Amortentia

Part 2 - Váratlan találkozás

Másnap reggel felkelve igyekeztem a szememből a fáradtságot kidörzsölni, kisebb nagyobb sikerrel, majd egy gyors zuhany és öltözködés után a tükörhöz léptem és egy győzedelmes hajigazítás után mehettem is dupla bájital órára az oldalamon a két fájdalmasan felnyögő fiúval. De persze előtte még gyorsan bekaptunk pár falatot reggeli gyanánt és csak úgy mentünk le a hűvös pincébe.

- A francba, hogy az auror szakmához kell a bájitaltan – hisztizett Ron, de mire feleszméltünk volna már hallottuk is Piton suhogó talárját és gúnytól csepegő hangját.

- Weasley, én bármikor örömest fogadom, ha leadja a tantárgyat, talán mind a ketten jobban járnánk – mondta, majd kivágta előttünk az ajtót a diákok pedig velem együtt besiettek a terembe, próbálva a legkisebb hangzavart is kelteni. Ron durcásan foglalt helyet Harry mellett, én pedig eléjük ültem le, hogy ha bármit is kell majd csinálnunk tudjanak rólam lesni. Néha úgy éreztem, hogy kihasználnak a tudásom miatt, de tudom, hogy nélkülem bizonyára már ötödikben kibuktak volna az iskolából. Ha Harry nem is biztosan, de Ron tuti.

– A mai órán a Felix Felicis nevű bájitalt fogják elkészíteni – nézett végig az osztályon kifejezéstelen arccal, miközben meglepve konstatáltam, hogy szemei rajtam tovább időznek. Beleolvasott tegnap a könyvembe? Rejtély marad számomra. – Ki tudja mi az? – kérdezte összefont karral, mire most az egyszer kissé megilletődve emeltem a kezem a magasba. – Senki? – kérdezte miközben messziről került a tekintetével, mire ahogy csak tudtam még magasabbra nyújtottam a kezem, de amikor láttam, hogy azért sem fog engem felszólítani idegesen rántottam vissza a kezem és unott arcot vágva felsóhajtottam. – Valami nem tetszik magának, Granger? – kérdezte hirtelen lesajnáló hanggal, mire felvont szemöldökkel emeltem rá a tekintetem.

- Nem, minden rendben, tanár úr – feleltem ironikusan és mihelyst kimondtam el is húztam a szám. Nem akartam arcátlan lenni, de véletlenül így ejtettem ki a szavakat.

- Magát nem nevelték tiszteletre a szülei, Granger? Mínusz 20 pont a Griffendéltől! – vágta a fejemhez idegesen, mire az állkapcsomat megfeszítve lehajtottam a fejem és a padomat kezdtem el pásztázni. A szüleim...bárcsak emlékeznének rám, bárcsak tudnák, hogy létezek, hogy van egy gyerekük...nem sikerült visszahoznom az emlékeiket és ez megőrjít. Talán azért nem is találom a helyem a Roxfortban sem hisz, ha belegondolok jövő júniusában már ezt sem nevezhetem az otthonomnak ahol igazán felnőttem és nem lesz hová mennem. Nem lesz hová ''hazamenni''. Az ajkamba harapva próbáltam többé nem a tanárra nézni és szinte láthatatlannak lenni az órán.

Miután egy Mardekáros fiú sikertelenül válaszolt Piton kérdésére felírta a táblára a hozzávalók listáját és dolgozni kezdtünk. Először felállítottam az üstöm, amíg mindenki más a hozzávalókért rohant el, majd miután mindenki végzett vele én is elindultam. Piton tekintetét végig a hátamon éreztem, de próbáltam róla nem tudomást venni és csak összegyűjtöttem a kellő dolgokat, majd teli marékkal visszamentem a helyemre és átnéztem még egyszer a táblán lévő listát, hogy biztosan nem-e hagytam ki valamit és miután meggyőződtem, hogy nem, elkezdtem az elkészítését a könyvből olvasni. Még két évvel ezelőtt nem sikerült Lumpslucktól elnyernem a bájitalt, így most mindent megtettem, hogy én magam készítsem el. Persze tudtam, hogy Piton szinte lehetetlen feladatot kér az osztálytól, de én akkor is próbáltam megcsinálni, még ha az osztály nagy része az első fél órában fel is adta. Már a dupla óra vége felé járhattunk amikor felpillantottam az üstöm mögül és csodálkozva jöttem rá, hogy az osztályból mindenki feladta, kivéve én és Draco. Szinte ő is abban a pillanatban tekintett fel és a szokásos undorodó arckifejezése helyett érdeklődve nézett át az én asztalomra, majd egy bólintással bókoltunk a másiknak a kitartás miatt. A lángot kikapcsolva az üstöm alatt, végül kivittem a tesztmintát Piton asztalára, aki fel sem nézve bólintott felém és Draco felé, majd visszaleültünk a helyünkre. A nap nehezén már túl voltam, ezután már csak átváltoztatástan, dupla gyógynövénytan és SVK várt rám, a fiúknak viszont az auror szakma miatt kicsit eltért az órarendjük. Nem tudtam, hogy mivel szeretném még folytatni a tanulmányaimat, de egyet biztosan tudtam: nem akarok még egy halálfalóval összefutni, így az auror szak nekem kiesett. Elég volt nekem az elmúlt pár év.