátrább dőlt az asztalon magával húzva engem.

Valaki kopogott. Egy hangos cuppanással szakadtunk el egymás ajkaitól és mind a ketten az ajtóra tekintettünk, mintha csak rosszul hallottuk volna. Ezúttal még hangosabb és hevesebb kopogás követte az előzőt, aminek hatására Hermione lepattant az asztalról, én pedig gyors mozdulatokkal gomboltam be a nadrágom, majd a talárom.

- Perselus, odabent vagy? – hallottuk meg Mcgalagony szigorú hangját.

- A francba – suttogta szinte hangtalanul Hermione és a talárja után kapva magára rángatta azt és reszkető kézzel megigazította a kissé lecsúszott melltartóját, majd begombolta az ingét. – Mit fogunk neki mondani? – kérdezte, de én a pálcámat előkapva visszavarázsoltam két üstöt az asztalra és a fejemet elvesztve utoljára megcsókoltam a lányt, aki meglepődve, de viszonozta a nyakam köré fonva a karját.

- Megyek már, megyek – szakadtam el Hermionétól és egy pálca intéssel az asztalomra varázsoltam a mai Reggeli Próféta számát, mintha csak azt olvastam volna. Az ajtót hevesen felrántva komor arccal néztem Minervára.

- Na végre! Mi tartott ennyi ideig?! – kérdezte összefont karral.

- Ha annyira érdekel, éppen az egyik diákodnak tartok külön órát – vágtam rá hevesen és félreálltam, hogy ráláthasson diákjára. Odafordulva Hermione vörös arcával és ezúttal kócos hajával találtam magam szembe, akinek a kezében a nyitott bájitalos könyv volt.

- Jaj, elnézést, hogy zavarlak titeket! – szabadkozott azonnal Minerva. – A mondandóm ráér holnap reggelre is – mosolyodott el. – Mióta tartasz te Griffendéleseknek külön órát? – vigyorgott önfeledetten a boszorkány, mire csak unottan bámultam vissza rá.