Amortentia

Part 3 - Könyvtári kutatás

Reggel morcosan és fáradtan ébredtem, de tudtam, hogy ha nem kelek ki az ágyból elfogom késni a reggelit, ami viszont az enyhén másnapos gyomromnak nem ártana. Fájdalmasan felnyögve a tudattól, hogy tegnap elszaladt velem a ló felkeltem és gyorsan le is zuhanyoztam, majd a szokásos órák alatt kötelező uniformisom helyett egy szűk farmert vettem fel egy sima fekete pólóval és egy zöld cipzáras szvetterrel. A klubhelyiségbe leérve láttam, hogy Harryék nem tartózkodnak ott, így egyenesen elindultam a főterem felé, mivel akkor vagy ott vannak és reggeliznek, vagy még az igazak álmát aludják.

Végül az utóbbi állításom lett igaz: Harryék még mindig aludtak. A teremben már csak pár későn reggeliző diák ült, így egyedül és nyugodtan foglaltam helyet, majd tele szedtem a tányéromat rántottával, babbal és szalonnával, majd elvettem egy friss kenyérszeletet is. Mivel nem voltak velem Harryék és könyv se volt nálam evés közbe nézelődni kezdtem. Mindenki a barátaival beszélgetett vagy olvasott. Elmosolyodva figyeltem ahogy az egyik Hollóhátas diák véletlenül kiönti a csészéjében lévő teáját, amit aztán nevetve próbál eltüntetni a barátai segítségével. Végül a tanári asztal felé tekintettem, ahol csak Trelawney professzor foglalt helyet Flitwick professzor mellett és az asztal végén messze mindenkitől Piton ült a Mardekárosaival szemben. Arca nem tükrözött semmit, csak bámulta az előtte levő teáját, amibe öntött egy kevés tejet és nyugodtan kavargatta egy kis kanállal. Vele ellentétben Trelawney és Flitwick szinte egymás szavába vágva beszélgettek valamiről, ami mind a kettőjüket nagyon felvillanyozott látszólag.

Miután ismét lehajtottam a fejem és befejeztem a reggelimet már álltam volna fel az asztaltól amikor felnéztem és egy kisebbet ugrottam. Piton állt előttem szokásos unott arckifejezésével, majd miután kiszórakozta magát a megijedésemen és döbbenetemen, megszólalt.

- A büntetőmunkája ma este kezdődik, vacsora után jöjjön a bájitalterembe – mondta, mire egy kisebbet bólintottam. Nem örültem neki, hogy szombaton este kezdődik a büntetőmunkám, de nem igazán tudtam mit tenni ellene.

- Rendben – feleltem végül, majd felálltam, de Piton még mindig velem szemben állt.

- És ne késsen – tette hozzá, majd elfordult és kiviharzott a teremből. Sóhajtva én is elindultam vissza a klubhelyiség felé, de utam végül a könyvtárhoz vezetett.

***

- Két hét büntetőmunka? – tátotta el a száját Harry. – Veled már igazán kivételezhetett volna, hisz...megmentetted az életét

- Ő senkivel se kivételez, ő Piton – feleltem ahogy a villámra szúrtam a Viktória tortát, amit desszertnek választottam.

- Csak a kis Mardekárosaival – tette hozzá Ron, mire megvontam a vállam. Miután befejeztem a vacsorámat azonnal felálltam az asztaltól és gyors tempóban elindultam a pince irányába. A csigalépcsőn szinte kocogva kanyarodtam lefelé, majd miután a bájitalterem elé értem vettem egy mélylevegőt.

- Túl fogom élni – mondtam magamban, majd a kezemet felemelve bekopogtam az ajtón. Szinte abban a pillanatban kinyílt, de az ajtó mellett senkit sem láttam állni ezért óvatosan bekukucskáltam. Piton csak a pálcájával volt hajlandó kinyitni az ajtót és fel sem nézett, hogy bejöttem-e. Miután viszont visszahúztam a fejem, beléptem az ajtón és bezártam magam mögött az ajkamba harapva nem tudtam, hogy köszönjek-e neki még egyszer, hisz vacsoránál már találkoztunk.

- Jó estét, tanár úr – feleltem végül, de csak egy közönséges morgást kaptam felőle.

- Látja ott azokat az üstöket és hozzávalókat? – bökött tollával a padsorok felé, mire odakaptam a fejem.