Different ▸ Michael Clifford

26. fejezet

Michael szemszöge.

Hallom, hogy Allie ordít fájdalmában és hangosan zokog.

- Úristen, úristen! - a korom sötét szobában tapogatózok a kezeimmel. - Hol vagy, szerelmem? Allie?!

- Allie! - Calum ordítja mellettem. Legalább tudom ő hol van. Még több visítás vesz körbe. Mintha az egész korház csak sikítana. Utálom. Kiráz a hideg ettől a félelmetes hangoktól. Az egyik falhoz megyek, érzem az utat az ajtó felé. Mikor odaérek, le-fel tapogatózom a falon, a villanykapcsolót keresve. Leszorítom a szemem, hogy kizárjam a kintről jövő pánik hangjait. Megtalálom a kapcsolót, felkapcsolom, de nem történik semmi.

- Basszus! - felnyögök a frusztrációtól. Megkeresem a kilincset és gyorsan kinyitom az ajtót. Kint is kialudtak a villanyok, és az sem segít, hogy megy le a nap, így az ablakon keresztül sem jön be sok fény.

- Mindenki maradjon a szobájában! Csak áramszünet van. - egy hang dörömböl végig a korházon. Visszanézek a szobámba, ahol van egy kis fény.

- Allie? - hívom. Nincs válasz.

- Nincs itt, Michael. - hallom Calumot.

- Hol van? - már majdnem ordítom.

- Fogalmam sincs - ki tudom venni az árnyképét a sötétségben.

Meg kell találnod.

Máskülönben halott lesz.

24 órád van.

- Calum! Úristen - pánikolni kezdek. - Van 24 óránk megtalálni őt, vagy halott lesz.

- Hogy érted? - kérdezi.

- ÚGY, HOGY ALLIE HALOTT LESZ HUSZONNÉGY ÓRA MÚLA! - ordítom, a hangom rekedtes kissé.

- Oké, oké. Nyugodj meg! - mondja Calum nyugodtan, de hallom a pánikot a hangjában.

- Mit fogunk csinálni? Baszd meg, baszd meg, baszd meg! - fel-alá járkálok. - Meg kell találnunk.

- Nem siethetjük el a döntésünket. - mondja Calum.

- Nem. Meg kell találnom. - kirohanok a szobából a sötétségbe.

- Michael! - kiabál utánam Calum, de tovább megyek a sötét folyosón.

- Basszus, basszus, basszus - motyogom, ahogy végigbotladozok a korházban.

- Uram, elnézést? - hallok egy hangot mögülem.

- Mi van? - csattanok fel és megfordulok, üdvözölve egy zseblámpával, ami a szemembe világít.

- Kijárási tilalom van, vissza kell mennie a szobájába! - mondja.

- Miért van kijárási tilalom? - kérdezem. - Csak áramszünet van.

- Nem - rázza meg a fejét. - Más is folyik itt.

- Elmondja? - kérdezem.

- Nem lehet, sajnálom. Bizalmas jellegű.

- Akkor nem megyek vissza a szobámba! - összekulcsolom a karom.

- Sajnálom, de muszáj... - félbe lett szakítva, mikor valami megütötte a nyakát, és a földre zuhant. Valaki felveszi a zseblámpát a padlóról, átnyújtja nekem és felkapcsolja a sajátját.

- Tristan vagyok. - vigyorog.

- Te is a terápiás csoportban vagy, nem? - kérdezem. Ismerősen hangzik a neve.