Amortentia

Part 26 - Ez jó buli lesz

-------------------

Két nap múlva (vasárnap) igyekszek feltölteni az utolsó részt, az epilógust, addig is jó szórakozást! :)

-------------------

Körbevettek kettőnket. Minden irányból maszkos emberek hopponáltak és mihelyst megláttak minket ránk szegezték a pálcájukat. Esélyünk sem volt tenni semmit.

- Minden árulót – bökött Ivanka a pálcája hegyével Perselus felé. - ...és minden sárvérűt – ezúttal rám mutatott – kifogunk irtani. Csak azok maradnak meg, akik kiérdemelték – mondta. Pálcámat az emberekre szegezve fordultam körbe a házban. Kb. 13-an lehettek, hozzászámolva Karkarovékat 18-an. Esélytelen. Perselusra tekintve igyekeztem minden sajnálatomat kimutatni, hisz, ha én nem vagyok számára akkor nem keveredik ebbe bele. Perselus rám tekintve megcsillant a szeme, amit viszont nem vártam volna így kérdőn néztem rá.

- Csak várj – tátogta, majd Ivanka felé fordult. – Ennyi hívet sikerült csak toboroznod, Karkarov? – kérdezte gúnyosan Perselus. Ivanka szája széle megrezdült, de nem veszített az önelégült arcvonásaiból.

- Csak nem kevesled, Perselus? Ne aggódj, úgy gondolom, hogy így is győzünk ellenetek – szólalt meg vigyorgva Lucius.

– Granger, te jobban tennéd, ha búcsúznál a szüleidtől – nevetett fel Ivanka, mire a többi halálfaló is követte a példáját. Ekkor hirtelen kicsapódott az ajtó, mire a nevetés elhalt és majdnem megbotlottam akkora erővel fordultam meg és a pálcámat le sem eresztve néztem a hangirányába. Minden szempár az érkező emberre...jobban mondva emberekre szegeződött.

- Nem kell itt búcsúzkodni, csak neked, Ivanka – mondta Mcgalagony, majd egy taroló átokkal eltalálva Karkarovot, a nő átszakította a falat is kizuhant a házból. Mcgalagony oldalán megjelent Harry, Ron, Ginny, Luna, Neville és döbbenetemre George Weasley.

- Ez jó buli lesz – mondta George meglendítve a pálcáját, mire mindenki egyszerre kezdett támadni. Döbbenetemet félretéve azonnal támadtam és bár az átkom nem talált el egy haláfalót sem oldalra vetődtem, hogy engem se találjon el Dolohov zöld fénycsóvája. Néha kihajolva a fal mellől ellőttem pár kábító átkot és csak akkor léptem ki, amikor sikeresen eltaláltam Rookwoodot és önbizalmat gyűjtve átmentem a kereszttűzön pontosan Harry mellé.

- Mit kerestek itt? – kiáltottam, miközben lehasaltunk, mert Malfoy átka épphogy a fejünk mellett repült el. Harry válasz helyett kihúzott valamit a talárja zsebéből, mire elkerekedett szemekkel néztem rá.

- Még mindig hasznát vesszük, Hermione – forgatta meg az ujjai között a hamis galleont, amit még én terveztem a DS edzésekre, majd ismét zsebre vágta. – Mcgalagony mondta, hogy figyeljük és ha jelez akkor menjünk a Roxfort birtoka elé és közösen hopponálunk. Akkor... - itt éppen ellőtt egy sóbálvány átkot, ami eltalálta Monstrót és végül a könyvespolcnak dőlve lesöpörte a könyveket a poros földre. - ...akkor még nem értettem, de most már nagyjából tisztázódott a dolog – mosolygott és ismét felpattant, hogy Ginny segítségére induljon.

- Azért beavathattál volna minket! - háborgott Ron, miközben épphogy kitért egy Cruciátus elől. Elmosolyodva tovább folytattam én is a harcot.

Mcgalagony bátran küzdött a feltápászkodó Ivanka Karkarovval, Ginny és Harry Dolohovval, a többiek pedig összevissza szaladgáltak vagy bujkáltak és átkokkal dobálództak, a halálfalók pedig sorba védték ki, de a többséget eltalálták. Hiába, a DS edzés és a háború megtette a csapatra a hatását. Felkelve a felborult kanapé mellől besegítettem Lunának egy maszkos halálfaló ellen, amikor a bal oldalról hangos férfikacajt hallottam és amikor odapillantottam teljesen megállt az idő körülöttem. Miközben még éppen megvédtem magam egy felém irányuló átoktól a hallásom eltompult és csak a fülemben dobogó szívemet hallottam. Azt sem tudtam, hogy mikor mozdultam el a helyemről, de amikor megláttam a törmelék között feküdni Perselust gondolkozás nélkül futni kezdtem, egyenesen hozzá. Lucius Malfoy még mindig kacagott, de minden lélekjelenlétemet összeszedve egy stuporral a földre terítettem és máris Perselus mellé telepedtem le.