Amortentia

Part 10 - A láthatatlanná tévő köpeny alatt

- Ezt most miért? – suttogta idegesen.

- Kiélvezem a közelséged – duruzsoltam idétlenül vigyorogva mire csak a szemét forgatta. Flitwick lassan közelített hozzánk, majd egy pálca lendítéssel feloltotta a fáklyákat. Nem tudtam miért, de Perselus előbbi érintése és a mostani közelsége olyan izgató érzéssel töltött el engem, mint még soha. Szinte könyörögtem volna neki, hogy ismét megérintsen, ha Flitwick nem éppen pár méternyire volna tőlünk. De az ésszerű gondolkodás helyett mégis a testivágy győzött. Perselus kezét megérintve a szemébe néztem ő pedig gyerekes kíváncsisággal nézett vissza rám. Egy láthatatlanná tévő köpeny alatt vagyok a bájital tanárommal az éjszaka közepén a Roxfort folyosóján, miközben a bűbájtan tanárom éppen nem messze áll tőlünk...mi baj történhetne?

Kezét lassan a combomhoz érintettem, majd a fenekem helyett a combom belsőrészéhez vezettem a tenyerét. Perselus elkerekedett szemekkel bámult rám, de nem mert meg sem nyikkanni. Tudta ő is, hogy a tűzzel játszunk. Ahelyett, hogy kikapta volna kezét tűzforró nőiességemtől még feljebb vezette az ujjait míg nem megérintette izzó csiklómat. Az ajkamba harapva próbáltam elnyomni a nyögésemet, amit aztán Perselus észrevett és jobb kezét azonnal a számra tapasztotta. Lágy mozdulatait nem hagyta abba, sőt még fokozta is. A fejemet a falhoz támasztva próbáltam a halkan lenni, bár nehezemre esett. Perselus tudta, hogy hogyan kell bánni egy nővel, ki gondolta volna...

Ujjait csiklómon végig vezetve végül a hüvelyemhez vándorolt, majd egyszerre nem is egy, de két ujját helyezte belém. Lábam megreszketett a részegítő érzésétől és ezúttal a homlokát az enyémnek támasztva folytatta tevékenységét.

Flitwick elhaladt mellettünk, miközben a Griffendél torony felé bámult, majd megtorpant, mintha csak meghallott volna valamit. Abban a percben én teljesen elnémultam, Perselus pedig abbahagyta eddigi tevékenységét és tekintetét elszakítva rólam a láthatatlanná tévő köpenyen keresztül Flitwickre bámult. A tanár még egy ideig fülelt, majd a vállát megvonva tovább indult a lépcső irányába, majd elfordult jobbra és eltűnt a szemünk elől. Halkan felsóhajtva a megkönnyebbüléstől Perselusra néztem, majd ő is felém fordult. Ujjai még mindig bennem voltak és ahogy Flitwick is távozott nem tudtunk mit kezdeni a szituációval. Perselus arcán gondolatok söpörtek végig, de kis habozás után dühösen fújtatott, majd erőszakosan megcsókolt és folytatta a tevékenységét. A csókjába nyögve karommal megkapaszkodtam a vállába, ő pedig egyre fürgébben mozgatta bennem az ujjait. A levegőt egyre gyorsabban véve körbevett az orgazmus eufóriája, majd reszkető végtagokkal a falnak dőltem, miközben Perselus tarkóját fogtam, másik kezemmel pedig a vállát. Miután kinyitottam a szemem Perselus sötéten csillogó szemeivel találtam szembe magam, mire az ajkamba haraptam. Mit szokás egy ilyen esemény után mondani?

Perselus, mintha csak a gondolataim között lenne arcomat megérintve finoman megcsókolt, én pedig azonnal viszonoztam mellkasán végig simítva.

- Nem hiszem el, hogy mire vettél rá – szakadt el tőlem, mire halkan felnevettem.

- Ne haragudj, én sem gondoltam, hogy ez lesz a vége – kuncogtam, majd szétnézve a folyosón meggyőződtem róla, hogy senki sincs a láthatáron és lehúztam magunkról a köpenyt. Lassan elindulva a Griffendél klubhelyisége felé Perselus mielőtt a lépcsőhöz léptünk volna maga felé fordított.

- Még mindig nem válaszoltál az azelőtti kérdésemre – mondta komoly tekintettel és érdeklődés ült ki az arcára. Miután ismét észhez kaptam és felrémlett a ma történtek elkomorodtam. Ezt bizonyára Perselus is észrevehette, mert szemöldöke a magasba szaladt. – Hermione, mi történt? – váltott egy teljesen más hangsúlyra. Ez volt az a hangsúly, amitől sok diák rettegve hátrált volna. Tudtam, hogy engem nem megijeszteni akar, hanem aggódik értem, így az ajkamba harapva egy kis gondolkozás után végül elmondtam az igazat.