Amortentia

Part 13 - Sárvérű Griffendéles

Másnap következett a külön óra Perselussal. Nem mondhattam le, mivel nem akartam a sértődött fruska szerepét játszani, de tudtam, hogy mihelyst belépek a bájitalterembe Perselus rájön, hogy valami nem stimmel velem. Harryék előtt próbáltam magam megjátszani kisebb, nagyobb sikerrel, de az órákon még mindig nem tudtam a maximumot nyújtani az alvási zavarom miatt, de legalább megpróbáltam. Vacsora után amikor lementem a pincébe fáradtan, de ennek ellenére éberen léptem be a bájitaltanterembe.

- Jó estét – köszöntem illemtudóan, de igyekeztem kerülni a tanár tekintetét.

- Jó estét – köszönt vissza közömbösen. – Ma én is magával fogok dolgozni – folytatta, mire akaratlanul is döbbenten felpillantottam, de szinte azonnal meg is bántam, mert a fáradt arckifejezésem miatt egy aggódó szempárral találtam magam szembe.

- Mit fogunk készíteni? – tereltem a témát, mire torkát kaparva válaszolt Perselus.

- Elme gyengítő bájitalt – válaszolt, mire homlok ráncolva vártam a folytatást. – Ezzel az alany, vagy alanyok elkábulnak és az elméjében lévő védőfalak elgyengülnek, így a legerősebb falakat is esélyesek vagyunk áttörni. Még ha emlékelrejtéstől vagy törlésről van is szó – mondta, mire könnybe lábadt szemekkel néztem rá.

- Hát mégis segítesz? – kérdeztem szinte suttogva.

- Éjszaka eszembe ötlött valami, majd rátaláltam erre a főzetre – mondta komoly hangvétellel. Tudtam, hogy nem romantikus gesztusnak szánta, de ezzel nem is törődve a nyaka köré fontam a karom és erősen átöleltem őt.

- Köszönöm – suttogtam szipogva. Perselus végül a derekam köré fonta a karom és viszonozta az ölelésem, bár beletelt neki néhány másodpercbe amíg hozzászokott az öleléshez. Nem tudom mennyi ideig állhattuk ott, de végül Perselus tolt el magától és komoly tekintetével nézett a szemembe.

- Erre most nincs időnk. Ennek a főzetnek az elkészítése teljes egész két hetet vesz igénybe – mondta, mire megrökönyödve néztem rá.

- Megnézhetem a receptet? – kérdeztem. Perselus bólintva előhúzott a talárjából egy fekete noteszt, majd azt fellapozva a kezembe adta. Elvéve tőle belepillantottam a sárgás lapok közé, mire az ajkamba haraptam. Perselus bizonyára kiírhatta valahonnan, mert a notesz kézírással volt tele, ami bizonyára az övé lehetett. A sorokat átfutva aggódva pillantottam fel rá. – Ezt bonyolultabb elkészíteni, mint a százfűlé főzetet és a Félix Felicist egyben – mondtam megrökönyödve.

- Ha második évfolyamban sikerült egy lányvécében tökéletesen elkészíteni a százfűlé főzetet és ebben az évben a Félix Felicist szerintem ez is menni fog. Plusz most segítségedre lesz egy bájital szakértő is – mondta, mire mind a ketten elmosolyodtunk. Ekkor döbbentem rá, hogy nem is mondtam el neki, hogy azóta megérkezett az üzenetemre a válaszom. Nem volt szívem elmondani és próbáltam elnyomni magamban, mintha még én sem szeretném tudni. – Valami gond van? – kérdezte. Bizonyára az arcomra is kiülhetett a félelem ezektől a gondolatoktól, így azonnal elrejtettem azokat is megráztam a fejem.

- Kezdhetjük? – kérdeztem, mire bólintott. A noteszt a kezembe adva beküldött a szertárba pár hozzávalóért, amíg ő előkészítette az üstöt és a saját lakrészéről hozott olyan hozzávalókat, amit bizonyára nem tarthat az iskolai bájital szertárában. Miután mindent megtaláltam kihordtam a különböző dolgokat, majd közösen olvasva a sárgás lapokat elkezdtük készíteni. Az első napra való utasításokkal egy óra alatt elkészültük, hisz csak a szokásos dolgot kellett: figyelni és jól adagolni a hozzávalókat.

- Rendben – lépett el az üsttől, én pedig belenéztem. Egyelőre átlátszó folyadéknak tűnt, ami néha zölden megcsillant a hozzáadott növényektől. – Holnap ugyanígy gyere vacsora után – mondta és átnézte a sorokat, hogy megbizonyosodjon is a holnapi lépésekről. – Viszont nadragulyából kifogytam, de a tiltott rengetegben jó pár helyen előfordul, szóval majd megkérem Hagridot, hogy szedjen – mondta becsukva a noteszét, majd rám nézett.