Amortentia

Part 5 - Az illatok mámora

Délutánomat a tanulással töltöttem és ezúttal már a fiúkat is bevontam, ha szerették volna, ha nem. Ha leszeretnék tenni a RAVASZ vizsgát, akkor elkell kezdeniük komolyan venni az iskolát és ennek hangot is adtam, amit fájdalmasan felnyögve hallgatták végig, de igazat kellett adniuk. Késő délután mivel az agyuk teljesen lezsibbadt a tanulástól lementünk Hagridhoz egy teára és beszélgettünk.

- Hermione, manapság annyira keveset beszélsz – jelentette ki szomorkásan a félóriás.

- Nem tudok nagyon miről beszélni, csak ennyi – mosolyogtam rá, majd megkóstoltam a gyógynövényes teát, ami már megfelelő hőmérsékletű volt.

- Nem csoda, a denevérhez jár büntető munkára – forgatta a szemét Ron, mire szúrós szemmel néztem rá, ami szerencsére elkerülte tekintetét.

- Pitonhoz? – döbbent le Hagrid. – Mit csináltál? Hisz te ritka, ha a fiúk nélkül bajba keveredsz – mosolygott.

- Éjszaka rosszul lettem és kiszerettem volna menni a friss levegőre, de ő volt az ügyeletes és elkapott – vontam meg a vállam.

- Ha rosszul lettél pedig igazán kiengedhetett volna – simogatta meg a szakállát enyhe fej rázással.

- Nem baj, ki lehet bírni – nevettem. Hagrid után lassan sétálva megérkeztünk a főterembe vacsorára, ahol Ginnyn nevettünk, aki egy kanál segítségével megpróbálta krumplipürével megdobni Seamust, ami harmadik próbálkozásra össze is jött és nagy nevetés közepette folytattuk az evést és figyeltük ahogy a fiú káromkodás közepette levakarja magáról az ételt. Ginny teljesen Fredre és George-ra hasonlít ilyenkor, amit nem is bánok, hisz mindig megnevettettek mindenkit és mivel Fred meghalt George már nem olyan humoros, mint előtte volt. Ahányszor viccelődik a végén fájdalmasan pillant el, mert tudja, hogy a testvére mennyire jól szórakozna rajta és tovább húzná a tréfát. A Varázsvicc vállalatot már Lee Jordannel viszi tovább, aki legalább mindig felvidítja George-ot.

- Szerintem én akkor megyek is – toltam el magamtól el az üres tányérom.

- Sok szerencsét! – húzta el a száját Harry, mire a társaságra mosolyogva elindultam lefelé a pincébe. Piton már a vacsora felénél távozott, így már gondoltam, hogy odalent lehet. Mihelyst kiértem a terem ajtaján szinte rohantam lefelé, mert alig vártam a büntető munkát. Elég betegesnek hangzott, de reménykedtem, hogy ismét úgy tudok a tanárral beszélni, mint vasárnap a könyvtárban, mert nagyon jól éreztem magam a társaságába. Sosem gondoltam volna, hogy pont NEKEM fog hiányozni egy 'gonosz' tanár társasága. Miután bekopogtam az ajtón szinte abban a másodpercben ki is nyílt, de ezúttal ő maga nyitotta ki, nem csak a pálcájával.

- Khm, jó estét – köszöntem elvörösödve, mire ő biccentett és beljebb léptem. Piton tekintetével végig mért, majd becsapta az ajtót és egyenesen a szertár felé ment, én pedig követtem őt.

- Hála a maga Griffendéles bagázsának összekeveredtek a bájital hozzávalóim – mondta kissé dühösen. – Eleve nem is értem, hogy miért hagytam őket, hogy kiválogathassák a hozzávalókat magukban – rázta a fejét ingerülten.

- Megoldom – mondtam, majd szétnéztem a hozzávalók között. Tényleg trehányul dobálták vissza a nem kellő hozzávalóikat, aminek láttán én is megráztam a fejem és a szemem sarkából láttam, hogy ez tetszik a tanárnak. Az ajkamba harapva kezdtem el kiszedni a bezoárkövek közül az unikornis szarvakat, majd átvittem a vele szemben lévő polcra. Piton nem csinált semmit, csak állt és nézett. Az első 15-20 percben még nem is volt zavaró, de aztán bátorságot merítve felé fordultam. Már szóra nyitottam a szám, de vissza bezártam és végig mértem őt. A falnak támaszkodva összefont karral nézett engem. – Zavar ahogy bámul – nyögtem ki végül, mire ravasz mosolyra húzta a száját. Furcsa volt őt mosolyogni látni, főleg ilyen szituációban, de nem szóltam semmit, mert valahol belül...tetszett a látvány. Ellökve magát a faltól közelebb lépett hozzám és felém tornyosult. Legalább egy fejjel magasabb volt nálam és felnézve rá elnyíló ajkakkal bámultam rá. Üres tekintettel nézett le rám én pedig ismét az ajkamba haraptam, majd tekintetem lejjebb vándorolt a szeméről a meglepően dús ajkaira. Eddig fel sem tűnt. Hirtelen megragadva a tarkóm közelített felém, mire én teljesen ledöbbentem, mert egyszerűen nem akartam elhinni, hogy mi történik, de végül lehunytam a szemem. Vártam, hogy elcsattanjon a csók, de még rá pár másodpercre sem történt semmi így ismét kinyitottam a szemem. A gúnyosan vigyorgó Pitonnal találtam szembe magam, aki lassan leengedte a kezét rólam.