Amortentia

Part 14 - Eufória

Vacsora után kimerülten, de elindultam a pince irányába. Utoljára végig mértem magam (fekete kötött pulóvert viseltem egy szintén fekete vasalt nadrággal és talárral), majd közömbös arccal lementem a lépcsőkön és bekopogtam a bájitalterem ajtaján. A faajtó szinte azonnal kinyílt, így belépve bezártam magam után és elindultam az üst mellett álló Perselus felé.

- A saját lakrészemen kell folytatni a főzését – mondta anélkül, hogy rám nézett volna, mire csodálkozva pillantottam rá.

- Miért?

- Miután beletesszük a mai hozzávalókat jellegzetes és erős illatot fog magából árasztani, ami akár az egész pincét is belengheti, így biztonságosabb, ha nálam folytatjuk – mondta megindokolva.

- Rendben – feleltem elgondolkozva, majd mind a ketten elővettük a pálcánkat egy legyintéssel felemelkedett az asztalról az összes hozzávaló és kellék.

- Kövess – mondta, majd kinyitotta az ajtót, amin elébb bejöttem és siető léptekkel tovább indult a folyosón. Szinte gondoltam, hogy az ő szobája is valahol a pince környékén lesz. Jobbra fordulva a folyosón elhaladtunk a Mardekár klubhelyiség bejárata mellett is, ahová éppen az egyik fiú lépett be, majd elmenve mellette tovább haladtunk, majd két bal kanyar és egy se túl hosszú, se túl rövid séta után megérkeztünk egy fekete ajtóhoz. Perselus kezében lévő pálcát ismét meglengette egy varázslatot mormolva, miközben még mindig az égben lebegtette az üstöt és pár hozzávalót, majd az ajtózár kattant és belépve az ajtón beinvitált. Először a tárgyakat lebegtettem be szobába a pálcámmal, majd én is beléptem. Meglepve pillantottam meg Perselus lakrészét, majd el is mosolyodtam, miközben ő ugyanazzal a varázslattal bezárta az ajtót. A nappaliban egy fekete bőr ülés volt egy zöld kanapéval, előtte pedig egy kávézó asztallal és tűzhellyel. A méregzöld kanapé mögött egy hatalmas falba beépített könyvespolc volt található, ami akár két méter magas volt. Teljesen ámulatba ejtett. Még jobban körbe tekintve megláttam még két ajtót, ami bizonyára a fürdőszobához vezethetett (kandalló mellett jobb oldalon volt az ajtó) és a hálószobához (közvetlen mellette).

Perselus a tárgyakat egy jobb oldali sarokban lévő asztalra tette le, amit aztán egy tágító bűbájjal megnagyobbított, így az én kellékeim és az üst a bájitallal is ráfért. Ezután elővéve a noteszét fellapozta azt és letette közénk, hogy mind a ketten rálássunk. Három különféle hozzávalót kellett beletennünk. Azonnal megragadtam a mozsarat és a megfelelő mennyiségű macskagyökérfüvet és szárított csalánt őröltem porrá. Ezután azt átadva Perselusnak bikornis szarvat vettem elő és megtisztítottam, majd ismét átadtam a főzetet kavargató Perselusnak, aki éppen sárkányvért öntött bele a készülésben lévő bájitalba.

- A bikornis szarvat tisztítsd át még egyszer – mondta miután ellenőrizte. Bólintva elvettem a felém nyújtott hozzávalót, majd átnézve ismét megtisztítottam.

- Így már jó? – nyújtottam vissza, mire megnézte.

- Igen – mondta nyugodtan csengő hangon és beletette a bájitalba, ami ezután elkezdett sercegni, majd vészes bugyogásba ment át.

- Ez jót jelent? – pánikoltam egy kicsit, miközben mind a ketten két lépést távolodtunk az asztaltól. Perselus idegesen a noteszébe nézett, majd vissza fel.

- Igen, jónak kellene – erősítette meg, majd a bugyogás hirtelen alábbhagyott, majd egy gőzfelhő csapott ki az üstből, ami először rózsaszín volt, majd átment fehérbe, végül pedig átlátszó színbe és az egész nappalit belengte. – Erről beszéltem – mondta, mire beleszagoltam a levegőbe.

- De hát... - kerekedett el a szemem. – Az Eufória bájitalnak van ilyen illata – néztem rá.

- Igen és ennek – mondta, miután ő is egy mély levegőt vett, de bizonyára azt hihette, hogy nem láttam. A szívem gyorsabban kezdett verni ahogy ismét egy mélyet szippantottam. Vajon az Amortentia bájital erre utalt? Hogy azért szeretem ezt az illatot, mivel Perselusra emlékeztet, mert megmenti a szüleimet? - Szerintem mára elkészültünk ezzel – szólalt meg hirtelen, mire feleszméltem a gondolataimból és ránéztem az egy fejjel magasabb Perselusra. – Holnap lesz az utolsó nap amikor csinálnunk kell még valamit a bájitallal, utána már csak egy hetet kell állni hagyni – mondta, mire bólintottam. A sűrű köd szertefoszlott a szobába és már nem is lehetett látni, hogy gőzfelhő lengi be a szobát. Az agyamat egyre jobban ellepte az illat, amitől oktalanul is mosolyogni kezdtem az eufória hatására.