Different ▸ Michael Clifford

2. fejezet

Allie szemszöge.

- Ugye tudod merre van az iskola? - kérdezte anya.
- Igen, tegnap megmutattad. Csak 20 perc séta innen. - válaszoltam.
- Biztos vagy benne, nem akarod, hogy elvigyelek kocsival? - kérdezte.
- Anya, meg leszek. Nem ez az első alkalom, hogy új iskolába kell mennem. - megforgattam a szemem.
- Jól van, akkor megyek dolgozni. Emlékezz, be kell menned a titkárságra és..
- Tudom a rutint. Most menj, mielőtt még elkésel, rendben leszek! - vágtam anya szavába.
- Rendben, legyen jó napod! Hat körül érek haza, akkor befejezhetjük a kipakolást. - az ajtóhoz sétált.
- Oké, szia - intettem anyának, ahogy kisétált az ajtón. Befejeztem a reggelim, megragadtam a táskám és elindultam az iskolába. Az utca túloldalán észrevettem azt a fiút, akit tegnap láttam. Világoskék haja volt, amit már kilométerekről észrevehettél. Ugyanabba az irányba tartott, mint én, csak ő az utca mások oldalán. Hébe-hóba rápillantottam, hogy lássam az arcát, de sajnos ez nem történt meg. Megérkeztem az iskolába és a titkárságra mentem.
- Jó napot! Allie Robins vagyok, az új diák.
- Ó, igen! Itt van néhány dolgod. - a hölgy néhány papírt nyújtott át. - Benne van az órarended, egy iskola térképpel együtt, a szekrény kódod és egy igazolás arra az esetre, ha késnél.
- Köszönöm!  - mosolyogtam.
- Ugyan! - viszonozta mosolyom. - Ha bármire szükséged van gyere ide vissza.
- Rendben - intettem neki, ahogy kiléptem az ajtón. Az első órám kémia volt, amit könnyen megtaláltam. Bementem az ajtón, onnan pedig a tanári asztalhoz.
- Üdv! Allie Robins, az új diák. - mondtam a tanárnak.
- Igen - mosolygott rám. - Kell egy labor társ. Lássuk csak, mindenkinek van párja, kivéve Michael-nek, szóval menj, ülj le mellé. Ő az, kék hajjal.
- Köszönöm! - mosolyogtam, majd a kék hajú fiú felé vettem utam, akit reggel láttam. Helyet foglaltam mellette. Rám pillantott egy pillanatra, majd újra az asztalt kezdte pásztázni.
- Szia - mosolyogtam rá. Megint felnézett, kissé tágra nyílt pupillákkal, majd a kezére vezette szemeit és játszani kezdett az ujjaival. Azt hiszem kicsit félénk.